Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-258

9â Az országgyűlés képviselőházának dálkodás rendszerébe, akkor egészen bizonyos, hogy olyan intenzivitás nyilatkoznék meg itt is az áldott magyar föld hozadékképességének jóvoltából, hogy egészen más volna a helyzet. Ez a kritika nem akar a gazdatársadalom iránt ellenséges érzületű bírálatot jelenteni. Mi jót akarunk. (Farkasfalvi Farkas Géza: Aki ma adósságot csinál, az a gazdaságba belebukik! — Zaj.) Nagyon sajnálom, hogy olyan ideges és türelmetlen igen t. képviselőtársam, de hiszen — mondom — mi jót akarunk, mert tessék elhinni, hogy azt a nagy jelentőséget, amelyet a mezőgazdaság képvisel Magyarorszák kulturális fejlődésében, mi a legjobban érezzük és azt a legelsőrendűbb problémának tartjuk, mert ha a magyar mezőgazdaság elpusztul, elpusztul minden ebben az országban! (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van!) Ezzel mi tisztában vagyunk. Azért vagyunk bátrak hozzászólni ehhez a kérdéshez, és azért láttam jónak, mint ellenzéki képviselő, hogy foglalkozzam ezzel a problémával és arra vonatkozólag kifejezésre juttassam a magunk felfogását. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon helyes!) Váry Albert t. képviselőtársam súlyos kritikai megállapításai során mindazokat a kívánalmakat és szempontokat a miniszter úr figyelmébe ajánlotta, amelyek mellett javítani lehetne ezen a javaslaton. En meg akarom állapítani, hogy ez a javaslat ismét rendkívül igen súlyos terheket jelent a gazdákra. Holdanként 4 pengő terhet jelent, s tekintettel arra a 40Ö.000 holdra, amelyen szőlőgazdálkodás folyik, 1,600,000 pengő évi terhet jelent. Ezt jelenti az adminisztráció, új állások, tisztviselők, satöbbi szervezése. (Udvardy János: Hogy jön az ki?) a miniszter úr tudja, hogy ez így van. (Mayer János földművelésügyi miniszter: Dehogy tudom! Tessék ezt bebizonyítani!) A gazdák majd fogják ezt tapasztalni. Amikor arról van szó, hogy tehermentesíteni kell ezeket a termelőágakat, mert hiszen végre hozzá kell juttatni ezeket az embereket ahhoz a lehetőséghez, hogy megélhessenek, ugyanakkor az állam ilyen új intézmény létesítésével még több terhet zúdít a nyakukba. Az adóterhek tömegéről beszélt t. képviselőtársam. Itt is az adózásnak egy új neme van. De beszélünk sokszor a borfogyasztásiadó súlyos tehertételéről is. Csakugyan elviselhetetlen ez a borfogyasztásiadó, amely a múlt esztendőben 15 millió pengőt tett ki. Akkoriban felzúdulás történt a gazdák részéről, és azt kérték, hogy a borfogyasztásiadó tekintetében bizonyos mérséklés, bizonyos javulás álljon be. Akkor Bethlen miniszterelnök úr és Vargha pénzügyi államtitkár úr megígérték azt, hogy méltányolják a gazdák kérdéseit. Es íme mi történt? A mai kimutatás szerint már 27 millió pengő a borfogyasztási adóból származó bevétel. Akkor azután ne csodáljuk azt, ha a mi borexportunk nem tud kialakulni, ne csodáljuk azt, ha a szőlősgazdák válsággal küzdenek. Ezek a szőlőkulturának azok a súlyos appendixei, amelyek mellett az nem tud kifejlődni. T. Képviselőház! Egész érdekes dolog az, hogy már milyen lehetetlen helyzetbe jutottak a szőlősgazdák, a szőlőtermelők. Például a göcsei járásból, Zala megyéből panaszkodik egy szőlősgazda, hogy literenként hat fillérért tudta csak értékesíteni a borát, amikor pedig minden literre esett 18 fillér hordóköltség. Ennélfogva elkeseredésében mit tett? Kiöntötte a bort. Erre a közigazgatási hatóság eljárást indított ellene és közigazgatási kihágás címén elítélték literenként 12 fillérre. Többre ítélték el, mint 258. ülése 1929 február 26-án, kedden. amennyi volt a bor értéke. (Farkasfalvi Farkas Géza: Kocsmában mennyiért árulják ezt a bort? Érdekes volna ezt tudni! — Felkiáltások a jobboldalon: 1 pengő 60 fillérért!) Nem járok kocsmába, és így nem tudom ezt megmondani; nem vagyok szakértő ebben az irányban. T. képviselőtársamnak egy tévedésére is utalok, amennyiben képviselőtársam azt mondotta, hogy 38 millió munkás él a szőlőgazdálkodásból. Ez tévedés. Azt hiszem, hogy napszámot akart mondani. (Felkiáltások jobb felől: Munkanap! — Udvardy János: 200.000 ember!) iEz nem is 38 millió, hanem 70 millió napszám, ha összeszámítjuk, és 400.000 munkás és azok családja él meg a szőlőművelésből. Mindezeket csak általánosságban mondottan^ Meg kell állapítanom azt is, hogy hihetetlenül súlyos az a borfogyasztási adóteher, amely a borküldeményeket vagónonkint terheli. Egy vagon bort 2000 pengő borfogyasztási adó terhel, mielőtt még a vámon belül kerülne. Ilyenformán exportról beszélni nem lehet, ilyenformán a magyar bornak külföldi elhelyezését és külföldi boldogulását nem lehet elősegíteni. Éppen ezek azok a szempontok, amelyeknél a segítést a miniszter úr figyelmébe akarom ajánlani. A magyar szőlőkultúra a magángazdaságnak igen fontos tényezője, és én újra azt látom, hogy a kormány ezúttal is a régi recept szerint erősen belenyúl a magángazdaság körébe. Ezt én helytelenítem. Minden ilyen beavatkozás voltaképpen a gazdálkodás szabadságát bénítja meg. Tisztelettel felhívom a gazdatársadalom fiírvelmét arra, hogv a saját jogos érdekeinek védelme szempontjából korlátozza az ilyen kísérleteket; a t. miniszter úr figyelmét ^edig arra hívom fel, hogy legalább a végrehajtási utasításban találja meg azokat az enyhítő formulákat, amelyek mellett ez a beavatkozás minél kisebb területre szorítkozzék, nehogy az a borgazdálkodás szabadságát megbénítsa. Végeredményben nem vagyok szakértő, mindezeket a gazdasági jelenségeket azonban éppen úgy átérzem, mint mindenki, aki foglalkozik a magyar gazdasági élettel, és ezért voltam bátor ehhez a kérdéshez hozzászólni és ezért fejezem ki aggodalmamat a javaslattal szemben. Egy pontra nézve azonban, minthogy erre külön felkérettem, — több panaszos levél és több panaszos megkeresés érkezett hozzám — fel kell hívnom a t. miniszter úr figyelmét. E törvényjavaslat 18. §-a azt mondja (olvassa): «Minden szőlőbirtokos, akinek beültetett szőlőterülete 200 kataszteri hold, vagy ennél nagyobb, szőlőbirtokának vezetésére m. kir. felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyamot végzett egyént köteles alkalmazni. E kötelezettség alól mentes az a birtokos, akinek magának is megvan ez a szakképzettsége». Igaz ugyan, hogy e szakasz utolsó bekezdése három évi egy helyben való szolgálatnál az ilyen szakképzettségtől eltekint, az érdekeltek azonban azt kérik, hogy mivel ez a három év a földbirtokosoknak alkalmat ad arra, hogy bizonyos helyhezkötöttséget diktáljanak az illető egyénekre, akik & szőlőbirtokot vezetik és kezelik, ez a három év ne vétessék szigorúan. Minthogy módosító indítványt nem terjesztettem elő, nagyon kérem a t. miniszter urat, hogy a végrehajtási utasításban nyújtson lehetőséget arra, hogy ez a három év se^ értelmeztessék olyan szigorúan, és ha valaki másfél vagy két esztendeig vezetett egy szőlőbirtokot, ért hozzá, az ne essék el attól az állásától, és szakértelmének, ha megfelelő iskolázottságot nem is tud feltüntetni, ne az legyen