Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-261

172 Àz országgyűlés képviselőházának ezeket a kérdéseket a kormány miképpen oldja meg, miképpen kívánja megvalósítani, miképpen kívánja ezeket a korszerű követelményeket megfelelően törvénybeiktatni és miképpen kíván jó és olcsó közigazgatást adni ennek az országnak. Ez a törvényjavaslat valósággal azt jelenti, hogy a kormány és államhatalom számol azzal, hogy egy általános választás alapján nem kapná meg azt a többséget, amelyre hatalmi akaratának érvényesítése végett feltétlenül szüksége van. Nem értem, miért van szüksége a kormánynak egy ilyen nyakatekert, egy ilyen raffinait módon megalkotott vagy összeállítandó törvényhatóságig képviselőtestületre, amikor a másik oldalon állandóan azt hangoztatják a kormány részéről, valamint a kormányt támogató többség részéről, hogy az egész ország csaknem egységesen nyilvánul meg a kormány mögöttes csaknem egységesen azt a politikát követi és tartja helyesnek, amelyet a kormány követ. Ha ez a politika helyes és ha tényleg fennáll a kormánynak és a kormánypárti többségnek az a megállapítása, hogy az egész ország ma kivétel nélkül egységespárti és helyesli azt a politikát, amelyet önök követnek a közszabadságok terén, valamint gazdasági vonatkozásban, akkor nem tudom megérteni, miért van szükség e törvényjavaslat megalkotásánál arra, hogy a virilizmussal próbálják felhígítani a választók akaratát; nem tudom, miért van szükség arra, hogy a szakszerűség, vallásfelekezet, érdekképviselet, örökös tagok s a hivatali állásuknál fogva törvényhatósági bizottsági tagok rendszerével akarják valahogy meghamisítani a választók igazi akaratát. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urat, ilyen kifejezéseket ne méltóztassék használni! (Propper Sándor: Fedi a valóságot!) Tessék csendben maradni! A képviselő úrnak nincs joga szólni! Györki Imre: Ha igaz az, hogy az egész ország egységespárti, hogy az egész ország túlontúl meg van elégedve a mostani kormány gazdasági politikájával, vagy a közszabadságok kérdésében mutatott felfogásával, akkor méltóztassék kimenni a választóközönség elé, tessék odaállni és titkos választáson nyíltan felvetni a kérdést, kinek a politikáját helyesli a választópolgárok tömege: az önök politikáját-e vagy pedig azt a politikát, amely szembehelyezkedik az önök politikájával és akaratával — és akkor, ha így tisztán felvetődik a kérdés, meglátjuk az ország többségének akaratát és mi kijelentjük, hogy készek vagyunk a többség akarata előtt meghajolni, azt elismerjük a többség akaratának, de ez a törvényhatósági bizottség, amelyet önök alkotnak meg, nem fogja a többség akaratát képviselni, hanem — amint mondottam — csak meghamisítása lesz a többségi akaratnak. Elnök: Ez a kifejezés sértő, a képviselő urat e kifejezés használatáért rendreutasítom. (Farkas István: De igaz! — Felkiáltások jobbfelől: Rátromfol! — Zaj!) Csendet kérek! A képviselő úr pedig ne helyeseljen egy olyan kifejezést, amelyért az elnök a szónokot rendreutasításban részesítette. (Ügy van! jobb felől.) Tessék folytatni képviselő, úr! (Farkas István: Az igazság igazság marad így is, úgy is; nem lehet azt keresztre feszíteni! A börtönből is kijön!) Az uraknak módjuk lesz minden igazságot elmondani! (Farkas István: Látjuk! Az elnök úr nem engedi!) A képviselő úrnak nincs joga közbeszólni! Amidőn a házszabályok szerint a képviselő úrra kerül majd a sor, lesz al261. ülése 1929 március 6-án

} szerdán. kalma a kénviselő úrnak beszédét elmondani! (Farkas István: Legyen nyugodt, elmondom a véleményemet!) Tessék folytatni, képviselő úr! Györki Imre: Azért is érthetetlen ennek a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése, mert ugyanez a kormány, — legalább is főbb vonatkozásaiban ugyanez — 1923-ban először és 1924-ben másodszor ugyancsak beterjesztett törvényjavaslatot, amely ugyan nem a közigazgatás reformját lett volna hivatva megoldani, hanem a törvényhatóságok önkormányzatának kiegészítését akarta elősegíteni. Ha ezt az 1923-ban és 1924-ben beterjesztett törvényjavaslatot összehasonlítom a mostani törvényjavaslat intézkedéseivel, akkor meg lehet állapítani azt — és ebben a tekintetben a t. előadó úrral itt is szembe helyezkedem —- hogy ez a törvényjavaslat, amelyet 1928-ban nyújtott be a t. belügyminiszter úr, jóval reakciósabb, mint akár az 1923-ban, akár az 1924-ben ugyané kormányzat által, csak annak más belügyminisztere által ide a Képviselőház, illetőleg a Nemzetgyűlés elé beterjesztett törvényjavaslat. (Mándy Sámuel: Csodálom, hogy ezt mondja a képviselő úr! — Rothenstein Mór: Ehhez joga van!) Es ha feleletet akarunk kapni a felvetett kérdésre, vájjon miért történik az, hogy a négyöt évvel később beterjesztett törvényjavaslat egyes rendelkezései reakciósabbak, mint az 1923ban vagy 1924-ben ugyané kormányzat által betérj estzett törvényjavaslaté (Propper Sándor: Mert Mussolini azt üzente! — Farkasfalvi Farkas Géza: Mert más volt a miniszter!) — ezt a bölcseséget én már az imént elmondtam — akkor megtaláljuk a magyarázatot azokban az időközi választásokban, amelyek ebben az országban 1923., illetőleg 1924. évtől kezdve történtek. Ha ugyanis az időközi választásokat figyelembe vesszük, itt van előttünk elsősorban Budapest székesfőváros példája. Itt ugyancsak az volt a helyzet, hogy alkottak egy törvényt 1920-ban, majd pedig alkottak egyet 1924-ben és az 1924-ben alkotott törvény alapján elrendelték ugyanabban az évben a választást, amely választásból kiderült, hogy az újabb törvén^, amely szigorítást tartalmazott az 1920-ik évben alkotott törvénnyel szemben, még eme szigorított rendelkezései mellett sem volt alkalmas arra, hogy a kormány Budapest székesfőváros területén valahogy többséghez jusson; ellenkezőleg a leadott szavazatok többsége az ellenzéki jelöltekre esett és Budapest székesfőváros törvényhatóságának választott tagjai sorában az ellenzéki jelöltek kerültek be többségben. Ugyanezt a jelenséget észlelhetjük a Budapest közvetlen szomszédságában lé vő rendezett tanácsú városokban. Ha megfigyeljük akár Kispesten, akár Pesterzsébeten vagy Újpesten az időközi választásokat, mindenütt azt látjuk, hogy ezeken az időközi választásokon még az elavult törvény rendelkezései alapján is teljesen a demokratikus elemek kaptak többséget a kormány jelöltjeivel szemben. Az ország más városaiban pedig, például Kiskunfélegyházán az volt a helyzet az időközi választásokon, — amelyen teljesen újjá kellett alakítani áz egész képviselőtestületet — hogy a kormány jelöltjei közül még hírmondó sem került be a község képviselőtestületébe és teljesen a kormánnyal szembehelyezkedő, ellenzéki felfogású politikusok jutottak be az ottani városházába. Debrecenben ugyanez a helyzet. Ott is sikerült hosszas verekedés, küszködés után az időközi választást elrendelni, amely időközi választás azt jelentette, hogy megkísérelték ugyan először 1927-ben egy 1914-ben összeállított vá-