Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-258

100 Az országgyűlés képviselőházának iyek mindnyájunk által közismertek, mert hiszen jól tudjuk, hogy a pénzügyminiszter a borfogyasz­tási adót a községeknek engedte át és az a köz­ségek büdzséjében nagy szerepet játszik, ha tehát a borfogyasztási adót eltörölnénk, akkor máshon­nan kellene gondoskodni fedezetről, mert egyéb­ként a községek háztartása jutna igen súlyos helyzetbe. Ismétlem tehát, pénzügyi, politikai és adópolitikai szempontból a kérdést máról-hol­napra^ megoldani nem lehet. Részemről megelégedném azzal a megoldással, hogy azt az összeget, amely a borfogyasztási adó­ból tényleg befolyik, a pénzügyi kormányzat nagy­részben bocsássa a földmívelésügyi miniszter ren­delkezésére és szolgáljon ez az összeg: a szőlő­termelés és a borgazdaság érdekeinek előmozdí­tására és lehetőleg azoknak az akadályoknak elhá­rítására, amelynek a bor-export terén különösen és kiváltkép felmerülnek. Részemről egyelőre ezt a megoldást helyesnek találnám és ilyen érte­lemben *már folynak is tárgyalások a pénzügy­miniszter úrral, aki nagy megértéssel viseltetik nemcsak ez iránt, hanem minden olyan gazda­sági kérdés iránt, amely a termelés terén fel­merülő nehézségek elhárítását célozza. T. Ház ! A szőlő vesszővel kapcsolatos intéz­kedéseknél már az előbb voltam bátor utalni a javaslat egyes rendelkezéseinek fontosságára. Különösen Éhn Kálmán t. képviselőtársunk mu­tatott rá külön arra, hogy az 1923. évi XLUI. t-c, amely a szőlőtelepítésnek, továbbá a szőlővesszők és szőlőoltványok termesztésének és forgalmának szabályozásáról szól, nem hajtatott végre és ennek a törvénynek rendelkezései nem érvényesültek magában az életben sem a telepítésnél, sem a szőlővesszők forgalombahozatalánál, nem pedig azért, mert hiányzott az a szerv, amelynek révén az ellenőrzést tényleg gyakorolni és azokat a tör­vényes intézkedéseket és rendelkezéseket, amelyek erre a kérdésre vonatkoznak, végrehajtani tudtuk volna. Itt is meg fog változni a helyzet, ha a hegyközségi rendszer szisztematikusan fog kiépülni az egész ország területén. Mód fog nyújtatni arra, hogy ezek a rendelkezések és intézkedések érvény­hez Jussanak. (Helyeslés a jobboldalon.) A kár le vők ellen való védekezés terén nagy jelén tőséggel bír a javaslat. Különösen Gyömörey t. képviselőtársunk tette erősen szóvá a 38. § ren­delkezéseit A 38. § szerint, ha valamelyik tulaj­donos a kötelezően elrendelt szőlő- vagy gyümölcs­kártevők elleni védekezési eljárásokat végrehaj­tani vonakodik, jogában áll a hegyközségi elöljá­róságnak a védekezési eljárást az illető tulajdo­nos költségére elvégeztetni. (Helyeslés a középen.) Mint méltóztatnak látni, t. Ház, nem általános védekezésről vau itt szó, hanem hatóságilag elren­delt védekezésről. Ott és amikor valamely jár­vány vagy veszély katasztrofálisan lép fel és a kormány, illetőleg a földmívelésügyi minisztérium rendeletileg teszi kötelezővé a védekezést, ez eset­ben a hegyközségnek lesz feladata a renitens vagy hanyag gazda kárára saját költségén a védekezést elrendelni. De a hegyközségi elöljáróság hatás­körébe tartozik, hogy ezzel a joggal kell-e élnie avagy nem. .Én remélem, hogy ezzel a jogával egyetlen hegyközségi elöljáróság sem fog indoko­latlanul élni, hanem nagyon meg foarja fontolni, hogy az ugyanabba a hegyközségi kötelékbe tar­tozó szőlősgazdákkal szemben mikor fog élni ezzel az elismerem, igen szigorú, de igen indokolt jogával. Eddig is rendkívül nehézzé tette a védekezést az, hogy a szőlőhegyen volt, aki költséges véde­kezést folytatott évről-évre, viszont voltak hanyag gazdák is, akiknek területéről újra meg újra inficiálódott az a terület, amelyet mások nagy költséggel megtisztítottak. Akár peronoszpóra, akár szőlőmoly, lisztharmat vagy más szőlővész ^vagy 258. ülése 1929 február 26-án, kedden. betegség esetén, amely ellen csak úgy tudunk si­kert elérni, ha az egész hegyen állandóan min­denki védekezik, igen nagy fontossága van annak, hogy valamilyen útmód álljon rendelkezésünkre, hogy a hanyag gazdát is megmozdíthassuk és kötelezzük arra, hogy a védekezést a maga terü­letén saját jól felfogott érdekében is végrehajtsa. T' Ház ! A vita során a gyümölcstermelés kérdését is igen beható birálat alá vették a fel­szólalt képviselő urak, különösen Pakots József t. képviselőtársunk, aki imét elhangzott felszó­lalásában azt a kijelentést tette, hogy a kisgazda elülteti fáját, azután az Úristenre bizza annak sorsát és nem törődik aztán, mi történik a v val a gyümölcsfával. Nincs kioktatva ápolására, nincs kioktatva a kártevők elleni védekezésre, nincs kioktatva a gyümölcs kezelésére, tehát nem törő­dik, mi lesz avval a gyümölcsfával ; történjék vele az, ami történni iog. Frühwirth Mátyás t. képviselőtársam szintén igen behatóan foglalkozott a gyümölcskérdéssel. Ami a gyümölcskérdést illeti, ez a javaslat a szőlrgazdálkodásról szól, nem pedig a gyümölcs­termelésről. A gyümölcstermelésről — amint Mattá Árpád képviselőtársunk és még többen is szóvá­tették — Önálló javaslattal fogok a Ház elé jönni, (Általános helyeslés.) és a gyümölcstermelést egy önálló törvényjavaslatban fogjuk szabályozni. Addig is azonban, amíg ez meglesz, a gyümölcs­termelés, a gyümölcsfaápolás és^ a gyümölcsfák kártevői ellen való védekezés terén mindent elkö­vetünk, amit meg lehet tenni. Azt hiszem, t. kép­viselőtársaim ismerik azt a rendszeres gyümölcs­termelési program mot, amelyet én négy évvel ezelőtt felállítottam, hiszen annak idején több képviselőtársamnak megküldöttem. Ennek alap­ján folynak most is a munkák. Az elmúlt 1928. évben 51 gócponton 283 községben tartottunk gyü­mölcsápolási tanfolyamot, 709 államköltségen ellá­tott, 348 magán költséges és 1288 más érdekeltségű egyén részére. 8143 fát hoztunk rendbe; ahol lehe­tett, ott a leventéket és az iskolás gyermekeket szintén bevontuk, hogy lássák, mint folyik ez a védekezés. A folyó évben újra 65 gócponton fogunk ilyen tanfolyamot tartani. Amint tehát méltóztat­nak látni, nem olyan elhanyagolt terület ez, amely kívül esik a földmívelésügyi Kormányzat gondos­kodási körén, hanem igenis egy felállított Pro­gramm alapján mindaddig, amíg — ismétlem — az önálló gyümölcstermelést törvény meg nem valósul, mindent elkövetünk, hogy ezen a téren semmiféle mulasztás ne terhelhessen bennünket Ennek a munkának a gyümölcskivitel fej­lesztésében is mutatkoznak eredményei. 1926-ban 6,240.000 pengő értékű gyümölcsöt vittünk ki, 1927-ben 8,778.000 pengő értékűt, 1928-ban pedig 12,703.000 pengő értékűt Amint tehát méltóztatnak látni, a gyümölcs­ápolás, csomagolás, szedés, gyümölcsfaápolás, és az annak kártevői ellen való védekezés terén olyan oktatásban és nevelésben részesítettük a mi kertészkedőinket és gyümölcsfatulajdouosainkat, amelynek eredménye a kivitelben is kifejezésre jut Nem tagadhatjuk azonban, hogy a behozatal is majdnem ilyen arányban fejlődött. 1926-ban a behozatal 1,126.000 pengő, 1927-ben 2,018.000 pengő és 1928-ban 4.312.0U0 pengő értékű volt Ezenkívül déligyümölcsből, banánból behoztunk 1,191000 pengő értékűt, narancsból pedig 4,210.000 pengő értékűt. (Felkiáltások a jobboldalon : Szomorú !) Amikor ezt itt kritizálják, a felszólalók mindig a kormányt támadják ezért, pedig ennek nem a kormány az oka, hanem a közönségnek a fegyel­mezetlensége. Nem mondom, hogy ne fogyasszunk déligyümölcsöt, (Jánossy Gábor: De ne fogyasz­szunk ! — Meskó Zoltán : Azelőtt azt sem tud­tam, hogy a világon van J) vagy hogy gyerme-

Next

/
Thumbnails
Contents