Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-255

Az országgyűlés képviselőházának 25 vonom, miután a bizottság ezt a paragrafust megváltoztatta. Kérem tehát ezt a módosítást tárgytalannak tekinteni. A 41. ^ 2. bekezdésében fel vannak sorolva, hogy kik tagjai a vármepvei hegyközségi ta­nácsnak. EZ a paragrafus így szól (olvassa): «Hivatalból tagjai a várme°"vei hegyközségi tanácsnak az illetékes törvényhatóságok, vala­mint az ezek területén levő járások első tiszt­viselői (alispán, polgármester, főszolgabíró) az illetékes kerületi szőlőszeti és borászati felügyelő, az illetékes Mezőgazdasági Kama­rai egy kiküldötte, a vármegyei hegyközségi tanács működési területén levő szőlőszeti- és borászati szakiskola és a kertészeti igazga­tója.» Ezekhez hozzávenném még ott, ahol van államilag támogatott pinceszövetkezet: a pin­ceszövetkezet kezelőjét. Ügy tudom, hogy a földmívelésügyi minisztérium négy ilyet ter­vez, tehát a négy városban ez is tagja lenne a vármegyei hegyközségi tanácsnak, mert fon­tos, hogy az ilven szakember is benne legyen. Azután belevenném még a Szőlőgazdák Egye­sületének az elnökét. Ez is tudniillik mindenütt hivatalból tagja lenne a hegyközségi tanács­nak. Ezután jönne a bekezdés további része (olvassa): «a vármegyei hegyközségi tanács még legfeljebb öt meghívott taggal kiegészít­heti magát.» Még egy módosításom van a 42. Vhoz, amelyben az van, hogy az ügyvezető-titkárt a hegyközségi tanács javaslatára a mezőgazda­sági kamara választja. Ez gazdasági körökben rendkívül rossz vért szült. Tulajdonképpen a hegyközség adja össze a pénzt, akkor f tehát miért nem a hegyközség választhat és miért ép­pen a mezőgazdasági kamara? A mezőgazda­sági kamara nem is esik olyan közel a szőlő­területekhez, ezekhez az alakulatokhoz, az in­kább mezőgazdasággal foglalkozik, sokkal egy­szerűbb volna tehát az, hogyha a hegyközségek tanácsa választaná. Végül az áll itten, hogy csak szakképzett ember lehet. Igen, elsősorban az, de hozzátenném: vagy olyan magasabb in­telligenciával bíró, szőlészethez és gyümölcsé­szethez értő egyén, aki ezen a téren közhasznú irodalmi és gyakorlati működést fejtett ki. Nekünk vannak olyan embereink, akiknek diploma nincsen a kezükben, de olyan kiváló munkát fejtenek ki, hogy ezek erre az állásra igenis alkalmasak volnának és meg is volná­nak tisztelve. Mert ha a törvény kiköti, hogy magasabb iskolai végzettség szükséges, akkor előállhat az, hogy van kiváló elméleti képzett­sége az illető szakembernek, de gyakorlati té­ren esetleg nem tud mozogni, pedig nekünk olyan emberekre van szükségünk, akik a gya­korlatot, az életet ismerik. Még csak röviden a vármegyei hegyköz­ségi tanácsokról kívánok megemlékezni. Ez nagy testület lenne. Pest megyét például ketté­osztva több mint százezer katasztrális holdat ölel fel. Ezer holdanként 50 tag lehet, ennyi ta­got küldhetnek ki a hegyközségek. Ezenkívül tagok még a hivatalnok-tagok, a polgármester, a szolgabírák, azután a szakemberek, akik fel vannak sorolva. Elég nagy testület lesz ez te­hát. A gyakorlat fogja megmutatni, mint emlí­tettem, hogy ezek mennyire használhatók fel, mennyire tudják megoldani feladatukat és vájjon nem lesznek-e nehézkes testületek. A miniszter úr először a tervezet sze­rint 12 tanácsra gondolt, de az újabb ki­admányban már 25-öt sorol fel. (Zaj a kö­zépen.) Kecskemét szempontjából nekem nincs kifogásom, hiszen Kecskemét igen nagy területeket képvisel és alkalmas erre a célra. ; . ülése 1929 február 20-án, szerdán. 5 Reméljük, hogy Kecskemét a pinceszövetkeze­tet állami támogatással meg tudja alakítani és mivel így ez a vidék is Kecskemétre fog tá­maszkodni, tehát szőlészetileg is legyen idekap­csolva. Minden dicsekedés nélkül legyen mondva, köztudomású az, hogy Kecskemét any­nyit áldoz központi jellegének vasutakkal, utakkal, közintézményekkel, hogy bizonyos te­kintetben meg is érdemli, hogy támogassák és valamivel mégis csak kell központot csinálni, Kecskemét igen alkalmas is volna erre. Itt közbeszólásra megjegyzem, hogy a ceglédiek Pesthez fognak tartozni. Mindenki tudja, hogy ahol szőlőterület van, — különösen a homokterületekről szólok — ott az emberek rendkívül ragaszkodnak földjük­höz, tűrnek, koplalnak, éheznek, ha kell. Nincs az az emberi munka, amely olyan nagy nehéz­séggel jár, mint a szőlőművelés. A miniszter úr volt szíves és előzékenyen meglátogatott bennünket a nyár folyamán és maga meggyő­ződött arról, hogy milyen munka folyik ott. A gyümölcs árusításra kora reggel már be kell hozni a gyümölcsöt, idejében kell pakkolni, hogy a külföldre kellő időben megérkezzenek. Sokat fáradnak, sokat dolgoznak, megérdemel­nek egy kis pártfogást. Különben is, szőlősgaz­dákról van szó, az állami érdek nemcsak azért, mert kiviteli érdek és adóalanyról van szó, ha­nem azért is, mert az állam maga is szőlős­gazda, ma már neki is érdekében áll tehát, hogy jól menjen a szőlőgazdálkodás, nehogv úgy áll­jon a dolog szőleinkkel, mint ahogyan az egy­szerű debreceni civis volt vele. Azt hiszem, nincs itt Debrecenből senki? A debreceni civis szőlőt örökölt és amikor kiment a szőlejébe, nem került a bejárathoz, hanem átugrott az. ár­kon. A csősz meglátta és így szólt: Barátom, fizet öt pengőt, amiért beugrott. A civis visz­szaugrott megint. Fizet megint öt pengőt. Ug­rott még hatszor és azután azt mondotta a csősznek, no most már magáé a szőlő. Mi ilyet nem csinálunk, hanem ragaszkodunk a szőlő­höz, mi nem ugorhatunk. (Derültség.) 1911-ben a mi vidékünket nagy csapás érte földrengés által. A csapás nagy kárt csinált. Akkor itt a Házban kértem a t. Ház és a kor­mány támogatását a vidék részére. Azt mon­dottam, hogy meg vagyok győződve, hogy ér­demesek a támogatásra, mert Kecskemét népe szorgalmával bőkezűen fogja azokat a segélye­ket^ kárpótlásokat és kölcsönöket, amelyeket az állam f adni fog, beváltani. Be is váltotta Kecskemét népe becsületesen ezt az Ígéretet, mindennek eleget tett. Most ezt az ország sző­lősgazdáira fordítom. Ha a szőlősgazdák ügyeit komolyan, igazi odaadással figyelembe méltóztatnak venni, — mert megérdemlik — azok ezt meg fogják hálálni. Egy átmeneti idő­ről van szó, amelyet át kell valahogy élnünk, éppen úgy, mint ezt a nagy telet most nagyon sokaknak kell áttengődniök. Ha kibírjuk,^ jön a jó meleg tavasz és új élet kezdődik. Ez áll a szőlősgazdákra is. Ha most megkapják a kellő segélyt, utasítást, vezetést minden téren, akkor talpra tudnak állani és az államnak megint egy büszkesége és jó keresetforrása lesz a szőlőgazdaság. Abban a reményben, hogy a miniszter úr lesz szíves még a javaslaton megfelelően vál­toztatni, — hiszen majd lesznek mások is bizonyosan, akik egyet-mást kívánni fognak — és a végrehajtási utasításnál is mindig csak a szőlősgazdák gyenge erszényét fogja nézni a miniszter úr, hogy azok lehetőleg minden felesleges kiadásoktól meg legyenek védve és megvalósítja azt is, hogy valahogy

Next

/
Thumbnails
Contents