Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-243

82 Az országgyűlés képviselőházának tői hosszú időre elvonják őket, már pedig, különösen, a gazdáknál fontos, hogy a gazdaságból a munkaerőt ki ne vonják. így tehát azt látjuk, hogy csak a szegényebb néposztály adja a gyermekeit katonának. Azért fontos, hogy szociális szempontból gondoskodtunk t ezekről az emberekről, mert aki elmegy katonának, az vagy nem helyezkedett még el a civiléletben, vagy otthagyja a civilpályát, s azután, amikor a 12 évet kiszolgálta, — bár én is minimálisnak és nagyon csekélynek tartom ezt a megállapítást — de mégis valami anyagi bázis lesz a kezében, úgyhogy vagy elhelyezkedhetik, vagy új életet kezdhet. Mert — sajnos — szomorú tapasztalataim vannak arra nézve hogy a háború utáni tizedik évben a háborúban magukat vitézül és bátran viselt emberekről menynyire nem gondoskodnak. Nagyon sokan elfelejtették már azt, és bizony hiába vannak itt erkölcsi támogatások, még sem veszik ma nagyon figyelembe a háborúban tanúsított katonai vitézséget, bátorságot. Elismerem, hogy kötelessége volt mindenkinek a hazájáért küzdeni a háborúban, hányan voltak azonban olyanok, akik kihúzták magukat a katonai szolgálat alól és most mégis majdnem egy vonalban vannak ezekkel az emberekkel. Ezzel kapcsolatban méltóztassanak megengedni, hogy újra rámutassak és a honvédelmi miniszter úr figyelmét felhívjam arra, amit tavaly a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával is elmondottam, hogy tudniillik a vitézségi érempótdíjak kérdését is meg kell oldani. Megígértük ezeknek az embereknek, hogyha vitézségi érmet kapnak, életük végéig bizonyos havi dotációban lesz részük, és mi ezt az Ígéretet egészen egyszerűen elsikkasztottuk és azt nem teljesítjük! (tfgv van! a baloldalon.) Ugyanitt vagyok kénytelen felhívni a honvédelmi miniszter úr figyelmét a tisztikauciók kérdésének rendezésére is. Végtelenül igazságtalan dolog, hogy a tiszt teljesen elvesztette azt az anyagi bázist, amelyre egész jövendő életét felépítette. Én magam hallottam, amint egy családapa éppen most az ünnepek előtt a következőket mondta fiának: Fiam. azért nem tudok elhelyezkedni, mert a háborúnak negyven hónapját a harctéren töltöttem; azért vagyok így lerongyolódva, azért vagyok ilyen koldus, mert amíg a háborúban harcoltam, addig az anyád eladta a házunkat és az azért kapott pénjzt hadikölcsönbe fektette. Ezek mind olyan precedensek, amelyek nagyon veszedelmesek a jövőre nézve. Visszatérve az előttünk fekvő törvényjavaslatra, a másik szempont, amellyel" foglalkozni kívánok vele, az, hogy én tudom, hogy nagyon sokan animozitással viseltetnek e törvényjavaslattal szemben. Az első időben én is bizonyos kétséggel fogadtam, mert nem tudtam, hogy miféle úiabb megterhelést jelent az az adófizető polgárokra nézve. A pénzügyminiszter úr azonban határozottan kijelentette, hogy adók emeléséről ós újabb adók bevezetéséről szó sincs, én tehát meg vagyok győződve arról, hogy az az összeg, amelyet a legénységi állománybeli egyének végikelégítésére fordítunk, újabb megterhelést nem jelent, hanem ez az eddigi költségvetés keretén belül fog megoldást nyerni. Nem mondom, hogy a toborzás és a zsoldos hadsereg ideális állapotot jelent, nem mondom, hogy az a magyar mentalitásnak, a magyar egyéniségnek megfelel. Nekünk nem zsoldos hadisereg és nem toborzás kell, nekünk általános védkötelezettség" kell (Ügy van! Úgy 243. ülése 1929 január 25-én, pénteken. van! a jobboldalon és a középen.) és nekünk sorozás kell. (Meskó Zoltán: Hat krajcáros baka!) Végre is a kormánynak mindent el kell követnie abban a tekintetben, hogy meggyőzze ellenségeinket arról, hogyha a Városligetben a játszó gyerekek egy húszfilléres baliónt felengednek, nem kell mindjárt azt hinniök, hogy Magyarország felett katonai léggömbök úszkálnak; meg kell magyarázni nekik, hogyha a határállomáson , elhasznált, rossz géppuskahevedert látnak, azért nem érkeznek ide mindjárt vagonszámra katonai felszerelések. Mert hiszen miből is tudnánk vásárolni, és ki küldene nekünk ilyen felszerelést? Hiszen keresztre feszítettek már bennünket eléggé, ne kínozzanak tovább! Pénzünk sincs, hogy katonai dolgokat tudjunk vásárolni, mert még a legszükségesebbre sem telik; és ugyan ki ad egy olyan legyőzött államnak, mint mi vagyunk, vagonszámra katonai felszerelést

1

? Beszédemet be is fejezem és kérem az igen t, honvédelmi miniszter urat, hogy a katonai ügyeket, a tiszti, altiszti és legénységi ügyeket épp olyan szeretettel karolja fel, mint ezt a törvényjavaslatot, és igyekezzék kicsiny, megbízható nemzeti hadseregünket minél nagyobb lépésekkel előbbre vinni. Ebben a tekintetben a mi részünkről mindenkor a legnagyobb megértésre és támogatásra fog találni. Örömmel üdvözlöm a javaslatot és azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyz": Csontos Imre! Csontos Imre: Teen t. Képviselőház! (Szilágyi Laios: Ellene?) Igen, ellene fogok beszélűi. (Halíjuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Azt is meg fogom magyarázni, hogy miért. Én a törvényjavasatnak azokat a szakaszait, amelyek becsületes lelkiismerettel igyekeznek srondoskodni azokról a katonákról, akik szolgálatukat teljesítik, nem érintem. Érinteni fogom azt az általános politikát, amely nálunk ezen a téren dívik. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Előttem szóló képviselőtársam helyesen mutatott rá arra. hogy kikből regrutálódik a mostani zsoldos hadsereg. Mindnyájan tisztában vagyunk vele. Azt is^ meg kell mondanom, hogy én, aki a vidéken jártam, és ebben a dologban a propagandát megkezdtem, tisztán látom azt, hogy gazdatársadalmunk egészséges propagandával behozható a nemzeti hadseregbe, behozható nem mint zsoldos katona, hanem, mint olyan katona, aki az államrend fenntartásának terihét szívesen viseli. Csak méltóztassék a kormányzatnak a propagandát megengedni és csinálni. Az első tétel előttem az. Én folytatom ezt, ahová kimegyünk és meg is győztem arról a mi gazdáinkat, hoayha ez a zsoldos hadsereg mindennap 70—75.000 pengőjébe kerül az államkormányzatnak, egyedül ők a bűnösök, hogy fiaikat nem adják oda katonai szolgálatra. (Ügy van! Ügy van!

r a jobboldalon.) Ha Trianon azt a bűnös eljárást követi velünk szemben, hogy nekünk a rend fenntartására zsoldos hadsereget parancsol, nem tilthat el bennünket az önkéntes szolgálattól senki a nap alatt. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Kérem a kormányzatot arra, hogy méltóztassék ebbe egészen komolyan belenyúlni és akkor erre a törvényjavaslatra alig van szükség. Bocsánatot kérek, nem ez ellen mondom, amit mondok, minden becsületes dolgot szívesen pártolok, de amikor egy gyengeséget átlá-