Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-259

126 Az országgyűlés képviselőházának az interpellációt a Ház válaszadás céljából ki adja a pénzügyminiszter úrnak. Következik Tobler János képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter urakhoz a m. kir. postaaltisztek gazdasági helyzetének pavítása tárgyában. Kérem a jegyző urat, méltóztassék az interpelláció szövegét felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa): «Interpelláció a kereskedelemügyi és pénzügyminiszter urakhoz. Van-e tudomásuk azon szomorú anyagi viszonyokról, amelyekben a m. kir. posta altiszti személyzete él. Hajlandók-e ezen sürgősen változtatni s a postaaltisztek fizetésének rendezésénél azokat jobb anyagi körülményekhez juttani? Tobler János s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tobler János: T. Képviselőház! Az elmúlt interpellációs napon Görgey' igen t. képviselőtársam egy interpellációt mondott el a hadirokkantak ügyében. Ügy ő, mint a válaszoló miniszter úr válaszában az elismerés lobogóját hajtotta meg a hadirokkantak érdemei előtt. amikor én ehhez százszázalékban hozzájárulok, méltóztassanak megengedni, hogy egy társadalmi rétegre hívjam fel a t. Ház figyelmét, amely társadalmi réteg a maga munkájával, szolgálatkészségével úgy a háború előtt, mint a háború alatt és azóta is példásan viselkedik és példás szolgálatot tesz. Ez a társadalmi réteg a magyar postások kara. Hogy ma a magyar postának nemzetközi tekintetben is elismerésreméltó és jó híre van, azt nagyon sok tekintetben a postaalkalmazottaknak, a magyar postásoknak karára is vissza lehet vezetni. (Ü9U van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) En ma ennek a társadalmi rétegnek érdekében szeretnék néhány szóval kormányunknak és a t. Háznak lelkiismeretéhez szólani és kérni a miniszter urat arra, hogy válaszát szövegezné meg úgyhogy az a 6000 magyar család, amely ma aggódva néz felénk, ezzel a válasszal meg legyen elégedve, hogy lássa jövőjének biztosítását. Kormányunk 1923-ban a postásokat kiemelte a Máv. fizetési rendszerből és részükre új szolgálati és illetménytáblázatot, illetőleg rendszert adott ki. Ez az illetménytabella három részre oszlik, mégpedig a tisztviselőkre, a kezelőkre és kezelőnőkre, valamint a műszaki segédszemélyzetre és az altisztekre. Mielőtt erre rátérnék, engedtessék meg, hogy ismertessem a szolgálati szabályzatnak azt a részét, amely arról szól, hogy ki lehet postaaltiszt. Postaaltiszt a szolgálati szabályok kivonata értelmében elsősorban csak, az lehet, aki magyar állampolgár, aki erkölcsi tekintetben kifogás alá nem esik, a törvény által előírt képzettséggel bír, testalkata és egészségi állapota a kért állással járó hivatalos teendők ellátását zavartalanul biztosítja, és ötödször az, aki 18-ik életévét betöltötte, de 40-ik életévét még nem haladta meg. Emberekről, alkalmazottakról van tehát szó, akiknek szellemileg is, fizikailag is teljesen meg kell felelniök: ép, egészséges emberekre van szükség. l,em akarok az, illetmény szabályzatnak a tisztvselökre és kezelőkre vonatkozó részére kitérni, tisztán csak az altisztek ügyével akarok foglalkozni. Ebben a kimutatásban^ újból négy fizetési csoport van: az első, második, harmadik és negyedik fizetési csoport. Ma a magyar királyi posta ebbe a négy fizetési csoportba sorozott alkalmazottainak száma 6041. 259. ülése 1929 február 27-én, szerdán. 6041 alkalmazottja van tehát a postának, akikről szólni kívánok. Az első fizetési osztályban 49 alkalmazott van. Ez a 49 ember 163—190 pengővel van díjazva, A második fizetési csoport, amelyben 398 alkalmazott van érdekelve, 142—158 pengőig van díjazva, a harmadik fizetési osztályban van 1710 alkalmazott. Ezeknek fizetése 91 pengőnél kezdődik és 109 pengőig emelkedik. Egy kinevezett alkalmazott tehát 91 pengőért dolgozik és természetesen vannak esetek, miután csak három évenként mehet valaki egy csoporttal előre, hogy például egy 18 éve szolgáló alkalmazott 109 pengőt kap díjazás gyanánt havonta. Nem akarok arra még külön rámutatni és azzal a problémával is foglalkozni, hogy például a postának havibéresei az első évben 76 pengőért dolgoznak havonta. A legjobb akarattal is, figyelembe véve hazánknak, nemzetünknek rettenetes helyzetét, figyelembe véve Trianont is és a békediktátum által parancsolt helyzetet, még sem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy mindent egyedül Trianonra vezessek vissza. Nem lehet mindent abba az áldatlan békediktátumba belediktálni, mert szerény véleményem szerint az aktív magyar királyi posta ezeket a fizetéseket már régen fel kellett volna hogy emelje, hiszen a drágaság folyton nő. Nem akarok itt Gál Benő kimutatására hivatkozni, de még Dalnoki-Kovács, vagy a Pester Lloyd kimutatása sem hozható, a legjobb akarattal sem vonatkozásba ezekkel a fizetésekkel. Ha el ővenném ezeket a, statisztikai kimutatásokat, akkor — miután az átlagbérek hetenként 40 pengőben állapíttattak meg — kénytelen volnék megállapítani, hogv bizony ezek az emberek ebből a fizetésből két hétig sem bírnak megélni. Igaz, hogy családi pótlék jár, de méltóztassék ennek öszszegét figyelembe venni. A családi pótlék fenénként 9-60—11-20 pengő. Nem leihet azt sem mondani, hogy üzemi pótlékot is kapnak ezek az alkalmazottak, mert hiszen az üzemi pótlek összege havi 8—10 pengő, de ez is egészen természetesen váltakozó. Egészen őszintén megmondom azt is, hogv sokáig hadakoztam azzal a felfogással, vájjon ezt a gondolatot, ezt az egész ügyet interpelláció formájában idehozzam-e, azonban az a nyomor, amelyet a postaaltisztek nagy társadalmában látok, engem kvázi törvényhozói lelkiismereténél ragadott meg és így határoztam el magam arra, hogy ezt a kérdést mégis csak ide kell hoznom. T. Ház! Ha mi ma Magyarországon, hazánkban az egykéről beszélünk, és az egyke gondolatának elvetését propagáljuk, akkor tisztelettel kérdem: mit csináljon az az alkalmazott a maga száz pengőjével? Mit csináljon az az alkalmazott, aki negyvenkét évig szolgál, ha tud szolgálni, amíg 147 pengő havi törzsfizetést ér el? (Mozgás jobbfelől.) Nem akarok túlozni, de ismerek Kispesten egy családot, ahol kilenc gyermek van s az egész családnak csak négy pár cipője van. A többiek odahaza maradnak és várnak, amíg felváltva felhúzhatják a lábbelit. A magy. kir. posta az utóbbi időben a betegségek hatása alatt kénytelen volt a háromszori kézbesítést kétszeri kézbesítésre redukálni. Kérdem a t. Házat, csoda-e ez, amikor meggyőződtem róla, hogy postaaltisztèk ebben a hidegben alsónadrág nélkül járják fárasztó útjukat és mennek emeletről emeletre. T. Ház! Nem szándékozom ezt a kérdést színezni, mert ezt feleslegesen színezni nem is