Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-243

r Äz országgyűlés képviselőházának 243. ülése 1929 január 25~én, pénteken. 83 tok ezen a téren a kormányzat részéről, fel kell emelnem szavamat az ellen. Ha a honvé­delmi kormány azt mondja a gazdáknak, hogy azok, akiknek félteni valójuk van ebben az államban, adják ide fiaikat, biztosítjuk, hogy a szabadságolási év lefolyása után olyan leve­let kaptak, amelynek alapján letöltötték a ka­tonai szolgálatot, akkor jobb lesz a helyzet. Uraim, a rend fenntartására megengedett 32.000 ember között nem azoknak elsősorban kötelessége szolgálatot tenni, akiknek majd­nem mondhatnám semmijük sincs, hanem igenis azoknak, akiknek Magyarországon fél­teni valójuk van. (Úgy van! Ügy van! — Ma­lasits Géza: Azok nem nagyon mennek oda!) Ha én. a legkisebb ember a parlamentben (Meskó Zoltán: Csak termetre!) meg merem mondani ezt, akkor tessék minden képviselő­nek talpára állni és ezt csinálni. Azt hiszem, akkor ezt a kérdést megoldhatjuk minden te­her nélkül igazán, teljesen, mert mondom, az a gazda köteles és oda is adja fiát, csak mél­tóztassék vagy megengedni, vagy ha nekünk meg nem engedi a kormányzat ezt a propa­ganda csinálást, méltóztassék akkor a honvé­delmi minisztériumnak ezeket a dolgokat a ke­zébe venni. Más tekintetben — beszédem befejezése előtt meg kell állapítanom — én ilyen gyen­geséget még nem láttam, hogy ne tiltakozzunk az ellen a rendszer ellen, amelyet reánk bi­lincsként vert az entente, a győző hatalom. Tisztán áll előttünk az, hogy ők fejlesztik a hadseregüket, nekünk pedig itt határozottan bérfizetéssel való zsoldos hadsereget en erednek. Nekünk kötelességünk megmondani nyiltan az entente hatalmaknak, hogy Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy zsoldos hadse­reget tartson éveken keresztül. Ha Bulgária meg bírta mondani azt, hogy nem bírom a zsol­dos hadsereg tartását akkor Magyarország gyűlésének is kötelessége ezt megmondani. Méltóztassék megengedni a honvédelmi miniszter úrnak, hogy ilyen hangnemben • be­szélek, de kell, bosry a kormányt ezen a téren erősítsük és elősegítsük haladását bátran előre. Bátran azzal az entente-tal szemben amely nem képes eleget rontani vagy eleget kínozni raitunk. Nyiltan és őszintén kell «ígyszer be­szélnem. Beszélnem kell, mert akármilyen ha­talom is az entente, de van egy isteni igaz­ság, az, hogy egy nemzetet megfojtani az adók terhe alatt elnusztítaui joeraneki sincs. Van Isten, aki felettünk áll és látja, hogy mi történik egy szerencsétlen országgal, avval az országgal, amely a maga akaratából soha sem ment volna bele a háborúba. Minket vit­tek. Vitt bennünket az a hatalom, amely ve­lünk szabadon rendelkezett, és amelyet sokan ma is még visszakívánnak ebbe az országba. Ez a nemzet szenvedett Európában a legjob­ban. Bocsánatot kérek ezért a hangért, ame­lyet alkalmazok, de kérem a kormányzatot, különösen a honvédelmi miniszter urat, mél­tóztassék elősegíteni bennünket azon a téren» hogv gazda fiainkat beimmortáiiuk a nemzeti hadseregbe. (Derültsén iobbfelől. — Malasits Géza: Ki tiltja meg 1 ?) De nem erre a javas­latra van szükség; önkéntes katonaságra van szükség. Arra a katonára van szükség, aki nem a munkát hasrv'a ott. aki nem ha^yia szüleit kenyér nélkül. Azok, amit az állam fizet nekik, elélik, otthon pedig a család folya­modik a kormányzathoz, a honvédelmi minisz­terhez általam és más képvis elők ál tal, hogy szabadítsd ki a fiamat mert éhen halok otthon mint szülő, mint családapa. Ez a kérelmem, e mellett foglalok állást, bármennyire humánusnak ismerem is a javas­latot. Nem a javaslat humánus oldala ellen beszélek, hanem az általános szerencsétlen helyzet ellen. Azért beszélek, hogy kérjem a kormányt és a Kénviselőházat, hogy mond­junk már egyszer vétót, bármennyire kötve vagyunk, de arra nem kötelez bennünket senki, azt senki sem akadályozza, hogy mi itt egy olyan nemzeti hadsereget állítsunk fel, amelybe mindenki köteles a rend fenntartása vée-ett bejönni, minden keeryelmi cselekmény nélkül mert bazánát őriznie kell annak, aki­nek abban féltenivalója van. A javaslat hu­mánus oldalát elismerem, de általánosságban a javaslatot nem szavazhatom meg. Elnök: A miniszterelnök úr óhajt tör­vényjavaslatot b éteri észten i. Gr. Bethlen István miniszterelnök^ T. Kép­viselőház! Van szerencsém egy törvényjayas­latot benyrntani a hivatalos statisztikai szol­gálatról. Kérem a javaslat kinyomatását, szétosztását s a közgazdasági és közlekedés­ügyi bizottsághoz való utasítását. Einölt A most beterjesztett törvényiavas­latot a Ház kinyomatia. szétosztatja s azt elő­zetes tárgyalás^ és jelentéstétel végett kiadja a közgazdasáe-i és közlekedésügyi bizottságnak. A napirendre visszatérve, szólásra követ­kezik 1 ! Urbanics Kálmán iegvző: Szilágvi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Ház! Csontos Imre kép­viselőtársamnak talpraesett, eszes, okos és hazafias meggyőződésből fakadó szavait a leg­teljesebb mértékben magamévá teszem. (Éljen­zés jrbbfelöl.) Én is azon az ál'ásponton va­gyok, hogy nronagandát kie T l esinálnunk mind­ryájunknaík abban a tekintetben, hos-y önkén­tesen vállaljanak miné 1 többen katonai szolgá­latot, illetve minél többen fo^düHanak meg ki­képzés' végett a magyar királyi honvédsé<r kö­telékében, és az igen t. honvédelmi miniszter úr a trianoni békeszerződés akadályozó szabá­lyai dacára is találjon utat és módot arra, hogy ez a törekvés sikerrel járion. Ami magát a tö^vényiavaslatot illeti, már az e'őpdó úr is mondotta, hogy lehet Raj ölöm­mel üdvözöli, de szomorú öröm minden ol^an törvényjavaslat elfogadása, amely egyrészt ucyan szociális szempontból haladást jelent, viszont azonban mégis csak egy fokozatos be­rpndpzkedést jelent a trianoni békeszerződés Tífi+á^nzmányai folytán. A trianoni «zer'/őrfóst iUotőiep- nem lebet köz+finfc vélemérry^Hérés; mindnyájunknak ^erv leb.pt cs^k a felfogása, az, hogv az erkölcsileg iop-ilag. gazdasóo^ag és természetosípn honvédelmi szemr»on+hól is teljesen és töfcéle+ewn lehetetlen és tarthatat­lan. (Üpv.vnn! jrhhfolől) Azonfelül nedig a trianoni békeszerződés V. feiezete. ame^v a bf>di hajózási é« léghajózás! részekre vonatko­zik, olyan, amelvet egy katon?viselt, hadviselt ember, vagv nláne ep-y katonai szakember semmi körülményeik között magáévá nem t n bet. Az elmúlt nauokbnn az egyik időközben megüresedett választókerület biz-flma. a mi sorainkba hozta a most is jelenlévő báró Láng Boldizsár képviselőtársunkat. Előttem feVfisz­nek azok a nyilatkozatok, melyeket ezelőtt ki­lene esztendővel isren t. képviselőtársunk, mint a békedelegáció 'katonai szakértője, a nagy nyilvánosság számára, tett. és jól esik most őt es^yrészt itt. sorainkban látni és üdvözölni másrészt jólesik rámutatni arraw hogy a mi békpdelegációnk már a békekötés előtt is teljes mértékben megtette a mac*« kötelességét, mert hiszen az adatok bizonyítják, hogy már akkor 13*

Next

/
Thumbnails
Contents