Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-240
Az országgyűlés képviselőházának 240, ülése 1929 január 17-én, csütörtökön. 37 T. Képviselőház! Amikor a nemzetek értékei megmérésre kerülnek, a világtörténelem tanúsága szerint azt latjuk, hogy igazi halhatatlan * nagy értékeket a nemzeti kultúra produkál (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) és a nemzeti kultúra az, amely hódító erővel bír. amely nem a nemzetek lélekszámától, neirn. az ország területi nagyságától, hanem a tudományban, művészetben, irodalomban való kíváliósáffától függ. Láttunk kis nemzeteket á történelemben, amelyek a világot meghódították az ő tudományukkal és művészetükkel. Hiszen az ó-kori Görögország maroknyi népe ezzel a magas kulturális fölénnyel hódítja meg nenicsak -a környező területet, hanem meghódítja még a hódító Rómát is és a hódító Róma fegyverei által terjeszti el a maga kultúráját. Nagyon helyesnek, nagyon szerencsésnek kell tehiáit gondolnunk és tartanunk ezt a megoldást, amely éppen Károlyi Mihály vaPTonát^ állítja a magyar nemzeti kultúra szolgálatába. Az alapítvány szervezeténél é-s kezelésénél a főfelügyelet! hatósági jogot a vallás- és közoktatásüeyi miniszter a miniszterelnökkel egyetértőleg gyakorolja. Az alapítvány szervei: az alapítványi főgondnok. <az alapítványi tanács, amelyet a magyar Akadémia előterjesztésére neveznek ki. A vegyes rendelkezések között olyan intézkedések szerepelnek, amelyek részben az alapítvány természetének megifelelőleg az illetékmentesséige t biztosítjá!k magának az alapítvány f vagyonának, biztosítják az illetékmentességet a hitbizományi várományosoknak, bo^y lehetővé tegyék abból a bizonyos összegből esetleg új vagyonok szerzését. Az erről rendelkező 4. <S>-nál történt a bizottságban egy változás, amennyiben a 4. § 5. és 6. ponti a közé új pontot iktattak be, amely kimondja, hogy «a bitbizomány várományosainak jutó vagyonérték átadásával kapcsolatban teljesítendő fizetéseket addig, amíg az alapítváinvnak a szükséges összeg nem áíll rendelkezésére, az államháztartás folvó k'iadiáisain felül jelentkező bevételekből kell fedezni és a vallás és közoktatásügyi tárca kezeléséiben külön törvényes felhatalmazáson alapuló kiadásként kell elszátnolni». Ez szükséges^ volt az^rt, mert ennek az összpfifnpk kifizetésére az alapítvány maga még megfelelő öss^ee-sre] nem rendelkezik és viszont az eg-vézsáe: következtében ezt az összeget ki kell fizetni. T. Ház! Abban a reményben, hogy ez az alanítvány tényleg hozzá, fog járulni annak a nae-y feladatnak teljesítésén PZ, amely énoen a megcsonkított megnyomorított nemzetre a jövendőben vár, amikor nemcsak a területi integritást. han p m mátraihoz akaria kap^^lni mindazokat, akik ennek a nemzeti művelődésnek hívei, meg vagyok győződve arról, hogy éppen a tudománynak, a kultúráinak fog éhben a lesrfontosahb é« leghatalmasabb szeren« iutni es e°'vik leghathatósabb, Iegvilágraszólóbb szószóióia lesz mindenkor a magyar igazságnak. (Sándor Pál: Nem az igazságnak!) Abban a reményben, hogy ez az ? alapítvány ezt szol^ália, kérem a törvényjavaslatnak általánosaHban és r,4is7 1 * 3 teiben való elfogadását. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki írvörgy íegvző: Rassay Károly! Rassay Károly: T. Képviselőház! Ez a maKÉPVISELŐHÁZI NAPIA yvn. ._..„.. téria másodszor kerül most már a törvényhozás elé. 1921-ben meghoztuk az 1921 : XLIII. tcikket a hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló 1915 : XVIII. tcikk kiegészítéséről. Én már akkor is kifejtettem azokat az aggodalmakat, amelyek engem eltöltenek egy ilyen rendelkezéssel szemben, amely alapját tulajtionképpen még a háború alatt meghozott 1915. évi XVIII. teikkben bírja, amely azonban a Károlyi-vagyonnal közvetlen kapcsolatba az 1921: XLIII. tcikkel jutott. Kifejtettem általában véve aggodalmaimat, de különösen rámutattam arra a szerintem meg nem engedhető módra, hogy a bűnös személy gyermekeit is büntetni kívánja ez a törvény. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Én nem védem Károlyit és nem akarok belecsúszni abba a Ihibába, amelybe a t. előadó úr belecsúszott, hogy amikor rendelkezésre állott neki a törvény és az ítélet, túlmenve azokon, bizonyos lírikus előadással beszélt Károlyi Mihály felelősségéről. Megengedem, hogy Károlyi Mihály felelőssége egy komponense, egy összetevője annak a sok különféle eredőnek, amely létrehozta a szerencsétlenséget. Azonban ma már, amikor az egész vilásron elterjedt a háborús memoároknak sora, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hangoztatom, állítom és bizonyítom, hogy ez csak egy komponens, csak &^y eredő volt. A Károlyi Mihály ambiciója és tehetsége közti nagy aránytalanság csak egy eredője volt annak a szerencsétlenségnek; a többi eredőt meg lehetett találni rajtunk kívül álló elkerülhetetlen eseményekben (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) és meg lehetett találni a mi generációnknak és a minket mesrelőző generációnak számtalan hibás politikai lépésében. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Maid rehabilitálják egyszer, mint Rákóczit és Kossuthot!) Ezek ma már történelmi tények, ezekről ma már nyugodtan lehet beszélni. Ma már a győztes államok emlékirodalmából is meg lehet állapítani ennek a katasztrófának kifejlődés! okait; meg lehet állapítani a legyőzött államok vezető államférfiadnak emlékirataiból azokat az okokat és tényezőket, amelyek ezt a katasztrófát előidézték. Akármilyen legyen azonban a felelőssége gróf Károlyi Mihálynak, móeris azt kell mondanom, íhogy az az elv, hogy politikai hibákért vagyonelkobzás jár, előttem visszataszító gondolat. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbáloldalon.) Lehetetlen a XX- században a vagyonelkobzásoknak erre a rendszerére rálépni. Nem ismeretlen ez a magyar történelemben, hiszen mindig kísérte a katasztrófákat, hogy mintegy mobilizáció állott be a vagyonbirtokban; jöttek a hatalom iránt hű emberek, akik hazafiak voltak és jöttek azok, akik a hatalommal szembeszálltak. Ezek a hazafiatlanok voltak. Az eredmény azonban mindig egv volt: mee-mozdult a birtok ós csereberéltek. (Mozgás jobbfelől.) Ügy látszott azonban, hosry a szatmári békekötéssel lezáródott ez az időszak; ott volt az utolsó nagy ingatlan-megmozdulás a szatmári békekötés alkalmával. (Zaj. — Jánossy Gábor: A Károlvi-vasryon is onnan származik, a majtényi árulásból!) Nem akarok az egyes vagyonok eredetére utalni, csak általában hivatkozom arra, hogy ez volt az utolsó nag'y etapja ennek a birtokszerzési politikának. Azután relatív nyugalom állott be. Azóta mindig azt halljuk, hogy a magántulajdon a társadalom alapja, a magántulajdont kell vé6
