Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-261

Àz országgyűlés képviselőházának 261. ülése 1929 március 6-án, szerdán. 177 új javaslatot, amely megint nem a demokratikus követelményeknek megfelelő lajstromos szavazást hozza a kisebbségi képviseleti jogával, hanem az egyéni választást, sőt az egyéni választást is úgy állapítja meg, hogy a választókerületek összeállításánál megalkotja a választási geometriát — ezzel a fogalommal az 1922-es és 1926-os választások alkalmával megismerkedünk— hogy ezzel ellensúlyozni lehessen az ellenzéki kerületek szavazatát azoknak a kerületeknek szavazatával, amelyekről a kormány tudja, hogy ott valahogy többségbe jut. (Várnai Dániel: Fáznak a lajstromos választástól. — Malasits Géza: Mindenekfelett a néptől fáznak!) Teljesen lehetetlennek tartom, hogy akkor, amikor egyéni választási rendszert vezet be a törvényjavaslat azoknál a bizottsági tagoknál, akiket a legtöbb • választó választ, ugyanakkor a virilisekre nézve bevezeti a lajstromos választást,^ ott lehetővé teszi ezt, mert ez kedvez a kormányhatalomnak, itt azonban, ahol esetleg olyan választási eredmény jönne ki, amely^ kedvezőtlen a kormányhatalomra, az egyéni választás álláspontjára helyezkedik. A törvénvjavaslat 13. §-a állapítja meg a megbízás^ időtartamát. Azt az indokot hallottuk a bizottsági tárgyalások során is, hogy egy nagyobb időközre van szükség, mert ha három, öt vagy hat évre választjuk a tisztviselőket, ezalatt az idő alatt nem lehet egy koncepciózus várospolitikát, megyei vagy községi politikát keresztülvinni és baj származnék abból, ha egy új összetételű törvényhatóság kerülne a közület ügyeinek élére és ez esetleg abbahagyná a megkezdett építkezéseket vagy egyéb kezdeményezéseket. Azt hiszem, ezek mondvacsinált kifogások és olyan indokok, amelyek nem lehetnek helytállóak. Elképzelhetetlennek tartom, hogy bármelyik törvényhatóság lerombolja az elődje által kezdeményezett intézkedéseket, amelyeket egy korábban megválasztott törvényhatósági bizottság kezdeményezésére valamely városi vagy vármegyei közület megkezdett. Teljesen elhibázottnak tartom a tíz éves időtartamot, mert tíz év olyan hosszú idő, hogy ilyen hosszú ideig a választók akaratát megrögzíteni teljesen célszerűtlen és helytelen. Az újabb idők eseményei megtanítottak bennünket arra, mi minden történik tíz év leforgása alatt. Világháború, forradalmak, ellenséges megszállás, összeomlás, trónok omlottak össze: s mindez tíz év alatt. Egy új világ jött létre és mi akkor ezekkel az intézkedésekkel meg akarjuk erőstíeni a mai állapotot, amikor 15—17 év óta működő törvényhatósági bizottság intézi egyes vármegyei vagy városi törvényhatóságok ügyeit. De hogy mennyire fél a t. kormány és a t. belügyminiszter úr a szabad kritikának megnyilatkozásától, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a törvényjavaslat 14. §-a, amely a választási hirdetésekkel foglalkozik, amely elnyom és lehetetlenné tesz minden szabad agitációt, minden véleménynyilvánítást és lehetetlenné tesz minden mozgási szabadságot. Olyan országban, ahol tökéletes szabadság van, olyan országban, ahol a gyülekezési jog és az egyesülési szabadság teljes mértékben megvan és ezek a jogok nincsenek közigazgatási korlátozás alá vonva, ahol a sajtószabadság terén nincsen ott mindig az ügyész, aki a legkisebb bűncselekményre is rácsap, illetve észrevesz minden olyan dolgot, amely az államhatalom szempontjából nem kívánatos, olyan országban talán helyeselni lehet, vagy meg lehet érteni azt, hogy a kormány a választási agitációt bizonyos korlátok közé akarja szorítani és meg akarja akadályozni azt, hogy kilengések legyenek, hogy bizonyos szélsőséges irányzatok lépjenek fel a választások alkalmával és lázba, izgalomba hozzák az egész országot. Nálunk ellenben, ahol nincsen sajtószabadság, nincsen egyesülési jog, nincsen gyülekezési szabadság, ahol elnyomnak minden szabad megnyilatkozást, még ezt a szabadságot is, amelyet legalább választás alkalmával kellene megadni, hogy mindenki kifejthesse a maga programmját, hirdethesse a maga elveit, hatalmi szóval, törvényes intézkedésekkel elnyomni: ez megint csak azt jelenti, hogy a kormány el akar nyomni minden szabad akaratot, minden véleménynyilvánítást, lehetetlenné akarja tenni a vele szemben álló ellentétes politikai irányzat programmjának kifejtését csak azért, hogy hatalmi akaratát érvényesítse és a választók akaratát így valahogyan korrigálja. Látjuk, t. Képviselőház, hogy azokban az országokban, ahol teljes az agitációs szabadság, ahol megvan a szólásszabadság, az egyesülési jog, a gyülekezési szabadság, ahol megvan a teljes sajtószabadság és megvan a választási hirdetséeknek teljes szabadsága, semmiféle olyan nagy felfordulás nem következett be. Az összes külföldi kultúrállamokban a választásokat mindenütt rendkívül élénk plakátharc előzi meg, de egyik állam sem dőlt össze és egyik állam alkotmánya sem semmisült meg azért, mert két vagy három választási plakáttal többet ragasztottak ki, vagy a választási plakátok többet tartalmaztak, mint amennyit a belügyminiszter úr törvényjavaslata előír. A törvényjavaslat 16. Vának rendelkezése is azok közé az intézkedések közé tartozik, amelyekkel a belügyminiszter és a kormányzat megint meg akarja akadályozni azt, hogy a választóknak szabad akarata valóban megnyilatkozhassak. Nem kevesebbet tartalmaz ez a rendelkezés, mint azt, hogy a választók öt százaléka aláírásának hitelesítése szükséges ahhoz, hogy valakit bizottsági tagnak ajánljanak. (Farkas István (Sztranyavszky Sándor felé)i A belügyi párttitkárság! Az egész belügyminisztérium az ön párttitkársága! Semmi más, mint párttitkárság! Nem adminisztrál, pártügyeket intéz, mindent pártszempontból intéz! — Elnök csenget. — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Diktatúra! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. (Várnai Dániel: A miniszterelnökség a Stalinhivatal.) Györki Imre: Mi ez az intézkedés, ha nem az, hogy megakadályozzák az aláírások hitelesítésével azt, hogy valakit tényleg ajánlani lehessen? Tessék megnézni a törvényjavaslat 23. §-át és megállapítani, milyen körülményektől van függővé téve ez és milyen helyeken kell az aláírásokat hitelesíteni és tessék figyelembe venni és megállapítani azt, hogy például Debrecen városában, ahol harmincezer a szavazók száma, ezerötszáz ajánló aláírását kell hitelesíteni. Méltóztassék elgondolni, hogy milyen nagy munkát ró ez a hatóságokra, vagy azokra az intézményekre, amelyek a hitelesítéssel meg vannak bízva, azonkívül milyen költségekkel jár és az embereknek milyen zaklatását vonja maga után. (Esztergályos János: Zaklatás! Az egész tudatos zaklatás!) Nem más a célja ezzel az intézkedéssel a belügyi kormán-zatnak és általában a kormányzatnak, mint az, hogy.megakadályozza és megfélemlítse az egyjes ajánlókat abban, hogy elmenjenek a jegyzőhöz, a főszolgabíróhoz, a bírósághoz, a közjegyzőhöz, 26*