Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-261

168 Az országgyűlés képviselőházának t'ás szempontjából is miként volna ez végrehajtható. Ha tehát az általános választás szempontjából is kezeljük a kérdést, akkor méltóztassék elfogadni azt az álláspontot, hogy a demokratikus felfogáshoz az is hozzátartozik, hogv lehetetlenség a többségi elv alapján elintézni a választásokat. A többségi elvnek van helye egyes választás esetén, amint ' azonban többet választunk, az ilyen választás esetén lajstromos választásnak van igazán helye, lajstromos választásnak, amely akár a Stuart Mill-féle rendszer alapján, akár a legnagyobb közös osztó alapján hajtatik végre, mindenkor módot nyújt a kisebbség képviseletére. Magam részéről tisztelettel ajánlom a belügyminiszter úrnak megfontolásra, hogy térjen el a többségi elvtől és térjen át a lajstromos választási rendszerre már ez alkalommal, itt a vármegyénél, mert a lajstromos választási rendszer, miután több törvényhatósági bizottsági tagot választanak, volna az, — a póttagokat természetesen külön választanám és külön választatnám — amely teljesen megfelelne a demokratikus elgondolásnak. Ezidőszerint még méltóztatik tőle idegenkedni, azonban meg vagyok róla győződve, nagyon hamar elkövetkezik az ideje annak, hogy a kisebbség képviseletéről minden irányban gondoskodni fogunk. Azzal zárom szavaimat, hogy a bizottsági tárgyalás során a bizottság összes tagjaival egyetértőleg lelkiismeretes munkát végeztünk; végeztük azt tisztán a közérdeknek, tisztán a nemzetnek javára. Hiszem azt, hogy ez a törvényjavaslat rövid idő alatt törvénnyé válik és annak végrehajtásával a nemzet jövő boldogulására a nemzeti akarat impulzust nyer. A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapiául elfogadom. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a balodalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! (Halljuk! aHlljuk!) En nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot általános tárgyalás alánjául elfogadjam; nem pedig azért, mert ez a törvényjavaslat nemhogy fejlődést nem jelentene a múlttal szemben, hanem ellenkezőleg, az egész vonalon minden intézkedésében csak a visszafejlődés jegyében született meg. Ha valaki figyelemmel kísérte azokat a vitákat és hozzászólásokat, amelyek elhangzottak, úgy ennek a törvényjavaslatnak bírálata során, mint pedig az ezen törvényjavaslatot megelőző más közigazgatási javaslattal kapcsolatos kérdésekben, akkor mindenki megállapíthatta azt, hogy a felszólalók és a kritikai megnyilatkozások legtöbbször úgy csúcsosodtak ki, hogy vitatkoztak a kritizálok és hozzászólók az önkormányzati kérdés fölött, vitatkoztak a fölött, hogy vájjon hogyan kell a magyar közigazgatást átszervezni és újjáalakítani, és hogy az az újjáalakítás a centralizáció vagy pedig a decentralizáció jegyében történjék-e meg. Ha akár az egyik, akár pedig a másik kérdésben tüzetesen megvizsgáljuk a törvényjavaslatot, meg kell állapítanunk azt, hogy úgy az önkormányzat, mint pedig a decentralizáció kérdéséről való vitatkozás ma már nem más, mint tisztán anakronizmus, mert ebben a törvényjavaslatban és^ ez után a törvényjavaslat után a vármegyei és városi törvényhatóságokban sem önkormányzatról beszélni nem lehet, sem pedig arról nem lehet beszélni, hogy decentralizált módon oldanák meg a magyar közigazgatás feladatát, hanem ellenkezőleg azt észleljük, hogy a magyar közigazgatást a leg261. ülése 1929 március 6-án, szerdán. nagyobb centralisztiküs hatalom kiépítésével oldják meg s azonkívül még azt a csekély önkormányzatot is, amely még megvolt a magyar törvényhatóságokban, igyekeznek a legteljesebb mértékben kiölni. T. Képviselőház! Ezekkel a fogalmakkal, ezekkel a jelszavakkal is csak úgy van a kormány, mint ahogyan van egyéb kormánynyilatkozatokkal és kormányprogramokkal szemben. Ahogy a magángazdaság terén látjuk azt az áthidalhatatlan űrt, amely mutatkozik a kormány nyilatkozataiban és cselekedeteiben s ahogy ezt a nagy különbséget észlelhetjük a közszabadságok terén való kormánynyilatkozatok és a kormány tettei között, ugyanúgy itt is, ennél a törvényjavaslatnál is ugyanezt kell észlelnünk. Beszélünk az önkormányzatról, s az előadó úr is kioktatott bennünket arról, hogy mennyire megnyilvánul az önkormányzat ebben^ a^ törvényjavaslatban. De ha tüzetesen átnézzük, meg. fogjuk állapítani, hogy önkormányzatról beszélni ebben a javaslatban egyáltalában nem lehet, s ez a törvényjavaslat nem más, mint a központi hatalom akaratának ráoktrojálása a vármegyei és városi törvényhatóságra. (Ügy van! a szélsőbalodalon.) • Nem is új ez a megállapítás. Nem új azért, mert ha valaki a magyar törvényhatóságok, a magyar közigazgatás fejlődését figyelemmel kísérte, az észlelhette azt, hogy minden új törvényjavaslatban, vagy minden új törvényben, amely hozzányúlt a közigazgatás reformjához, fokozatosan csökkentik a közigazgatás önkormányzatát és a feladatok legnagyobb részét áthárítják az állami feladatok közé. Hiszen már maga az 1886. évi törvény is erősen megnyirbálta az önkormányzatok hatáskörét. Folytatta az önkormányzat feladatainak és teendőinek csökkentését a törvény akkor, amikor a közigazgatási bizottság feladatát megállapította, amikor a közigazgatási bizottságot felállította, mert a közigazgatási bizottság felállításával, valamint az egyes kérdéseknek: az adózás kérdésének, az államépítészet kérdéseinek és az egyéb vonatkozású kérdéseknek az államhatalom kezébe való átvitelével máris csökkent a közigazgatás feladata, máris csökkent az a terület, amely területen a magyar közigazgatás, a magyar törvényhatóságok önállóan intézhették a maguk belügyeit anélkül, hogy abba a magyar államhatalomnak nagyobb beleszólása lett volna. De még azokban a kérdésekben is, amelyekben állítólag megvolt a vármegyék és városi törvényhatóságok szabad rendelkezési joga, olyan szigorítást léptetett életbe az államhatalom, hogy itt is, ha az önállóságot tekintjük és komolyan vesszük, meg kell állapítanunk, hogy komoly Önkormányzatról beszélni nem lehet. Mert nem lehet beszelni önkormányzatról akkor, amikor a szabályrendelet, alkotási jog nem illeti meg önállóan r a törvényhatóságot, mert ez is jóváhagyás alá tartozik; nem lehet beszélni a közigazgatás, az önkormányzat önállóságáról akkor, amikor életbe léptették a főispáni hatáskört, és a főisnáni hatáskör a legfontosabb közigazgatási kérdésekben az államhatalomnak képviselője és ellenőre a közigazgatási feladatok ellátásában. Nem kell itt tovább mennem^ mint rámutatnom az 1927-ben alkotott új törvényre, amely a törvényhatóságok és községek háztartásának hatályosabb ellenőrzéséről szól, az 1927 : V. törvénycikkre, amely teljes egészében megszünteti a törvényhatóság önrendelkezési jogát pénzügyi és gazdasági téren, mert e tekintetben semmiféle ön-