Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-258

102 Az országgyűlés képviselőházának . viselőtársunk is kifejezte ezt a kívánságot — mérlegelni fogjuk. Ha bár az indokolásban Sopronhoz van csatolva, (Zaj- — Elnök csenget.), ez nem végleges döntés és ennek helyesbítése, amenynyiben az érdekeltség mást kíván, nem ütközik majd akadályba. Úgy fogjuk a vármegyéket csoportosítani, ahogyan az az érdekelteknek és helyi viszonyoknak jobban megfelel. A végrehajtási utasításban csak úgy nagy általánosságban soroltattak fel a csoportok és végeztük el a csoportosítást, ettől azonban eltérhetünk, ez nem végleges intézkedés, (Helyeslés a jobboldalon.) A kis szőlőbirtokosok képviseletének kérdését kéri megoldani Schandl képviselőtársunk. Ebben a tekintetben lesz az előadó úrnak egy módosító indítványa. Amennyiben a t. Ház ehhez hozzájárul, úgy ezt a kérdést meg fogjuk oldani, mert én magam is részemről szükségesnek tartom azt, hogy ezek a kisebb birtokosok ne legyenek kizárva a hegyközség adminisztrációjából és önkormányzati működéséből. Meg kell találni a módját, hogy annak ellenére is, hogy egészen kicsi, törpe 200— 300—400 négyszögöl területen végzik a szőlőgazdálkodást, mint szőlőbirtokosoknak, nekik is beleszólásuk legyen minden a hegyközség adminisztrációját és önkormányzati működését illető ténzkedésbe. Schandl t. képviselőtársunk kívánta azt is, — igen érdekes kívánság — hogy éppen úgy, mint a gépipar védve van a behozatal ellen, íamennyiben itt gyártott gépipari produktumokat akarunk külföldről behozni, ahhoz miniszteri engedélyt kell megszerezni, ugyanígy a mezőgazdasági terményeknél is azokat a cikkeket, amelyeket itt termelünk, ha külföldről valaki be akar hozni, miniszteri hozzájárulás legyen szükséges. Ez rendkívül helyes és logikus álláspont, annyira szétágazó azonban a mezőgazdasági termelés, hogy szinte lehetetlennek tartom egyik-másik kisebb dolognál ennek keresztülvitelét, annál is inkább, mert hiszen vannak egyes tételei a mezőgazdasági termelésnek, amelyek vámmentesek kifelé és éppúgy szabad a behozatal, ami a gépiparnál alig fordul elő. Azoknál a termelési cikkeknél tehát, amelyek vámmentesen mennek ki és vámmentesen jönnek be, a szabadversenyből kifolyólag feltételeztük azt, hogy a mi termelésünk megbírja ezt a versenyt, tehát ezzel szemben védekezésre szükség nincs. Ismétlem, ez igen logikus kívánság, amelynek keresztülvitele azonban nézetem szerint nagy nehéz>égekbe ütközik. Sokorópátkai Szabó István t. képviselőtársunk a belföldön is állami borházak felállítását kéri. Ami ezt a kérdést illeti, erre vonatkozólag megjegyzem, hogy a szabadversenyt nem szabad kizárni és nem szabad az államnak monopolisztikusan ráfeküdni valamely üzletágra vagy valamely kereskedelmi, vagy ipari ágra, hanem legjobb ezt rábízni a szabad, privát tevékenységre. Ezen a téren a szabadforgalom majd ki fog alakulni s azok a panaszok, amelyekre itt sokorópátkai Szabó István t. képviselőtársunk rámutatott, maguktól eliminálódnak. Reischl Richárd t. képviselőtársunk azt kéri, hogy a törvény végrehajtásánál a legszigorúbb rendszabályok alkalmaztassanak, nehogy úgy történjék, mint a kukoricamoly ellen való védekezés tárgyában kiadott rendeleteknél történt. Most eltérve a tárgytól, kijelentem, hogy a kukoricamoly ellen való védekezés tekintetében intézkedtem, hogy egész Fejér megyében és azokon a dunántúli vidékeken, amelyekre hivatkozott itt Reischl t. képviselőtársunk, a legszigorúbban hajtassák végre az a rendelet, amelynek végrehajtására rámutatott. (Helyeslés.) Mellesleg jegyzem meg, hogy a rendelet ki* 58. ülése 1929 február 26-án, kedden. adásakor maguk a gazdák, amikor még nem látták és nem ismerték a veszélyt, tiltakoztak a rendelet szigorúsága ellen, most azonban azokon az országrészeken, ahol« kukoricamoly kártétele ellen a védekezés szükségét maguk a gazdák is látják, maguk jelentkeznek — így pl. a debreceni gazdák — és azt kérték, hogy szigorítsuk ezt a rendelkezést, törekedjünk azt betűről betűre végrehajtani, mert annyira veszélyeztetve van a kukoricatermelés lent az Alföldön, Debrecenben, Hajdú megyében és ezen a vidéken, hogy ha nem védekezünk, száz százalékig fogja tönkretenni a kukoricamoly a tengerit éppúgy, mint Amerikában megtörtént, ahol teljesen tönkretette a termelést és védekezés útján csak hosszú évek után tudták elérni azt, hogy teljesen vészmentesíteni tudták ettől a kártevőtől a talajt. Ennek a rendeletnek végrehajtását is szigorúan fogjuk venni és a szőlőtermelők érdekében is mindent el fogunk követni, hogy a törvény rendelkezéseinek érvényt szerezzünk, azonban mégis mindig elsősorban az érdekeltségre vár az a feladat, hogy ne krudélis rendeletekkel hajtsuk végre a törvényt, hanem a saját jól felfogott érdekükben — ha korlátozásról van is szó, de az a nagy nemzeti egyetemes érdekek és közgazdaság szempontjából jogosult és előnyös — maguk is törekedjenek a hatóságot támogatni ezeknek a rendeleteknek az életbe való átvitele tekintetében, (Helyeslés.) ne pedig ellenszegüléssel, folytonos demonstrálással és a tagadás álláspontjára való helyezkedéssel nehezítsék meg azokat az üdvös intézkedéseket, amelyeket a kormány éppen a termelés és az ő jól felfogott érdekükben akar végrehajtani. Szabó Iván t. képviselőtársunk az első szakasznak azt a ^rendelkezését, hogy a hegyközség javaslatára kivételeket engedhet meg a miniszter, kárhoztatja és teljes mértékben való korlátozást kíván a szőlőtelepítésre. Az abszolút tilalmat nem tartanám helyesnek, mert mégis vannak vidékek, ahol indokolt valamilyen újabb gazdasági ágnak a bevezetése. Vannak még óriási fulóhomokterületek, amelyek mással, mint szőlő- és gyümölcstermeléssel alig értékesíthetők {Ügy van! Ügy van!), tehát ezeken a vidékeken, ha valaki termőbbé akarja tenni ezeket a területeket és erre engedélyt kér, nem tartanám helyesnek és célravezetőnek, ha ott az abszolút tilalmat kimondanánk. (Helyeslés.) Perlaki György t. képviselőtársunk azt kéri, hogy a hegyközségi és vármegyei szervek ne bürokratikus szellemben dolgozzanak, ne kimutatásokat és aktákat gyártsanak, hanem a gyakorlati élettel, gyakorlati kérdésekkel foglalkozzanak, amelyek az ő hatáskörükbe tartoznak. Az már tisztán az önkormányzati hatáskörbe tartozó vezetőségtől függ, hogyan és mikép fogja vezetni a ma«a hegyközségét, milyen gondot fog fordítani a gyakorlatra és az elméletre, a statisztikai kimutatásokra és akták gyártására. Én remélem, hogy a gyakorlati gazdaközönség nem fogja ezeket a hegyközségi szerveket elbürokratizálódni engedni, hanem igenis azon lesz, hogy a való élettel kapcsolatban azokat az intézkedéseket tegyék meg és hajtsák végre, amelyek az ő hatáskörükbe tartoznak. Simon ' János t. képviselőtársunk a hegybírói járulékot kéri megállapítani, mert szerinte nagyobb költséget az érdekeltség nem bír el. Ezt is veszedelmesnek tartanám, mert azt hiszem, hogy épp úgy, mint eddig volt — hogy tudniillik a legtöbb helyen értelmes, józan, módos gazdák csupa önzetlenségből a köz és a közdolgok iránti szeretetből, ingyen vállalták ezeket a megbízásokat, (Ügy van ! Ügy van !) — erősen hiszem, hogy óriási nagy százaléka a hegyközségi vezetőségnek ingyen becsületből, önzetlenül fogja . ellátni hivatását