Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-240
4-2 Àz országgyűlés képviselőházának 2 csen joga senkinek sem úgy magyarázni a dolgot, hogy egy eltérő kivételes intézkedést az 1920-ban megh ózott törvényből akarjon deriválni. Hát ez nem sikerült az igen t. kultuszminiszter úrnak, mint ahogy nem sikerűit az a megállapítása sem, hogy hiszen a szomszédos községek hadirokkantjainak földigénye kielégíttetett. (Bródy Ernő: Nevetséges!) Nem beszélt itt senki szomszédról és szomszédos községekről. Amikor ezt a törvényt tárgyalta a Ház, amikor a törvénynek ezt a bizonyos 3. §-ban foglalt rendelkezését hosszabb vita után megszavazta, akkor az összes hadirokkantakra gondolt és nem arra, hogy véletlenül a hitbizományi birtokkal kapcsolatban a szomszédos községben akad-e hadirokkant vagy pedig nem akad hadirokkant. (Ügy van! a baloldalon.) Én tehát a magam részéről újra aláhúzottan hangsúlyozom, hogy egy ilyen kényes eredetű vagyon felhasználásánál megkívánom azt, hogy a törvény intenciója már csak a jövőre való jogbiztonság szempontjából is kifogástalanul megtartassék az utolsó betűig teljes értelemben. Én — őszintén megvallva — nagyon csodálkoztam, hogy hol volt ennek a javaslatnak tárgyalásánál a honvédelmi miniszter úr, hol volt ennek a javaslatnak a tárgyalásánál a népjóléti miniszter úr, mert végeredményben a népjóléti miniszter úr és a honvédelmi miniszter úr feladata lett volna az, hogy ezeket az aggályokat elmondja, képviselje és konzekvenciáit is levonja ezzel a tendenciával szembén, amely a javaslatban megnyilvánul. (Zaj a baloldalon.) Végeredményéiben nem mondhatjuk nyugodt lélekkel, mint a magyar törvényhozás tagjai, hogy a hadirokkant kérdés Magyarországon úgy van elintézve, (Sándor Pál: Gyalázat!) hogy egy ilyen törvényben biztosított jogtáréi lemondhasson a hadirokkantak tömege. Ma Magyarországon a legutóbbi felvétel szerint összesen 66.135 hadirokkant van, a hadirokkantak gyermekeinek száma 101.363, hadiözvegy van 55.842, hadiözvegy gyermeke 53.211, teljesen szülőtlen hadiárva 29.490, felmenő rokonok, akik a törvény értelmében segélyre igényt tarthatnak, 5412. Nézzük meg most már egy pillanatra, hogyan vannak viszont ezek a mai viszonyok között ellátva. (Bródy Ernő: Banketten szoktak csak róluk beszélni! Ott igen! — Rothenstein Mór: A megmaradt szendvicseket kapják!) Nem beszélek t. Ház a 100%-os rokkantakról, akik valamiképpen el vannak látva, mert egy 100%-os rokkant tiszt kap 240 pengőt egy hónapra, egy altiszt 120 pengőt és egy közlegény 80 pengőt, De, t. Ház, ha átméltóztatnak nézni azt az utasítást, amely megmondja, hogy kiket lehet 100%-os rokkantnak nyilvánítani, akkor rögtön olyan kép fog önök elé kerülni, amelyből kénytelenek megállapítani, hogy ebből az, összegből az a 100%-os rokkant éppen csak az éhenhalástól van megmentve. (Jánossy Gábor: Igaz!) Mert 100'%-os rokkant az, aki a két szemét elvesztette, aki két kezét, két végtagját elvesztette, aki a legsúlyosabb idegmegbetegedésekben szenved, akinek naponta nem tudom hány epileptikus rohama van, mert ha már kevesebb epileptikus rohama van neki, akkor elmegy 75%-ba, vagy pedig még lejjebb. De még szomorúbb a kép, t. Ház, ha megméltóztatnak nézni például a 75 vagy az 50%-os rokkant sorsát. Az 50%-os rokkant közlegény — a dolog' természete szerint a közlegények közül kerül ki a legtöbb hadirokkant—kap havi 16 peng-őt. XZm A szélsőbaloldalon. — Egy: hang a '. ülése Í920 január Í7-én, csütörtökön. baloldalon: És a hadiárvák? — Propper Sándor: A hadiárvák két krajcárt kapnak! — Zaj.) Ne méltóztassanak azt hinni, hogy az 50%-os rokkant valami nagyon friss, eleven ember még. Ha az ember átolvassa azt a rengeteg betegséget, amely az előfeltétele annak, hogy az ember 50%-os rokkant legyen, valósággal az ember maga is kezd rokkant lenni. És ha most azt nézzük meg, t. Ház, hogy hogyan állunk a hadirokkantak gyermekeivel, itt egyenesen megdöbbentő helyzet előtt állunk. (Jánossy Gábor: Arcpirító! Ezt magam is elismerem! A.zen kell legelőbb változtatni!) A tisztiárvák, 100%-os hadirokkant tisztnek gyermekei havonta 8 pengőt kapnak. Ez a legmagasabb. Ha az illető tiszt 100%-os rokkant és teljesen munkaképtelen. Egy altiszt gyermeke, aki szintén 100%-os, tehát vak vagy béna, kap havi 6 pengőt és egy közlegény gyermeke, akinél az ilyen fizikai leromlás a teljes munkaképtelenséget jelenti és akit legtöbbször még családja sem tud segíteni, annál egy gyermek négy pengő havi segélyt kap. Egy száz-százalékosnál! (Horváth Mihály: Szomorú! — Rothenstein Mór: Odaát nevetnek hozzá! — Jánossy Gábor: Ezen nem nevet senki, ilyent ne tessék mondani! — Rothenstein Mór: Látom! — Propper Sándor: Az még nem elég, hogy nevetnek! Tessék segíteni!) Elnök: Csendet kérek! (Csontos Imre: Móric, hány árva gyermeked van? Itt vagyunk olyanok, akik hadiárvát táplálunk, ott pedig nincs egy sem!) Rassay Károly: Hetvenötszázalékos rokkantság után 1 pengő 75 fillér nevelési járulékot kap a gyermek! (Propper Sándor: Szegy en-gy alázat!) Őszintén megvallva, csodálom, miért tartják fenn ezt a rendelkezést! (Jánossy Gábor: Ebben igaza van!) Inkább semmit se adjanak, mert hogy az 1 pengőnek és az 1 pengő 75 fillérnek adminisztrációja többe kerül, mint amennyit juttat: eziránt nem lehet kétség. A szülőtlen hadiárvákról akarok még megemlékezni, milyen azoknak a támogatása. A tiszti szülőtlen, apátlan-anyátlan hadiárva —nem a félárvák ~ 5 pengő 75 fillért kap egy hónapra, a közlegényi és altiszti hadiárva pedig 3 pemgő 25 fiiért. Bocsánatot kérek, t. Ház, itt fekszik előttünk egy törvény, amelyet hét évvel ezelőtt hozott törvényhozás s amely világosan megmondja, hogy az ilyen eredetű vagyonokat elsősorban a hadirokkantak javára kell felhasználni. S itt van előttünk egy kép, amely azt mutatja, hogy a magyar állam képtelen eleget tenni legelemibb kötelességének is ezekkel a szerencsétlen emberekkel szemben. Azt kérdezem: hol volt a honvédelmi miniszter, úr gondolata és hol volt a népjóléti miniszter úré, amikor a maguk piacetjét hozzáadták ahhoz, hogy a törvény kifejezett rendelkezésével szemben ez a vagyon ejvonassék einnek a feladatnak teljesítése elől, és egy ilyen körül nem írt, meg nem határozott nemzetművelődési célra használtassék fel. Én szükségesnek tartom, hogy a jövő generáció neveléséről is gondoskodjunk, elsősorban azonban szükségesnek tartom a társadalmi rend, az állam védelme és az. emberi becsület és kötelesség szempontjából, hogy ezekkel a szerencsétlen emberekkel szemben tegyünk eleget legalább annak a kötelességünknek, amelyre az előző törvényhozás bölcsesége és becsületessége elhatározta, elszánta. magát. Én tehát azt kérem az igen t. miniszter úrtól, —nagyon furcsa egy minisztertől ezt kérni a Házban — vonja vissza ezt a javaslatot. (Ügy