Képviselőházi napló, 1927. XVIII. kötet • 1929. február 20. - 1929. március 22.

Ülésnapok - 1927-258

'Âz országgyűlés képviselőházának 25. Szerény véleményem szerint az alaphiba abban van, hogy mi a trianoni békeszerződés után nem vontuk le gazdasági következményeit annak a helyzetnek, amely elénk tárult, vagy későn vontuk le. A kormány ma már látja, hogy egész gazdasági életünket új alapokra kell helyezni, ezt bizonyítja a gazdasági minisztérium felállítása, de a tömeg, a mezőgazdasággal foglalkozó nép még mindig nein eszmélt rá, hogy neki is új utakra kell t térnie. Amikor a bortörvényjavaslat tárgyalásánál ezelőtt három héttel három napon át 17-en felszólaltak és amikor most a szőlőgaztdálkodásról szóló törvényjavaslatnál öt napon át 27-en felszólalunk: ez nem olyan jelenség, amely fölött egyszerűen napirendre lehet térni. (Ügy van! jobb felől.) Ez azt jelenti, hogy komoly és súlyos bajok vannak és mi gyötrődve, kételkedve, bizakodva kérjük és várjuk itt a megoldást. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a közéven.) T. Képviselőház! Kétségtelen, hogy teljesen új alapokra kell helyezni gazdasági életünket és ezt a gondolatot elsősorban és különösen a nép közé, a nép tudatába is bele kell vinni; bele kell vinnünk azt az elhatározást, hogy többét, jobbat és olcsóbban kell termelnie. (Forster Elek: Ez az!) Ha a kormány ezt felismerte, ezért mi neki hálásak vagyunk. Ebben a törvényjavaslatban én azt látom, hogy a kormány teljesen tudatában van a bajnak és tudja, hol kell megkezdeni a segítést. Ezt köszönettel vesszük, de többet kérünk. En arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, akire az egész gazdatársadalom bizalommal és szerettei tekint, legyen ő a mi magyar földmívelésünknek Vass Józsefje és Klebelsbergje egy személyben; mi mellette vagyunk, mi az ő harcában segítségére leszünk, nem a négymillió magyarnak, aki mezőgazdasági termelésből él, az igazáért, de az egész nemzet javáért. A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) Elnök: A miniszterelnök úr kivan előterjesztést tenni. Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. Képviselőház! Van szerencsém benyújtani a legfőbb állami számvevőszéknek az 1921/22. évről, valamint az 1922/23. évről szerkesztett zárszámadásait és az ahhoz tartozó jelentéseket; továbbá ugyancsak a legfőbb állami számvevőszéknek az 1927/28. évi állami költségvetéssel szemben az év második féléve végén mutatkozó eltérésekről szerkesztett jelentését. Kérem at. Házat, hogy ezeket a zárszámadásokat és jelentéseket a zárszámadás vizsgálóbizottságnak kiadni méltóztassék. Elnök: A beterjesztett zárszámadásokat és legfőbb állami számvevőszéki jelentéseket a Ház kinyomatja, szétosztatja s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a zárszámadás vizsgálóbizottságnak adja ki. Szólásra következik

1

! Fitz Arthur jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársamnak a szőnyegen forgó törvényjavaslatra vonatkozó komoly kritikáját élvezettel hallgattam. Valahogyan az a gondolat fordult meg az agyamban, hogy: «In vino Veritas». T. képviselőtársam megtalálta az igazság hangját, ellenére annak a helyzeti energiának, amelyből ostromolta a javaslatot. Olyan sok ellenzéki, komoly argumentumot hangoztatott, e javaslattal foglalkozva, a kormány gazdaságpolitikájával szemben, hogy nekem voltaképpen alá kellene írnom minden tételéti ' ï. ülése 1929 február 26-án, kedden. Öl Örvendek ennek a jelenségnek, mert azt látom, hogy a többséget is komoly aggodalomra késztetik azok a gazdasági jelenségek, amelyek az országban uralkodnak. Viszont meg kell azonban állapítanom azt is, hogy egy nagy inkonzekvencia mutatkozott t. képviselőtársam beszédében, amennyiben, amikor a legsúlyosabb argumentumokat sorakoztatta fel a javaslat ellen és a javaslat kikorrigálására, ugyan akkor a t. miniszter úr iránt ezzel az üggyel kapcsolatban a legteljesebb bizalmát nyilvánította és a javaslatot elfogadta. (Peidl Gyula: Ez a sablonos recept! — Mándy Sámuel: Persze! nem talál j óbbat l) En ezt a bizalomnyilvánítást nem akarom megzavarni, azonban, amikor egy konkrét dolognál, egy tárgyalás alatt lévő javaslat kritikái ánál igen komoly észrevételek hangzottak el, ezeknek a komoly észrevételeknek tárgyilagos eredménye nem lehet más, minthogy elutasítjuk magunktól a törvényjavaslatot. (Ellenmondások jobbfelől.) T. képviselőtársam a magyar szőlőkultúra fejlesztése érdekében állónak tartja ezeket az intézkedéseket, amelyeket a földmívelésügyi kormány kontemplál. Szerintem ez a törvényjavaslat annyi megszorítást tartalmaz, hogy már a végrehajtásnál is a legnagyobb óvatosságot igényli: ott kell majd megtalálni a módozatokat arra, hogy a magángazdaság ne állíttassék ismét súlyos korlátok közé. A t. miniszter úrnak vigyáznia kell arra, nehogy az élet elevenjébe vágjon ezzel a törvénnyel, és nehogy megakadályozza éppen annak a célnak elérését, amelyet maga elé tűzött: a szőlőkultúra művelését. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Sajnos, Magyarországon, — hogy úgy mondjam — egy hallatlanul atavisztikus, maradi szellem nyilvánul meg a gazdálkodás terén. (Mozgás jobbfelől.) Önök is igen jól tudják azt, hogy az intenzív gazdálkodás szempontjából Magyarország mennyire elmaradt. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nem tudjuk! Ezt nem merném aláírni!) Mindjárt ennél a kérdésnél rámutatok arra, hogy amíg nálunk holdanként összesen 7 hektolitert tudunk termelni, addig Franciaországban és Olaszországban 25—28 hektólitert termelnek. (Farkasfalvi Farkas Géza: A talaj, a klíma, a csapadék!) Bocsánatot kérek, Önök, mint gazdák tudják azt, hogy az intenzív gazdálkodásnak talajjavító s egyéb technikai és kémiai módok állanak rendelkezésre, és olyan területeket, amelyek egyáltalában nem voltak alkalmasak arra, hogy bizonyos termeivényeket ott olyan mértékben termeljenek, mint ahogy az kedvezőbb talajviszonyok mellett lehetséges, megfelelő kémiai és technikai eszközökkel odáig lehetett fejleszteni, hogy azokon hasonló intenzív módon lehetett gazdálkodni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Tőke is kellene hozzá! Adósságra nem lehet csinálni!) T. képviselőtársam, ne legyünk ebben soviniszták, tanuljunk a külföldtől! En a legnagyobb elismeréssel vagyok a gazdatársadalom ;

iránt, de saját hibáinkat végre meg kell ltánunk. Németországban, annak ellenére, hogy ott a talajviszonyok sokkal roszszabbak, mégis intenzíve gazdálkodnak. (Far* kasfalvi Farkas Géza: A csapadékviszonyok, meg a tőkeszegénység!) Ne méltóztassék most az időjárásról és egyebekről beszélni, mert mi most a gazdatársadalom figyelmét arra akarjuk felhívni, hogy a modern gazdálkodásnak ma már olyan feltételei vannak még, hogyha ezek Magyarországon is belevitetnének a gaz-