Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-261

•Az országgyűlés képviselőházának 2 lasztói névjegyzék alapján a választást elrendelni, amikor azonban a közigazgatási bíróság az 1914. évi névjegyzék alapján elrendelt választást megsemmisítette és az új választást már az új névjegyzék alapján rendelte el, az ennek az új névjegyzéknek az alapján elrendelt választásnál az eredmény az lett, hogy a leadott szavazatok és a kapott mandátumok szerint többségben az ellenzéki képviselőtestületi tagok jöttek be a kormánypárti képviselőtestületi tagokkal szemben. Ha feleletet akarunk kapni arra, hogy miért volt szükség 1927-ben reakciósabb intézkedésekre, mint 1923-ban vagy 1924-ben, a feleletet itt kaphatjuk meg. De megkaphatjuk abból is, hogy, ahol időközi választások történtek és az időközi választásokon az ellenzéki képviselőtestületi tagok jutottak be tekintélyes számban a képviselőtestületbe, azokból a törvényhatóságokból a kormány nem kapott sem bizalmi nyilatkozatot,^ sem pedig a díszpolgári oklevelek nagy hullása nem történt meg, ahogy megtörtént azokban a községekben, amelyekben a kormány időközi választást még nem rendelt el. (Propper Sándor: Piszkálja is őket! — Jánossy Gábor: Nem piszkálja! Miért piszkálná?) Ügy látszik, hogy a szervilizmus megnyilatkozásának ez a hiánya fáj a t. kormánynak és valahogy megint olyan kezes bárányokká akarja átalakítani a magyar törvényhatóságokat, amely törvényhatóságok működése, legalább is politikai működése csak abban merülne ki, hogy bizalmi nyilatkozatokat szállítsanak a mindenkori kormányzatnak és díszpolgári okleveleket szállítsanak a kormány minden tagjának. T. Képviselőház! Ennek a törvényjavaslatnak súlyos hibája az is, hogy nem változtat azon az ugyancsak magyar hibán, amely hiba megvolt eddig a magyar törvényhatóságokban, hogy a magyar törvényhatóság tulajdonképpen nem volt egyéb — és e tekintetben talán a magyar vármegyék jártak elől példával — mint egyetlen család hitbizománya. (Ellenmondások a jobboldalon.) Minden állás, amelyet betöltöttek, kezdve a főispáni vagy alispáni állástól le a vármegyei főjegyzőig, főszolgabíróig, főorvosig, főügyészig és egyéb ilyen stalíumokig, amelyeket kiosztottak, rendszerint egy, esetleg két család hitbizománya volt és családi hitbizomány ma is avármegyék legtöbbjében. Hiába volt a választók nagy tömegének megnyilatkozása, ezen az állapoton segíteni nem tudott és úgylátszik, a kormánynak az a törekvése, hogy ezt az állapotot is fenn akarja tartani, a nélkül, hogy ezen az állapoton, amely pedig ugyancsak a múltba tartozik, valamiképpen mégis változtasson. Elhibázottnak tartom a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, amely magát a törvényhatósági bizottság összeállítását szabályozza. Az összeállításnál, mint mondottam már az imént, különféle kategóriákat, és pedig szám szerint öt kategóriát állapít meg a törvényjavaslat. Az egyik kategória a legtöbb adófizetők közül kerül ki, a másik az összes választók közül, azután helyet juttat a javaslat a szakszerűségnek, a vallásfelekezeteknek, érdekképviseleteknek, az örökös tagoknak és végül egyeseket hivatali állásuknál fogva is törvényhatósági bizottsági tagsághoz juttat. Hogy e tekintetben mi a helyzet, azt már az imént mondottam. Mondottam, hogv amíg az összes választók által választott bizottsági tagoknál az az arány, hogy 500 választó, sőt vármegyei törvényhatóságokban 750 választó választ egy törvényhatósági bizottsági tagot, akkor a virilizmusnál már azt látjuk, hogy 6 virilista, illetőleg legtöbb adót fizető 1. ülése 1Ù2Ô március 6-án, szerdán. 3,73 választ egy képviselőtestületi tagot. (Propper Sándor: Szabadalmazott keresztény politika!) Ha e tekintetben megint összehasonlítást teszünk a mostani törvényjavaslat rendelkezése és azok között a törvényes intézkedések között, amelyek eddig fennálltak, nevezetesen az 1886-iki törvény intézkedései között, akkor meg kell állapítani és meg lehet állapítani, hogy az 1886-os törvénynek a virilizmusra vonatkozó rendelkezései sokkal őszintébbek, sokkal becsületesebbek voltak, mint a mostani törvényjavaslat rendelkezése. Mert ott csak a legtöbb adót fizetők sorából kerültek ki a virilisták és ezek sorában a kormány nem válogathatott — legalább is elvileg — vájjon ellenzéki felfogású bizottsági tagok-e a legtöbb adót fizetők, igen, vagy sem, és így megtörténhetett, hogy a legtöbb adót fizetők, a virilisek sorából is bekerültek . egyes törvényhatóságokban ellenzéki felfogású bizottsági tagok, ellenkezően a mostani törvényjavaslat rendelkezéseivel, amelyek csaknem teljesen kizárj a azt, hogy ellenzéki felfogású virilis jop-on bejuthasson a törvényhatósági bizottságba, ezek tisztán csak a kormány hű emberei lesznek, akik mindenkor a kormány akaratát fogiák képviselni abban a törvényhatóságban. Azt mondták, hogy megtörténhetett, vagy legalább is a kormánynak nem volt ingerenciája a múltban arra, nogy a legtöbb adót fizetők sorából ne kerülhessen be ellenzéki törvényhatósági bizottsági tag virilis módon, de a gyakorlati élet megmutatta, hogy igenis ez lehetséges. Debrecenben történt az a furcsa eset . . . (Za.j. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Györki Imre: ... hogy virilis jogon ugyancsak bekerült egy ellenzéki felfogású bizottsági tag a város törvényhatóságába. Amikor azt látta a város magisztrátusa, hogy ez a virilis jogon bejutott ellenzéki bizottsági tag ott kellemetlenkedik a főispánnak, kellemetlenkedik a polgármesternek, a városi magisztrátusnak, olyan kérdésekkel foglalkozik, amely kérdések nem illenek egy, a virilizmus alapján bejutott törvényhatósági bizottsági taghoz, alíkor egyszerűen megoldották a kérdést akként, hogy leszállították az adóját, és a következő évben már nem volt a legtöbb adót fizetők sorába felvett tag, és nem került a virilisták közé. (Zaj. — Mozgás a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Boldog ember! — Malasits Géza: Adóelengedésre is hajlandók! — Zaj. — Elnök csenget. — Jánossy Gábor: Politikából adót még nem szállítottak le! — Farkasfalvi Farkas Géza: Leszállítani az ellenzék adóját! Egészen jó! — Zaj. — Elnök csenget. — Farkasfalvi Farkas Géza: Bár leszállítanák az én adómat!) Tisztelt képviselőtársam valóban az volt a helyzet, hogy a kormányzat, a pénzügyi kormányzat inkább mérsékelte, leszállította ennek az ellenzéki felfogású tagnak adóját, csakhogy megszabaduljanak tőle bent, a városi képviselőtestületben, mert úgy látszik, fontosabb volt, hogy a képviselőtestület megszabaduljon ettől az embertől, mint az, hogy 50 vagy 100, vagy 200 pengővel több adót fizessen, hiszen a pénzügyi kormányzat úgyis annyi adófelesleggel rendelkezik, hogy meg se kottyan az, hogyha valakinek az adóját 50, vagy 100 pengővel leszállítják, hogyha ezen a címen 50, vagv 100 pengő adóleszállítás árán valakitől, mint kellemetlen kritikustól meg tudnak szabadulni valamely törvényhatóságban. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez valósággal rémregény! — Propper Sándor: Adóleszállítási rémregény! — Farkasfalvi Farkas Géza: Az ellenzéknek leszállítani az adó-