Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.
Ülésnapok - 1927-261
174 Az országgyűlés képviselőházának ját! Rémregény! Ezt nem lehet komolyan mondani!) Elnök: Kérem képviselő urak, több nyugalmat, higgadtságot, türelmet és legfőképpen pedig csendet kérek. (Peidl Gyula: Ez a gyakorlatban annyit jelent, mintha megfizetnék készpénzzel a szavazatát!) A képviselő urat kérem, méltóztassék az elnök figyelmeztetését megszívlelni. (Rothen stein Mór: A jobboldalról adják a rossz példát!) Csendet kérek! Györki Imre: Mindenesetre őszinte köszönettel adózom Farkas Géza t. képviselőtársamnak azért a megállapításáért, amelynek itt kifejezést adott, hogy elképzelhetetlennek tartja, hogy egy ellenzéki felfogású állampolgár adóját leszállítsák. (Farkasfalvi Farkas Géza: Azért, hogy ne lehessen virilis! -— Zaj. — Elnök csenget.) Egyébként magam is elképzelhetetlennek tartom, sőt a gyakorlati esetek azt igazolják, hogy aki ellenzéki, annak nem hogy leszállítanák az adóját, hanem felemelik. (Farkasfalvi Farkas Géza: De ne méltóztassék elferdítve azt mondani, hogy csak azért, mert virilis lenne!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak párbeszédet folytatni! Ilyen lármában és folytonos közbeszólásokkal nem lehet tanácskozást folytatni. Méltóztassék csendben maradni. (Halljuk! Halljuk!) Györki Imre: T. képviselőtársam, ez ebben a vonatkozásban igaz, és én nagyon szívesen szolgálok névvel is t. képviselőtársamnak, hogy kivel történt ez meg; méltóztassék csak utánanézni és megállapítani, hogy ez valóban megtörtént. De azért is teljesen lehetetlennek tartom demokrata felfogás mellett, hogy a virilizmussal ne szakítson ez a Képviselőház akkor, amikor az egész világon ott, ahol átalakulás van, legalább is a közjogi jogosítványok terén, már megszűnt mindazokban az alkotmányokban a vagyonnak mint egy privilegizált helyzetnek előtérbe nyomulása. A vagyon mint kiváltság megszűnt, s az állampolgárok egyenlősége felé való törekvés a tendencia mindenütt széles e világon, csak egyedül nálunk látjuk, hogy a kormányzat 1929-ben még előnyben kívánja részesíteni a vagyont, s nem veszi figyelembe, hogy a vagyon milyen eredetű, miből származott, hadiuzsorából, hadinyereségből, vagy az embertömegek munkaerejének tökéletes kiuzsorázásából. (Griger Miklós: A vagyon nem jelent észt és jellemet!) De teljesen elhibázott a virilizmus törvénybeiktatása azért is, mert ma már úgy vagyunk, hogy törvényhatóságok képviseltetési joga vagy a tagság, melyet az ember betölt, akár a községi képviselőtestületben, r akár a vármegyei, vagy városi törvényhatóságokban, méltóztassék elhinni, nem olyan könnyű feladat, mint amilyen volt talán a múltban; azt nem lehet egyszerűen nobile officiumnak tekinteni. Ma a törvényhatóságok, városok és községek elé oly politikai gazdasági kérdések megvitatása kerül, amely kérdésekhez szakszerűség, szaktudás, az ügyekkel való állandó foglalkozás feltétlenül szükséges. Ma nem elégséges az, hogy a törvényhatóságba bejutott bizottsági tagok a törvényhatósági ülésre elmenjenek, s ott egyszerűen leadják szavazatukat a hivatalos előterjesztés mellett. Ma fontos^ gazdasági kérdések kerülnek a törvényhatósági ülések elé, ezekkel a szakszerű javaslatokkal foglalkozni kell, úgyhogy ma már el lehet mondani, hogy a községi kérdésekkel állandóan foglalkozni ' kell, valósággal tudománnyá nőtte ki magát, s ma már nem is egyes országok keretén belül foglalkoznak városfejlesztési, községfejlesztési problémákkal, hanem 261. ülése 192Ö március 6-án, szerdán. világkongresszusokat tartanak az egyes városfejlesztési kérdések megvitatására. Hogyan akarja a t. belügyminiszter úr, hogy az egyes városi, vármegyei törvényhatóságok szakszerűen tárgyalják e kérdéseket és szakszerűen szóljanak hozzá azokhoz a kérdésekhez, amelyekhez — mondom — nagy szaktudás, nagy politikai rátermettség kell, akkor, amikor tisztán a vagyonnak előjogot biztosít és attól teszi függővé valakinek képviseltetési tagságát és hozzászólási lehetőségét, hogy vájjon mennyi adót fizetett az állampénztárba, s ez az adófizetés egyúttal már jogcímet ad valamely kérdéssel való foglalkozásra is. Eppenígy nem vagyok egy véleményen a törvényjavaslattal, sőt a törvényjavaslat legelhibázottabb intézkedésének tartom azt, hogy szakszerűség alapján, vagy érdekképviselet címén is, megadja a lehetőséget a képviseltetésre. Ha ez a rendelkezés nem volna már egy más vonatkozásban kipróbálva, akkor talán azt mondanám, hogy kisérejük meg, lássuk, hogy mit jelent ez a gyakorlati életben, s az egyesek, akik szakszerűség alapján tagjai lesznek a törvény hatóságnak, va^y pedig, akik érdekképviseletet képviselnek, azok a szaktudásukkal, bizonyos érdekcsoportban való részvételükkel és ott szerzett tudásukkal miként tudják majd a közület ügyét előbbrevinni. (Gr. Bethlen István miniszterelnök belép a terembe. — Éljenzés a jobboldalon. — Proppér Sándor: Megjelent az örömpapa! — Zaj. — Elnök csenget) E tekintetben is azt látjuk azonban, hogy példa áll előttünk. Itt van Budapest székesfőváros törvényhatóságának példája. 1924 óta Budapest székesfővárosban a törvényjavaslatnak az az intézkedése, hogy egyesek szakszerűség alapján, mások pedig érdekképviseleti alapon foglalnak helyet a törvényhatóságban, a gyakorlatba át van ültetve. Több mint négy évi tapasztalat áll mögöttünk és a négy évi tapasztalat alapján mondhatom, hogy azok a törvényhatósági bizottsági tagok, akik szakszerűség vagy érdekképviselet alapján foglalnak helyet Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságában, eddig sem szaktudásukat nem érvényesítették a közület javára, sem pedig egyéb vonatkozásokban nagy útmutatásokat a képviselőtestületnek nem adtak. (Propper Sándor: Csak szavazni jöttek mindig el!) Azok a képviselőtársaim, akik nem tagjai a székesfőváros törvényhatóságának, jöjjenek el a székesfőváros törvényhatóságának üléseire vagy pedig nézzék meg a közgyűlési naplókat és láthatják, hogy a legégetőbb kérdésekben, legyenek azok akár politikai, akár gazdasági vonatkozásúak, ott mérkőznek egymással a választás alapján bejött törvén^natósági bizottsági tagok, ezek mérik össze a maguk erejét és világfelfogásukat, ezek birkóznak, míg ellenben a szakszerűség vagy érdekképviselet alapján bentülő tagok vagy hiányoznak az ülésekről, vagy ha el is jönnek, egyáltalán nem szólalnak fel és csak akkor jönnek el, amikor a kormányérdek azt követeli, hogy a szavazásban résztvegyenek, amikor szavazással a kormány érdekeinek megfelelő előterjesztést akarják valahogyan keresztühajszolni. (Jánossy Gábor: Ez nem a törvény hibája, hanem az illetők mulasztása!) T. képviselőtársam, naivitás azt mondani, hogy ez nem a törvény hibája, hanem egyeseké. Aki a szakszerűség vagy pedig érdekképviselet alapján került be oda, az természetesnek találja, hogy a mindenkori kormányhatalmat képviselje ott, mert ha nem azt képviseli, akkor egészen bizonyos, hogy abban a testületben gyűlik meg a baja, amely bedelegálta őt a törvényhatósági bizottságba.
