Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-255

Az országgyűlés képviselőházának 255. ülése 1929 február 20-án, szerdán. jebb csak a pince van meg, de nem lakik benne senki. Ott a csősz szükséges. Méltányos volna, hogy legalább azok kapjanak valami kis mérséklést, akiknek maguknak van tanyájuk, vagy lakójuk. Ez éppen úgy csak a költséget szaporítja és az nem a szőlősgazdát terheli tulajdonképpen, hanem azokat, akiknek ott közbeeső birtokuk van. Azt mondja az egyik paragrafus, hogy azok is, akik ilyen szőlőterületen, vagy ilyen szőlőterület közelében laknak, hozzá tartoznak járulni a hegyközségek költségeihez, amennyiben valami hasznát veszik annak. Ez nehéz dolog, mert ki fogja megállapítani, hogy mennyire veszik annak hasznát és mire értékelik azt a hasznot? Ez olyan zaklatásra és huza-vonára ad alkalmat, hogy jobb yolna, ha kimaradna. Ha egyáltalában nincs szőlővel beültetve a földje, az volna a helyes hogyha csak maga nem kívánja, hogy őrizzék, ezt rá ne lehessen erőszakolni. Itt vannak azután a költségek. Most említem fel; benne van a törvényjavaslatban, hogy a szőlők között zárt területen csak megkötve szabad az állatokat legeltetni. Ezzel szemben utalnom kell arra, hogv a mi vidékünkön például holdszámra vannak a szőlők között szabad földek, amelyeket körülvesz 15—20 hold szőlő. Nagyon terhes t volna ilyen helyen megkötve legeltetni az állatot. Csak azt kellene kikötni, hogy őrizet nélkül nem szabad legeltetni. Ezzel csak arra akartam rámutatni, hogy vannak a törvényben olyan természetű dolgok, amelyek nem illenek rá minden vidékre, s amelyek bizony egyes vidékeken nem lesznek végrehajthatók. Itt természetesen azután az illető hegyközségek, vagy később a tanácsnak bölcsességén múlik, hogy az ilyen hibákat kiigazítsák, mert ezek az intézkedések, ha meg nem változtatják, esetleg zaklatássá válhatnak. Most már ami a törvényi avaslatot illeti, a mai viszonyok között minden esetre helyeselni lehet azt, hogy korlátozzuk a szőlőültetést, nehogy az szabadon történjék. Ebben a tekintetben igazat adok a törvényjavaslat szerkesztőinek. Csakis olyan területeket ültessenek be szőlővel, amelyek talaja immúnis homok, amelyet mással nem lehet beültetni, mert nem lehet megkötni. Nem osztom a gyöngyösi szőlősgazdiák feliratát, akik azt óhajtják, hogy többé senkinek szőlőültetést ne engedélyezzenek. (Egy hang a középen: De nekik igen!) Ebben a tekintetben csak az lehet a helyes álláspont, hogy a mindenkori földmívelésügyi miniszternek adjuk meg a jogot, hogy engedélyezhessen szőlőültetést, azonban mindig a hegyközségi tanácsok javaslatára, vagy azok meghallgatásával, nehogy azt mondhassák, hogy bizonyos tekintetben önkényesen jár el, meg sem hallgatja az illető vidéket. Szeretnék valamit (hozzátenni a javaslathoz, ami hiányzik belőle, mert nem foglalkozik különösen a csemegeszőlő kérdésével. Ha új szőlőt engedélyez a miniszter úr, kösse ki, hogy annak bizonyos százaléka csemegeszőlő legyen. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt a kérdést eddig elhanyagoltuk. Egy időben nagy súlyt fektettünk a különböző Chasselas-fajokra, amelyek be is váltak. Később kitűnt, hogy ez a faj nem nagyon állandó; ha döntik, hamar elpusztul, nem olyan tartós, mint bizonyos más szőlők, noha szállításra és eltartásra elsőrangú. Jó helyen eltartva még június-júliusban olyan, .mint a malaga és teljesen élvezhető. Seni a meleg, sem a sok eső nem árt neki annyira, mint más szőlőknek. Budapesten ősszel rendkívül nagy mennyiséget lehetne ebből elhelyezni, és ha az eltartás módját megtalálják, a külföldre is sokat lehetne szállítani késő ősszel. Ebben a tekintetben bátor vagyok a miniszter úrnak figyelmébe ajánlani, hogy az új szőlőtelepítéseknél ezt vegye figyelembe. Azoknak viszont, akik meglevő telepeiket akarják pótolni, csemegeszőlőt akarnak ültetni, adjanak kedvezményeket, adóelengedést, vagy kölcsönt is erre a célra. Ami a 7. és 8. §-okat illeti, nagyon helyeslem, hogy a szőlővesszők, a szőlőfajták is ellenőrzés alá kerülnek. Különösen az Alföldön azonban a gyümölcsészetet nem lehet elkülöníteni a szőlészettől, mert az együtt van. Ezért éppen úgy ellenőrzés alá óhajtanám helyeztetni a faiskolákat, hogy azok is fajtiszta gyümölcsfajokat adjanak. A védekezésnél mindenütt a szőlőkkel együtt szerepelnek a gyümölcsfák. A fajmegválasztásnál a hegyközségeknek is kötelességükké tenném azt, hogy a vidéken irányítsák a fajok megválasztását, lehetőleg a megfelelő gyümölcsfák ültetését és forgalombahozatalát mozdítsák elő. Benne is van a hegyközségek tervezett hatáskörében, hogy a forgalombahozatalt elősegíteni tartoznak. Ne csak ezt tegyék, hanem adjanak utasításokat is. A 8. §-ban azután benne van, hogy a védekezőszereket is megállapítsák s azok minőségét és hatékonyságát ellenőrizzék. Arra kérem a mélyen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy ne csak ezeknek a dolgokba, hanem még az áralakulásba is méltóztassék befolyást gyakorolni, mert például a kékkővel is valóságos uzsora folyik. Különösen nyáron, amikor esőzések vannak és mindenki félti a szőlejét, egyszerre csak eltűnik a kékkő, holott mindenki iparkodik permetezni. Ilyenkor csak drága pénzért lehet kapni kékkövet s ezzel éppúgy kizsarolják a szegény embereket, mint most télvíz idején a szénnel és a tűzifával. Igen helyeslem a minisztériumnak a kékkőellátással kapcsolatosan megkezdett akcióját. A minisztérium tudniillik hitelbe adja a kékkövet, úeyhogy azt csak novemberben kell megfizetni. Több város, pinceszövetkezet vagy szőlőgazdasági egyesület megkapta a felszólítást, hogy pelentsék be, mennyire van szükségük, s a kert mennyiséget kedvezményes árban megkapják és kioszthatják katasztrális holdanként 15 kilogrammot számítva. Foglalkoztunk ezzel a kérdéssel Kecskemét város törvényhatósági bizottságában és pénzügyi bizottságában és a szőlősgazdák egyesületében is, de nem tudjuk megtalálni a helyes elosztás módját. Több ezer kisemberről van szó, akinek nem ismerjük a va^voni viszonyait, akiknél először tehát meg kellene állapítani, hogy a nekik adandó 15 kilogarmmot képesek lesznek-e novemberben visszafizetni azután pedig egy közegre is lenne szükség, aki az elosztást végzi. Gondot okoz annak a veszteségnek megtérítése is, amely a mérésnél elvesz, úgyhogy se a város, se a pinceszövetkezet, se a szőlősgazdák egyesülete nem mert ebbe belemenni. Lehetséges, hogy egy jól szervezett hegyközség meg tudja ezt csinálni, mert a hegybíró jobban ismeriaz embereit, de mint mondottam, ezt se a törvényhatóság, se a város, se a szőlősgazdák egyesülete nem merte magára vállalni. így tehát ez a szépnek és előnyösnek indult akció, azt hiszem, megakadt. T. Ház! Néhány módosítást voltam bátor beadni a házszabályok értelmében előre. A 28. §-nál az volna a kérelmem, hogy a szavazásnál egy nagybirtokos ne egyhatod, hanem egytized résszel vervén részt. A 35. §-hoz beadott módosításomat vissza-