Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-258

98 Az országgyűlés képvisélőkázánalc detes része ennek a javaslatnak, mert hiszen be kell vallanunk, hogy a mai időben bizony nagyon nehezen fizet a magyar gazda, midőn súlyos terhek nyomják a vállait minden oldalról. Be kell azonban látnunk, hogy ezekre a járulékokra szükség van, mert úgy a hegyközség, mint a hegyközségi tanácsok olyan rendkívül nagyfontosságú és feltétlenül szükséges feladatokat teljesítenek, amelyeket anyagi erő nélkül teljesíteni nem tudnának, annál te inkább, mert e járulékok ellenértékét a jövőben bőven meg fogjuk találni. Viszont arra kell törekednünk, hogy ezek a járulékok a lehető legminimálisabbra redukáltassanak, szükséges tehát annak a rendelkezésnek, hogy a hegyközségek szorosan hegyközségi igazgatási költségekre vethetnek ki járulékot, teljesen érvényt szerezni. Szükséges továbbá arról ÏSK gondoskodni, hogy a hegyközségi tanácsi járulék ne érje el a maximális egy pengőt, hanem ezen inkább jóval alul is maradjon. Ami a vármegyei hegyközségi tanácsokat illeti, ezeknek a szerveknek megalakítását feltétlenül helyesnek tartom, mert egy ilyen középfokú adminisztratív intézmény felállítása is szükséges. Helyesnek tartom, hogy a hegyközségi tanácsban helyet foglalnak a közigazgatás első tisztviselői, az alispán, a polgármester, a főszolgabíró, — mert így a vármegyei igazgatással szorosabb kapcsolatba jön a szőlőgazdálkodás adminisztrációja is. Ott ülnek továbbá azok a szakemberek is, akiknek szakértő közreműködésére ott feltételenül szükség van. Amennyire helyeslem azonban magának a hegyközségi tanácsnak szervezetét és összeállítását, éppen nem tudom helyeselni azt a területi beosztási tervezetet, amely úgy a javaslat indokolásában, mint annak a mellékletében benn foglaltatik. Ugyanis az egyes vármegyei hegyközségi tanácsok területe, kiterjedése egymással szemben • aránytalan; vannak olyan hegyközségi tanácsok, amelyeknek területéhez 57.000 katasztrális hold, viszont vannak olyanok, amelyekhez csak 12—13.000 hold tartozik. Itt tehát arányosításra van szükség. Anomália még az is, hogy vannak olyan egységes szőlővidékek, amelyeket ez a^ vármegyei hegyközségi tanácsi beosztás kettévág. Itt van például a balatoni szőlő vidék, amelynek az egyik része Zala megyében, a másik része Veszprém megyében fekszik. Zala megyét a javaslat melléklete külön tanácsba osztja be. Veszprém megyét pedig a tőle legtávolabb fekvő Sopron székhellyel alakuló hegyközségi tanácsba akarja beosztani, amelyhez még Vas, Győr és Sopron megyék is tartoznának. Ez nagyon természetellenes alakulat volna. Zalánaíki Veszprémmel természetszerűleg össze kell tartoznia, mert hiszen Veszprém bortermő vidékének is e legnagyobb része a Balaton vidékéhez tartozik és úgy geografiailag, mint bortermelési szempontból ez az egész vidék Zalában és Veszprém megyében egységes területet képez. De ott van Somló is, amely látszólag különálló, annak jellege is teljesen a Balaton-vidék 'jellegének felel meg, már csak talajának összetételénél fogva is. Ezért sokkal helyesebb a zalai és veszprémi borvidéket egy hegyközségi tanácsba egyesíteni, és pedig Tapolca székhellyel, amely az egéfez balatoni borvidék természetes központja és amely egyúttal gócpontja a balatoni borkereskedelemnek is. Nagyon helyes az a rendelkezés, amely a gyümölcsösöket is bevonja a szőlőterületek közé a hegyközségek keretébe. Ugyancsak helyes az is, hogy a törvényi avaslat nemcsak a szőlők, hanem a gyümölcsfák betegsége ellen is tartalmaz védekező intézkedéseket. 258. ülése 1929 február 26-án, kedden. Azt hiszem, hogy a jövőben a hegyközségeknek és a hegyközségi tanácsoknak egyik legfontosabb funkciója lesz a bortermelés felkarolása mellett a csemegeszőlő és a gyümölcstermelés^ elősegítése is. Ugyanis a jövőben ezen a téren is sokkal többet kell tennünk, mint amennyit eddig tettünk. A csemegeszőlő termelésével igen nagy.' mértékben tudjuk ellensúlyozni a borértékesítés nehézségeit egyes szőlőtermelő vidékeken. Ami a gyümölcsöt illeti, arra kell törekednünk, hogy itt is kevesebbféle, de jobb, exportképes fajtát termeljünk, olyant, amely a Külföld ízlésének megfelel. Magyarországnak kell Európa egyik legintenzívebb és legnagyobb gyümölcstermelő államának lennie fekvésénél, éghajlatánál és kitűnő gyümölcstermelő^ vidékeinél fogva. Exportra kell termelni már csak azért is, mert ezzel nem csupán a magyar gazdán segítünk, hanem azért is, mert ezzel kereskedelmi mérlegünket is nagy mértékben megjavíthatjuk. Sajnos, úgy állunk a gyümölcskivitellel, hogy ezzel szemben ieren nagymérvű gyümölcsbehozatal is áll fenn. A behozatal — ez szinte hihetetlennek látszik —'• óriási, mert nemcsak olyan cikkekben van behozatal, amelyeket itthon termelni nem tudnak, — például az ananász és a narancs — amelyeket én a magam részéről szintén szívesen elengedek, hanem behozatal van almából is, hiszen Kaliforniából nagy tömegekben hozzák be az almát, amelyet a közönség jó része talán csak azért talál jobbnak, mert külföldön terem. Vagy itt van a banán, amelyet nem termelnek itthon, de amelyről nagyon ügyes fogással kitalálták, hogy vitamindús tartalma szükséges az egészséghez. Azt hiszem, ezer éven keresztül nagyon sok egészséges ember nőtt fel az országban, és ma is élnek milliók a falvakban, akik soha életükben banánt nem láttak^ enneík vitamindús tartalma nélkül tehát a kényes pesti közönség is nagyon jó egészségben megélhetne. Amennyire hazafiatlanság az, amit itt nagyon sokan hangúlyóztak a megelőző fürdőtörvény javaslat tárgyalása alkalmából, hogy közönségünk nagy része a hazai fürdők elkerülésével külföldön keres magának üdülést és ott költi el pénzét, én a, magam részéről még nagyobb hazafiatlanságnak tartom azt, ha a magyar közönségnek egy része olyan gyümölcsöt fogyaszt nagy mértékben, amelynél sokkal jobb minőségű, sokkal táplálóbb gyümölcsöt itthon is tudunk termelni. A Balaton partján az volt a helyzet a legutóbbi két esztendőben, hogy egész banánláz kapott lábra, mindenki banánt vásárolt, és az ott termő kitűnő minőségű őszibarackot és egyéb gyümölcsöket nem lehetett értékesíteni. A javaslatnak megvan a maga nagy .. szociális jelentősége, ezt többen hangsúlyozták és én is rá akarok erre mutatni. A munkásságnak igen nagy része él a szőlőmunkából, abból keresi kenyerét. De nagyon sok olyan kisember is van, aki saját kis szőlőiét műveli, és abból azelőtt nagyon szépen meg is éldegélt, az idők rosszabbodtával azonban nagyon súlyos helyzetbe került. Ezeknek megélhetését nagymértékben veszélyeztetik a mai idők. Most ezeknek a kisembereknek igen nagy segítséget fog nyújtani ez a javaslat, amely előttünk fekszik és éppen ezért hangsúlyozom, hogy az igen nagy szociális jelentőséggel bír. Meg vagyok róla győződve, hogy azok az intézkedések, amelyeket a javaslat tartalmaz, annak törvényerőre emelkedése után meg fogja hozni a várt segítséget, a szőlőgazdálkodás és bortermelés ügyének annyira óhajtott jobbrafor-