Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-261

Az országgyűlés képviselőházának 2 amit, mint mondottam, ma betölt, amennyiben a mindenkori kormánynak politikai pártszervezete, nagyszerűen látja el, mint látjuk az időközi választásoknál, vagy látjuk akkor, amikor a választásokat az országban általában elrendelik, amikor egyáltalában megszűnik közigazgatási feladatait ellátni és nem tesz egyebet és nincsen másra beállítva a magyar közigazgatás, mint arra, hogy a pártszervezet teendőit ellássa és a kormány jelöltjeit a szavazatok többségéhez valóban hozzájuttassa. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De nemcsak a választások alatt lehet észlelni ezeket a jelenségeket. Azt látjuk, hogy ez a politikai pártszervezetté átalakult közigazgatás a választások után is tovább folytatja a maga pártszervezeti teendőit, büntet, üldözi azokat a választópolgárokat, akik nem a kormány jelöltjeire szavaztak és jutalmazza azokat, akik a kormány mellett foglaltak állást, akik a kormánynak a választások alkalmával szolgálatokat tettek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De hogy mennyire áll az, hogy politikai pártszervezetté süllyedt le a magyar közigazgatás, ahhoz nem kell egyebet tenni, — nem is a választásokra utalok ebben a tekintetben — mint méltóztassék megnézni, bármelyik községben egy jegyző választási A jegyzőválasztás szintén ilyen politikai pártszervezeti alapon történik. Megválasztják a jegyzőt, megválasztják a községi képviselőtestületet legtöbb községben anélkül, hogy a választópolgárok tekintélyes részének ehhez hozzászólást engednének. (Elénk ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Egyszerűen kijelöli a főszolgabíró a maga jelöltjeit, ha nem paríroznak, akkor úgyszólván puccsal, hatalmi erőszakkal, de a maga jelöltjeinek megválasztását keresztülerőszakolja, nem ismer ellenmondást és nem ismer ellenállást törekvéseivel szemben. (Kothenstein Mór: A főszolgabíró, az egy nagy úr! — Csák Károly előadó: Annak is kell lennie! Vezetni kell a népet! — Zaj.) Ha a belügyi kormány, általában a magyar kormány hozzájárult a közigazgatás reformjához és nemcsak a törvényhatóságok újjáalakításáról gondoskodik, amit talán külön kellett volna választani, hanem megint foglalkozik ezzel a kérdéssel is, akkor elvártuk volna, hogy a belügyi kormányzat és a belügyministérium olyan törvényjavaslatot készít, amely az egész közigazgatást felöleli, amely egy közigazgatási kódexet alkot, amely közigazgatási kódexben a törvényhatóságok és a községek képviselőtestületének újjáalakításától kezdve a közigazgaj tás minden feladatának ellátására korszerű jó törvényt alkot és ezzel lehetővé teszi a jó és olcsó közigazgatást. Ezzel szemben azonban kapunk olyan törvényjavaslatot, amely továbbra is megtartja a mai állapotot, amikor az országban rossz és drága közigazgatás van. Mert ez a törvényjavaslat amellett, hogy csak toldozásfoltozás, tulajdonképpen nem más, mint a mai rossz közigazgatás további fenntartása és exisztenciájában való további meghagyása. Es hogy a bürokratizmus mennyire túlteng ebben a törvényhatóságban, az nemcsak az én megállapításom, hanem a belügyminiszter úr egyik társának, a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak megállapítása is, amely teljesen azonos az én megállapításommal. Maga a kultuszminiszter úr jelenti ki egyik cikkében (olvassa): «Nincs ország, ahol silányabb lenne a bürokratizmus, mint nálunk». ''Farkas István: Ez igaz. — Tovább olvassa): «Az élet minden megnyilvánulásának hatósági engedélyhez vagy legalább is hatóságnál való beje. ütése 1929 március 6-án, szerdán. 1*71 lentéshez kötése, sajátos osztrák gondolat, amelyet a magyar természet el sem bír». Es amikor a kultuszminiszter úr megállapítja, hogy az élet minden vonatkozásának hatóságnál való bejelentése és hatósági engedélyhez való kötésenem is a magyar lélekből és a magyar közigazgatásból fakad, hanem az osztrák r igazgatásból itt maradt maradvány, akkor mégsem azzal áll elő a belügyminiszter úr, hogy igyekeznék a helyzetet megváltoztatni és az ország közigazgatásából ezeket az idegen, ezeket az osztrák időből, az osztrák elnyomás idejéből itt maradt rendelkezéseket valahogyan kiküszöbölni, hanem továbbra is ezt az állapotot tartja fenn és továbbra is ezt az állapotot igyekszik meghonosítani, sőt megkövesíteni. T. Képviselőház! Ennek a törvényjavaslatnak bizottsági jelentésében mindjárt az első oldalon olvashatjuk azt a bizottsági megállapítást (olvassa): «Utat kell nyitni a változott idők és életviszonyok, az emelkedő kulturális nívó, a politikai jogok kiterjesztése és a demokratikus eszmeáramlatok erősbödése által a modern államok elé állított követelmények fokozatos érvényesülésének.» Nagyon szép megállapítás ez, amely a közigazgatási bizottság jelentésében benne foglaltatik, sajnos, azonban meg kell állapítanom azt, hogy megint távol vagyunk attól, hogy azokat a szép elvi megállapításokat, amelyek a bizottság jelentésében bennfoglaltatnak, a gyakorlati életben a törvényjavaslat meg kívánná valósítani. Ezzel szemben azonban áll az, hogy az autonómiák teljes letörése a célja a kormányzatnak, vagy pedig mint a miniszterelnök úr ezt más értelemben és más vonatkozásban mondotta, a kormánynak célja ezzel a törvényjavaslattal az önkormányzati elvnek a felelős parlamenti kormányzat elvével való Összhangba hozása. Ezen az Összhangba hozáson van a fősúly és ez az összhangbahozás tulajdonképpen nem más mint a magyar önkormányzat temetője, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert ez az összhangbahozás nem jelent egyebet, mint azt, hogy a központi centrális hatalom akaratának kell érvényesülnie a magyar közigazgatásban és ez letörését jelenti minden olyan ellenszegülésnek, amely szembe helyezkednék a központi hatalom akaratával, akár a főispáni hatalommal, akár pedig a törvényhatóság önkormányzatának feloszlatásával, vagy — mint a törvényjavaslat mondja — annak két évig való szüneteltetésével, és igenis hozzájárul ahhoz, hogy kerékbetörjék az önkormányzatot, vagy mint a miniszterelnök úr mondja, összhangzást • teremtsenek az önkormányzat és a kormányhatalom elvi felfogása között. Sokan hibáztatták e törvényjavaslat kapcsán azt, hogy a belügyminiszter úr egy törvényjavaslatba foglalta a vármegyéket, a városokat, a községek ügyeit, sőt egy törvényjavaslatba foglalta vele még a jogorvoslati feladatok ellátásának rendszerét, és a fegyelmi jogkört is ezen törvényjavaslat keretében építette fel. (Propper Sándor: Sőt még a tárgyalási ügyrendet is belecsinálta!) En nem tartozom azok közé, akik ezt hibáztatnák. Annyi hibája van ennek a javaslatnak, hogy ezek a szerkezeti hibák ugyancsak eltörpülnek az általános hibák mellett s nekem az a felfogásom, hogy nem az a fontos, hogy egy törvényjavaslatban oldjtik-e meg ezeket a feladatokat, vagy pedig külön törvényjavaslatot készítünk a vármegyékre, városokra és községekre és külön törvényjavaslatot a közigazgatás rendezéséről és a fegyelmi hatáskörről, hanem az a fontos, hogy ezeket a feladatokat és