Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-261

Az országgyűlés képviselőházának 261. ülése 1929 március 6-án, szerdán. 109 állóság ma már a törvényhatóságot és a községeket nem illeti meg. Hiszen köztudomású, hogy a törvény rendelkezése alapján a belügyminiszter úrnak, vagy pedig a községekre vonatkozólag az alispánnak teljes rendelkezési joga van a költségvetést illetőleg. Egyes költségvetési tételeket törölhet, kötelezheti az önkormányzatot, hogy bizonyos tételeket felvegyen, bizonyos más tételeket pedig a költségvetésből töröljön. Ezek után, amikor ez a helyzet, amikor azt látjuk, hogy a legfontosabb közigazgatási feladatokat az egyes törvények sorban kivették az önkormányzat kezéből és állami szervekre bízták, ilyen körülmények között még ma is beszélni arról, hogy önkormányzat van a törvényhatóságokban — amint mondottam — azt hiszem, teljesen anakronizmus. Nem lehet e feladatok elvégzése és e törvényes intézkedések után önkormányzatról beszélni, és még kevésbbé lehet erről beszélni abban a törvényjavaslatban, amely előttünk fekszik. T. Képviselőház! Akkor, amikor tegnap az előadó úr megtartotta nagy készültségre valló beszédét és amikor előadói beszédében maga is az Önkormányzat mellett tört lándzsát és felsorakoztatta, hogy az önkormányzat mennyiben nyilatkozik meg e törvényjavaslatban, én egy közbeszólás alakjában azt mondottam: «Mi védjük meg az önkormányzatot önökkel szemben, akik az önkormányzatot eltemetik!» Az előadó úr velem szemben akkor azt a kijelentést tette, hogy: «Az autonómia védelme az önök ideológiájába nem passzol bele.» Tisztelt előadó úr, méltóztasseK tudomásul venni, hogy ez a megállapítása teljesen helytelen és ezt csak annak tudom be, hogy nem foglalkozott azokkal a problémákkal és azzal a programmal, amely pártunknak alapját képezi. Mert ha akár a magyarországi szociáldemokratapárt, akár a világ bármely országa szociáldemokrata pártjának törekvéseivel, programmjával foglalkozott volna, hogy igenis a szociáldemokraták mindenütt, s így Magyarországon is, a teljes önkormányzat kiépítése mellett foglaltak állást. (Malasits Géza: Az 1890-es pártprogrammban már bent van!) Ebben a tekintetben utalok a magyarországi szociáldemokratapártnak még 1903-ban tartott pártgyűlésén elfogadott Programmjára, amely a következőket tartalmazza (olvassa): «A magyarországi szociáldemokratapárt követeli a teljes önkormányzatot, az állami, megyei és községi hatóságok függetlenítését, az összes testületek és hivatalnokok választását, azok felelősségét és szavatosságát, mindennemű öröklött hivatal és rang eltörlését. Követeli továbbá a közigazgatási hatóságok bíráskodásának megszüntetését.» Láthatja a t. előadó úr, hogy a szociáldemokratapárt programmjában igenis benne van a teljes önkormányzat kiépítésére való törekvés, tehát igenis belepasszol a mi programmunkba az önkormányzat kiépítése. Es akkor, amikor mi ezt a programmpontunkat meg akarjuk valósítani és a gyakorlatba át akarjuk vinni, nem lehet azt mondani, hogy ez nem passzol bele a mi ideológiánkba, mert ez igenis belepasszol a legteljesebb mértékben, hiszen benne van a mi pártprogrammunkban és ennek megvalósítását keresztül akarjuk vinni ebben az országban is. Láthatj cl ti YJ előadó úr, — és ezért hivatkoztam az 1903-ban megalkotott pártprogrammra — hogy mi a pártprogrammpontjainkat nem az időjárás szeszélyeinek megfelelően alakítjuk át s nem vesszük fel és nem alakítjuk át azokat, úgy, amint ezt önök tették, amikor a kisgazda, keresztény és nemzeti jelszót vették föl a programmjukba, és amikor teljesen az időjárás szeszélyeinek megfelelően alakítják át a programmot és vesznek föl a programmjukba olyan követeléseket, amelyekről korábban egyáltalán nem volt szó, és amelyeket adott viszonyok között, esetleg teljesen el is hagynak. Nem kell ebben a tekintetben másra utalnom, mint arra, hogy, aki a miniszterelnök úrnak Programm ját figyelemmel kísérte azon 7 év alatt, amióta itt az országban kormányoz, az láthatta, hogy a miniszterelnök úrnak mindenkor meg volt az adott helyzetnek megfelelő programmja, sőt mondhatnám azt is, hogy más volt a programmja a miniszterelnök úrnak Genfben, mikor a Népszövetség Tanácsa előtt megjelent, s egészen más volt a programmja, amikor idehaza kellett az ország érdekeivel foglalkoznia. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben a mi programmunk maradandó, és ezen marandó programm alapján mi igenis a teljes önkormányzat és nem a látszatönkormányzat mellett foglaltunk állást. A teljes önkormányzat kiépítése a legfőbb törekvésünk és ennek a megvalósítását akarjuk ezen törvényjavaslat kapcsán is keresztülerőszakolni. A törvényjavaslatnak azok a rendelkezései, amelyek az önkormányzatot lennének hivatva kiépíteni és amelyekre a t. előadó úr olyan nagy erővel hivatkozott, hogy tudniillik továbbra is megilletik az önkormányzatot, a vár' megyei törvényhatóságokat a felirati és indítványozási jog, nem tekinthetők olyanoknak, amelyek magukban az önkormányzatot teljes egészében kiegészítenék. Láttuk a gyakorlati életben, hogy mit ért ez az Önkormányzat. Láttuk azt, hogy ez az önkormányzat Összeroppant abban a pillanatban, amikor a központi hatalom azt összeroppantam akarta, és láttuk azt is, hogy ellenálló ereje ennek az Önkormányzatnak sem most, sem a múltban egyáltalában nem volt. Teljesen téves és elhibázott il'/j il teória, amelyet a közjogászaink is tanítanak az iskolában és az egyetemeken, hogy tudniillik a magyar vármegyék mindig az alkotmány védőbástyái voltak. Ezek nem voltak soha védőbástyái a magyar alkotmánynak. (Ellenmondások a baloldalon. — Viczián István: Kossuth Lajos iktatta törvénybe. — Zaj.) Tény az, hogy az önkormányzatok megpróbáltak ideig-óráig ellenállani s ellenálltak is egy darabig, ha azonban a királyi hatalom erősebb volt, mindenkor betörtek és ellenállásuk megszűnt. Egy esetben tudtak ellenállni, abban az esetben, ha a királyi hatalommal meg tudtak egyezni a népjogok letörésében és a dolgozó társadalom teljes kizsákmányolásában. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon.) Ha ebben a pontban egyeztek meg, akkor respektálta a központi államhatalom az egyes vármegyei törvényhatóságok önállóságát, és a vármegyék ebben a szerepben és vonatkozásban védői voltak az alkotmánynak, egyéb vonatkozásokban azonban — méltóztassék végignézni a magyar történelem mindenegyes lapját — sohasem lehetett a magyar vármegyéket az alkotmány komoly védőbástyáinak tekinteni. (Ellenmondások a jobboldalon. — Zaj.) Ha önök igazi védőbástyát akarnak teremteni, akkor tessék az alkotmányjogokat kiterjeszteni a nép szélesebb rétegeire, mert minél szélesebb rétegekre terjesztik ki az alkotmányjogokat és minél mélyebbre eresztik le a közszabadságokat, annál hatékonyabban fogják a megyei és önkormányzati testületek a maguk érdeheit megvédeni, és annál ellenállóbbá teszik őket egy esetleges centralista elnyomó törekvéssel szemben. Azt kell tehát mondanom ilyen körülmé25*