Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-243

82 Az országgyűlés képviselőházának tői hosszú időre elvonják őket, már pedig, kü­lönösen, a gazdáknál fontos, hogy a gazdaság­ból a munkaerőt ki ne vonják. így tehát azt látjuk, hogy csak a szegényebb néposztály adja a gyermekeit katonának. Azért fontos, hogy szociális szempontból gondoskodtunk t ezekről az emberekről, mert aki elmegy katonának, az vagy nem helyezkedett még el a civiléletben, vagy otthagyja a civilpályát, s azután, ami­kor a 12 évet kiszolgálta, — bár én is minimá­lisnak és nagyon csekélynek tartom ezt a meg­állapítást — de mégis valami anyagi bázis lesz a kezében, úgyhogy vagy elhelyezkedhetik, vagy új életet kezdhet. Mert — sajnos — szo­morú tapasztalataim vannak arra nézve hogy a háború utáni tizedik évben a háborúban ma­gukat vitézül és bátran viselt emberekről meny­nyire nem gondoskodnak. Nagyon sokan elfe­lejtették már azt, és bizony hiába vannak itt erkölcsi támogatások, még sem veszik ma na­gyon figyelembe a háborúban tanúsított kato­nai vitézséget, bátorságot. Elismerem, hogy kötelessége volt mindenkinek a hazájáért küz­deni a háborúban, hányan voltak azonban olya­nok, akik kihúzták magukat a katonai szolgá­lat alól és most mégis majdnem egy vonalban vannak ezekkel az emberekkel. Ezzel kapcsolatban méltóztassanak meg­engedni, hogy újra rámutassak és a honvé­delmi miniszter úr figyelmét felhívjam arra, amit tavaly a honvédelmi tárca költségvetésé­nek tárgyalása alkalmával is elmondottam, hogy tudniillik a vitézségi érempótdíjak kér­dését is meg kell oldani. Megígértük ezeknek az embereknek, hogyha vitézségi érmet kap­nak, életük végéig bizonyos havi dotációban lesz részük, és mi ezt az Ígéretet egészen egy­szerűen elsikkasztottuk és azt nem teljesítjük! (tfgv van! a baloldalon.) Ugyanitt vagyok kénytelen felhívni a hon­védelmi miniszter úr figyelmét a tisztikauciók kérdésének rendezésére is. Végtelenül igazság­talan dolog, hogy a tiszt teljesen elvesztette azt az anyagi bázist, amelyre egész jövendő életét felépítette. Én magam hallottam, amint egy családapa éppen most az ünnepek előtt a következőket mondta fiának: Fiam. azért nem tudok elhelyezkedni, mert a háborúnak negy­ven hónapját a harctéren töltöttem; azért va­gyok így lerongyolódva, azért vagyok ilyen koldus, mert amíg a háborúban harcoltam, addig az anyád eladta a házunkat és az azért kapott pénjzt hadikölcsönbe fektette. Ezek mind olyan precedensek, amelyek nagyon veszedel­mesek a jövőre nézve. Visszatérve az előttünk fekvő törvény­javaslatra, a másik szempont, amellyel" foglal­kozni kívánok vele, az, hogy én tudom, hogy nagyon sokan animozitással viseltetnek e tör­vényjavaslattal szemben. Az első időben én is bizonyos kétséggel fogadtam, mert nem tud­tam, hogy miféle úiabb megterhelést jelent az az adófizető polgárokra nézve. A pénzügymi­niszter úr azonban határozottan kijelentette, hogy adók emeléséről ós újabb adók bevezeté­séről szó sincs, én tehát meg vagyok győződve arról, hogy az az összeg, amelyet a legénységi állománybeli egyének végikelégítésére fordí­tunk, újabb megterhelést nem jelent, hanem ez az eddigi költségvetés keretén belül fog meg­oldást nyerni. Nem mondom, hogy a toborzás és a zsoldos hadsereg ideális állapotot jelent, nem mon­dom, hogy az a magyar mentalitásnak, a ma­gyar egyéniségnek megfelel. Nekünk nem zsol­dos hadisereg és nem toborzás kell, nekünk ál­talános védkötelezettség" kell (Ügy van! Úgy 243. ülése 1929 január 25-én, pénteken. van! a jobboldalon és a középen.) és nekünk sorozás kell. (Meskó Zoltán: Hat krajcáros baka!) Végre is a kormánynak mindent el kell követnie abban a tekintetben, hogy meg­győzze ellenségeinket arról, hogyha a Város­ligetben a játszó gyerekek egy húszfilléres baliónt felengednek, nem kell mindjárt azt hinniök, hogy Magyarország felett katonai léggömbök úszkálnak; meg kell magyarázni nekik, hogyha a határállomáson , elhasznált, rossz géppuskahevedert látnak, azért nem ér­keznek ide mindjárt vagonszámra katonai fel­szerelések. Mert hiszen miből is tudnánk vá­sárolni, és ki küldene nekünk ilyen felszere­lést? Hiszen keresztre feszítettek már bennün­ket eléggé, ne kínozzanak tovább! Pénzünk sincs, hogy katonai dolgokat tudjunk vásá­rolni, mert még a legszükségesebbre sem te­lik; és ugyan ki ad egy olyan legyőzött ál­lamnak, mint mi vagyunk, vagonszámra ka­tonai felszerelést 1 ? Beszédemet be is fejezem és kérem az igen t, honvédelmi miniszter urat, hogy a katonai ügyeket, a tiszti, altiszti és legénységi ügye­ket épp olyan szeretettel karolja fel, mint ezt a törvényjavaslatot, és igyekezzék kicsiny, meg­bízható nemzeti hadseregünket minél nagyobb lépésekkel előbbre vinni. Ebben a tekintetben a mi részünkről mindenkor a legnagyobb meg­értésre és támogatásra fog találni. Örömmel üdvözlöm a javaslatot és azt ál­talánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobb­oldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyz": Csontos Imre! Csontos Imre: Teen t. Képviselőház! (Szi­lágyi Laios: Ellene?) Igen, ellene fogok be­szélűi. (Halíjuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Azt is meg fogom magyarázni, hogy miért. Én a törvényjavasatnak azokat a szaka­szait, amelyek becsületes lelkiismerettel igye­keznek srondoskodni azokról a katonákról, akik szolgálatukat teljesítik, nem érintem. Érinteni fogom azt az általános politikát, amely nálunk ezen a téren dívik. (Halljuk! Halljuk! a bal­oldalon.) Előttem szóló képviselőtársam helyesen mutatott rá arra. hogy kikből regrutálódik a mostani zsoldos hadsereg. Mindnyájan tisztá­ban vagyunk vele. Azt is^ meg kell mondanom, hogy én, aki a vidéken jártam, és ebben a do­logban a propagandát megkezdtem, tisztán látom azt, hogy gazdatársadalmunk egészséges propagandával behozható a nemzeti hadse­regbe, behozható nem mint zsoldos katona, hanem, mint olyan katona, aki az államrend fenntartásának terihét szívesen viseli. Csak méltóztassék a kormányzatnak a propagandát megengedni és csinálni. Az első tétel előttem az. Én folytatom ezt, ahová kimegyünk és meg is győztem arról a mi gazdáinkat, hoayha ez a zsoldos hadsereg mindennap 70—75.000 pengő­jébe kerül az államkormányzatnak, egyedül ők a bűnösök, hogy fiaikat nem adják oda ka­tonai szolgálatra. (Ügy van! Ügy van! r a jobb­oldalon.) Ha Trianon azt a bűnös eljárást kö­veti velünk szemben, hogy nekünk a rend fenn­tartására zsoldos hadsereget parancsol, nem tilthat el bennünket az önkéntes szolgálattól senki a nap alatt. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Kérem a kormányzatot arra, hogy méltóztas­sék ebbe egészen komolyan belenyúlni és ak­kor erre a törvényjavaslatra alig van szükség. Bocsánatot kérek, nem ez ellen mondom, amit mondok, minden becsületes dolgot szíve­sen pártolok, de amikor egy gyengeséget átlá-

Next

/
Thumbnails
Contents