Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-240

Àz országgyűlés képviselőházának 240. alapítványnál olyan precíz megjelölésnek, amely lehetővé teszi a jövőben felhasználásának kellő ellenőrzését. Hiszen a rádióbeszerzés, mint méltóztatott hallani, éppen olyan, nemzeti közművelődési célt szolgál, mint esetleg, mondjuk, egy bizonyos irányú pénzintézetnek a-kritikus pillanatban való szanálása. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ez a legkevesebb, amit megkövetelhetünk, amikor ilyen horribilis vagyonról van szó. (Farkas István: A kultuszminiszter úr is vadászterületet akar.) Már amikor, a bizottságban szóvátettem a vagyon mértékét, jelezték, hogy 36 millió pengőről van szó. Ha ilyen vagyonról van szó, a legkevesebb, amit megkívánunk, az, hogy az alapítvány céljai is precízein körül legyenek írva, az ellenőrző szervek is necsak felsorolva legyenek általános megjelöléssel, hanem azoknak hatásköre is pontosan meg legyen állapítva és végül az állami számszék ellenőrzése feltétlenül és korlátlanul biztosittassék. (Helyeslés.) Minden alapnál ezt kellene tenni, de olyan alapnál, amely ilyen kényes eredetű forrásból táplálkozik és ered, mint egy elkobzott vagyon, ott kötelesség a kétszeres óvatosság, ott minden lehető kikötést és kautélát biztosítani kell. (Egy hang a jobboldalon: Benne van a törvényben!) Nincs benne a törvényben, sőt ki van zárva ennek lehetősége. (Gr. Klebelsberg Kuné vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nyitva van hagyva!) Ne hagyjuk nyitva a dolgot, és tegyük bele a törvénybe. Nagyon örülök, hogy a t. túloldalnak is ez a véleménye, és ha a miniszter úrnak sem lesz ellenvetése, akkor valamely szakasznál talán maga a miniszter úr terjeszt elő olyan módosítást, hogy az állami számszék ellenőrzése biztosíttassék. (Jánossy Gábor: A számszék hatáskör- természete is magával hozná! — Rothenstein Mór: Majd kiderül a szavazásnál! — Jánossy Gábor: Kicsit vitatkozzunk, még nem tartunk ott! — Derültség.) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Legyen szabad mármost foglalkoznom azzal a kérdéssel, hogy a cél megjelölése úgy, amint kontemplálva van ebben a javaslatban ennél az alapítványnál... (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon, képviselő urak. Rassay Károly: ... megfelel-e azoknak az intencióknak, amelyek a törvényhozást eltöltötték akkor, amikor ilyen bátor, majdnem azt mondhatnám, vakmerő lépésre szánta el magát, hogy a vagyont elkobozza. (Farkas István: Rossz példát statuáltak az urak! — Zaj.) Mint említettem az 1921: XLIIL te. kifejezetten a Károlyi-vágyon sorsára vonatkozólag hozatott. Természetesen általánosságban van tartva, azok azonban, akik akkor tárgyalták, amint a naplóból kiderült, mind tudták azt, hogy a Károlyi-vagyonról van szó, s azzal indokolták, hogy ezért hozta meg a törvényhozás. Ennek a törvénynek 3. §-a erre a vagyonra vonatkozólag és általában véve az ilyen természetű vagyonok felhasználásánál a következőképpen rendelkezik (olvassa): «A hitbizományhoz tartozó és az államnak jutó ingatlan egy éven belül földbirtokpolitikai célokra felhasználandó és elsősorban a rokkantak jöhetnek figyelembe a birtok felosztásánál», i Hivatkozom azokra a képviselőtársaimra, akikkel 1921-ben ennek a tárgyalásnak során szerenesénk volt itt a Képviselőház termében helyet foglalni. Hivatkozom rájuk, hogy erősítsék meg azt, hogy a törvényhozás kifejezetten avval az intencióval járult hozzá az ilyen ülése 1929 január 17-én, csütörtökön. 41 hitbizományi jellegű vagyonok állagának elvételéhez, hogy azt kizárólag földbirtokpolitikai célokra és azok között is elsősorban a hadirokkantak javára fordítják. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel a kifejezett rendelkezéss;el szemben, amely rendelkezést Meskó Zoltán képviselőtársam indítványozott 1921. augusztus 3-án és amelyet a Ház többsége is megszavazott, egyszerűen egy közelebbről meg nem határozott nemzeti közművelődési alap javára akarták igénybevenni ezt a vagyont. A javaslat indokolása maga is érzi ezt az ellentmondást, azt kell mondanom, hogy kritikus ellentmondást, amelynek még a jövőre is kihatása lehet és ezt az ellentmondást a következőkép akarja eloszlatni (olvassa): «Különösen meg kell jegyeznem, hogy ez a törvényjavaslat lényegileg nincs ellentétben az 1921 : XLIIL te. 3. §-ának 2. bekezdésében foglalt ama rendelkezéssel, mely szerint a hitbizományhoz tartozó és az államnak jutó ingatlan egy éven belül földbirtokpolitikai célokra használandó fel és amely azt is kimondja, hogy a birtok felosztásánál elsősorban a rokkantak jöhetnek figyelembe. Ennek a rendelkezésnek szövege ugyanis nem / kizárólagosan említi a rokkantak kielégítését, mint egyedüli célt, hanem ezt csak, mint elsősorban helyezett földbirtokpolitikai célt jelöli meg és e mellett lehetőséget nyújt egyéb földbirtoikpolitikai célok kielégítésére is. Már pedig a hitbizoményi birtokkal szomszédos községek hadirokkantjainak földigénye már megelőzőleg végrehajtott földbirtokrendezési eljárás során teljes kielégítést nyert, (Gúnyos derültség a szélsőbaloldalon.) viszont az 1920. évi XXXVI. te. 84. §-a a földbirtokreform feladatai között a nemzetfejlesztési és közoktatásügyi intézmények támogatását is felsorolja s így ez a törvényjavaslat összhangban van a földbirtokreform célkitűzésével.» (Sándor Pál: Na Csontos bácsi !1) T. Ház! Talán legyen szabad ezekután megnézni, miképpen szól az a bizonyos 84. §, amelyre a miniszter úr indokolása hivatkozik. Ez a 84. $ a következőkép rendelkezik (olvassa): «Az állam részére ennek á törvénynek alapján megszerzett ingatlanokat telepítési, ingatlaineldarabolási s nemzetfejlesztési szempontból fontos más földbirtokpolitikai célokra kell fordítani. Ilyen célnak kell tekinteni földeknek az egyházközségek számára való átengedését t abból a célból, hogy lelkészkedő rendes lelkészeik és rendes tanítóik javadalmazására szolgáló javadalmi földeket létesíthessenek, illetőleg a meglévő ilyen földeket megfelelő nagyságra kiegészíthessék». Itt jönne azután az a mondat, amelyre — úgy látszik — a kultuszminiszter úr utal indokolásában, (olvassa): «Az állam részére megszerzett ingatlanok az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak teljes ülésében hozott határozata alapján kivételes esetekben közérdekű gazdasági, közegészségügyi és közoktatási intézmények létesítésére is fordíthatók». Csak egy kis baj van itt t. Ház. Ez a törvény, amelyik ezt rendeli, 1920-ban kelt, ez az 1920: XXXVI. te. Az 1921 : XLIIL te, amely kifejezetten megállapította az ilyen elvett hitbizományi birtokok hováfordításának sorsát, egy évvel későbben kelt, tehát ennek a rendelkezése szuperálta, túlhaladta az 1920. évi rendelkezéseket. És ha ez az új törvény azt mondja, hogy ez az ingatlan birtokpolitikai célokra fordítandó és azok között elsősorban hadirokkantak között felosztandó, akkor nin-