Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.
Ülésnapok - 1927-258
Âz országgyűlés Uépviselőhámkak 258. ülése 1Ù29 február 26-án, kedden. 97: déllyel lehet foglalkozni. Kimondja az ilyen jellegű telepeknek állami kezelés alá vételét és szigorú ellenőrzés alá helyezi a szőlőoltványok és szőlővesszők forgalmát. Ez a rendelkezés na : gyón helyes, nagyon sok visszaélésnek fogja elejét venni. Nagyon helyes az is, hogy büntető szankcióval erősítik meg ezt a rendelkezést, mert csupán ezáltal lehet annak igazán foganatja. Kapcsolatban van ezzel és szervesen egészíti ki ezt a rendelkezsét a 6. §, amely felállítja a szavatosságot az eladott szőlővesszők és szőlőoltások, a fajtisztaságnak és szokványszerűségeért. Nagyon helyes ennek a szakasznak az a rendelkezése is, hogy a szavatossági hiány miatti követelés érvényesítésének hat hónapi időtartamát attól az időponttól számítja, amelyben a vevő a hiányról a dolog természete szerint meggyőződést szerezhetett. Nagyon helyes ez, mert hiszen éppen a szőlővesszőnél, a szőlőojtványnál lehetetlen rövid idő alatt meggyőződni annak hiányáról, ez csak bizonyos hoszszabb idő után mutatkozik. A szőlők és a gyümölcsfák gombabetegségei és állati kártevői elleni kötelező védekezés kimondása is egyik legfontosabb rendelkezése ennek a javaslatnak, annál inkább, mert ez á javaslat egvszersmind kimondja azt, hogy a földmívelésügyi miniszter úr bizonyos területeket, amelyek veszélyeztetve vannak, állami ellenőrzés alá helyezhet. Nagyon helyes, hogy ezt a rendelkezést büntető szankció erősíti meg. Sok visszaélésnak fogja elejét venni az a rendelkezés is, amely szerint védekező szerek is csak miniszteri engedéllyel hozhatók forgalomba. Ez nagyon helyes, mert éppen az utóbbi években a védekező szerek gyártása úgyszólván gombamódra elszaporodott. Az a rendelkezése a javaslatnak, hogy a hegyközségek számára bizonyítványt adhatnak a területükön termelt borféleségekről az illető termelőknek, szintén a borértékesítés elősegítését célozza. Helyes volna azonban, ha a végrehajtási utasítás során rendelkezés történnék az irányban, hogy csupán olyan borféleségekre adhassanak ki a hegyközségek származási bizonyítványt, amelyek az illető vidék bor jellegének megfelelnek, nehogy megtörténhessék az, hogy esetleg e törvény hatálybalépése előtt oda becsempészett silány minőségű bor minőségét csak rontó szőlőfajtákból előállított bor hasonló cégér alatt kerülhessen forgalomba, ami az illető hegyközség vagy borvidék bortermelésének jó hírnevét csak rontaná. Jelenlegi szőlőterületeink és szőlőgazdálkodásunk érdekeinek megóvását szolgálja az a rendelkezés is, amely a jövőben újabb szőlők telepítését miniszteri engedélyhez köti, és amely kimondja, hogy új szőlő kifejezetten csakis szőlők részére alkalmas területen telepíthető. Ezzel gátat akar vetni annak, hogy egyéb mezőgazdasági termelésre is alkalmas területek elvonassanak rendeltetésük elől és esetleg túltermelés álljon elő, amely a jobb szőlővidékek terméséinek értékesítését még az eddiginél is jobban megnehezítené. A törvényjavaslat a szőlőművelést adminisztratív irányítását önkormányztai testületekre, a hegyközségekre és a hegyközségi tanácsokra bízza. Ezt a rendelkezést, mint az önkormányzati eszme lelkes híve, szívből üdvözlöm, mert úgy a közigazgatási, mint a gazdasági életben feltétlenül helyes az, hogy az egyes vidéki közületekre^ tárgyalásokra legyen bízva saját ügyeik minél nagyobb és szélesebb körének intézése. Az Önkormányzati társulás az ambíciót a legnagyobb mértében emeli és a munkakedvet fokozza. Ezáltal sokkal nagyobb eredményeket lehet elérni, mint a bürokratikus szervezettel. (Ügy van! jobbfelől.) Az 1894 : XII. te. 8-ik része már rendelkezett a hegyközségekről. Ez a rendelkezés azonban ma már idejét multa, mert hiszen akkor nem kötelezŐleg mondatott ki a hegyközségek felállítása, amikre akkor nem is volt szükség, hiszen abban az időben csak az volt a cél, hogy a űlloxera által kipusztított területek újjátelepítessenek és hogy súlyos vész elleni védekezés biztosíttassék. Akkor az értékesítés nagy nehézségekbe nem ütközött, bármilyen mennyiségű bort könnyű szerrel lehetett értékesíteni. Ma a helyzet más. Ma szükség van arra, hogy az olyan területekre nézve, ahol nagyobb menynyiségű összefüggő szőlőterületek vannak, kötelezŐleg mondjuk ki a hegyközségek szervezetének megalakítását. Ez a szervezet sokkal demokratikusabb lesz, mint a múltban volt. A múltban ugyanis minden 800 négyszögölnyi terület után illette meg a hegyközségi tagokat egy szavazat, tehát a nagyobb birtokost annyi szavazat illette meg, ahányszor 800 négyszögölnyi terület szőlőbirtoka volt. A jövőben azonban ez le lesz szállítva az első szavazatnál 600 négyszögölre és ezenfelül csak minden katasztrális hold után jár további egy-egy szavazat. Ki van mondva azonban az is, hogy az összes szavazatok egyhatoclánál több szavazatot egy birtokos sem gyakorolhat. Ez a rendelkezés tehát feltétlenül a kisemberek érdekeit van hivatva szolgálni és megakadályozza, hogy egyes nagyobb birtokos majorizalhassa a hegyközséget. Nagyon helyes az a rendelkezés, hogy úgy a hegyközségi választmánytól, mint a hegyközségi közgyűléstől is a vármegye közigazgatási bizottsághoz lehet fellebbezni. Ez nagyon helyes, mert a közigazgatási bizottság közigazgatásunknak az a szerve, amely legjobban bevált a gyakorlatban és amely összeállításánál fogva is a legszorosabb kapcsolatban van a gyakorlati élettel, amelyhez intézendő fellebbezések tehát előreláthatólag a legszakszerűbb és leggyakorlatiasabb elbírálásban fognak részesülni. T. Képviselőház! Ez a törvényjavaslat részletesen felsorolja azokat az adminisztratív teendőket, amelyek kötelességszerűen ráhárulnak a hegyközségekre és egyszersmind felhatalmazást ad részükre bizonyos nem köteles teendők végzésére is. Az a meggyőződésem, hogy a hegyközségek jövő működésének nagyobb része ehhez a felhatalmazáshoz fog kapcsolódni és az a folyamat, amely ebből kiindul, túl fogja nőni az ő adminisztratív működésüket. A hegyközségek kebeléből kell kiindulnia ugyanis a szövetkezeti társulásnak, amelyet annyiszor hangoztatni szoktakés amelynek külföldön már nagyon nagy és szép eredményei vannak, de amelynek, sajnos, a mi szőlősgazdáinkra nagyon kevés hatása volt. Szükség van a pinceszövetkezetek megalakítására is, mert nem elégséges néhány fajta szőlőből egységes fajta bort termelni. A típusbor előállításához szükséges az is, hogy a borok egységesen legyenek kezelve is. A pinceszövetkezetek keretében, a közpincékben a bortermelő gazdák egységes termésű borai együtt kezeltetnének, ami által a borok kezelése, már csak nagyobb tömegénél fogva is, sokkal célszerűbb, szakszerűbb és olcsóbb lesz, az értékesítés szintén megfelelőbb és jobban lesz eszközölhető. A szövetkezetek végezhetnék ezután nemcsak a közös és együttes értékesítést, de a termeléshez szükséges anyagoknak és védőeszközöknek beszerzését is. A hegyközségi járulékok kivetéséről rendelkező szakasz kétségkívül a legkevésbbé örven14*
