Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-240

38 Az országgyűlés képviselőházának 240. ülése 1929 január 17-én, csütörtökön. deni. Mégis mit látunk? A politikai szenvedély és talán a hangulat hatása elegendő ahhoz, hogy a magántulajdon gondolatát a legkegyetlenebbül keresztültörje ebben a törvényes intézkedésben. Azt hiszem, ebben valamenynyiünknek egyet kell értenünk. (Farkas Elemér: Nem, dehogy!) Nagyon fogok örülni, ha t. képviselőtársam fel fog állani és megmagyarázza az ellenkező álláspontot. Én csak azt mondom: ma nekem, holnap neked, s ha a XX. században ismét érvényre fog emelkedni az az elv, hogy a politikai eredménytelenségeket és hibákat, vagy — ha úgy tetszik — bűnöket a vagyonelkobzás követi, akkor változnak az idők, és az ilyen rendelkezésekkel nagyon veszedelmes precedens teremtődik. (Ügy van! Ügy/ van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: A bolsevizmus alá van támasztva! — Propper Sándor: Moszkva biztosan tapsol ennek a javaslatnak! — Zaj. — Farkas Elemér: Itt hazaárulásról van szó!) T. képviselőtársam, a hazaárulás fogalmát mindig a hatalom dönti el. amely momentán uralmon van. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbalodalon. — Zaj jobb felől. — Propper Sándor: Rákóczit és Kossuthot is hazaárulónak minősítették! — Farkas Elemér: Hogyan lehet ehhez hasonlítani? — Jánossy Gábor: Rákóczit és Károlyi Mihályt hogyan lehet egyszerre említeni? — Zaj. — Farkas István: 1914-ben csinálták a hazaárulást a «mindent meggondoltam és mindent megfontoltam» kijelentéssel!) Elnök (csenget): Csendet kérek. (Farkas István: A Habsburgok követték el a hazaárulást! Ott kezdjék! — Propper Sándor: Ha még ötven évet él Jánossv képviselő úr, tanuja lesz a rebabilitásmak!) Propper képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Jánossy Gábor: Akkor nem kívánok élni!) Jánossy képviselő urat is kérem, hogy maradjon csendben. Rassay Károly: A végleges jogerős eldöntés bizonyos történelmi idő eltelte után a történelemnek lesz feladata. (Űgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De akármi legyen a felfogásunk abban a tekintetben, hogy valaki érdemetlen-e arra, hogy vagyont birtokoljon ebben az országban, egyben nem szabad, hogy felfogásbeli különbség legyen közöttünk, — s ezt nyugodtan mondom el, mert már hét évvel ezelőtt is ugyanezt mondottam, amint az a Meskó Zoltán képviselőtársam által ideadott naplóból is kiderül — nem lehet közöttünk felfogásbeli különbség" abban, hogy ártatlan gyermekeket sújtani nincs embernek joga. A végzet büntetheti a gyermekeket az apák bűneiért, sokszor bünteti is, de embernek nincs joga ahhoz, hogy ártatlan s-vermpkek^t büntessen az apák hibáiáért. ("Guíácsy Dezső: Nem bünteti a gyermeket!) T. képviselőtársam, olvassa el a törvényjavaslatot. (Gulácsy Dezső: Károlyi Mihályra vonatkozik!) T- képviselőtársam, nagyon nehéz nekem vitatkozni ha nem méltóztatik ismterni az anyagot. Ezek azonban ma már túlhaladott doleok. Túlhaladott dolgok azért, mert az ezelőtt hét évvel meghozott törvény és az azóta meghozott ítélet szuperálta ezt a dolgot bizonyos vonatkozásban; túlhaladott dolgok annyiban, hogy törvény alapján módia nyíU a bíróságnak meghozni azt az ítéletet, amely a vagyonelkobzást kimondja. r Azt hiszem azonban. hogy nekünk mégis éppen az ügynek kényes természeténél fogva óvatosan vierváznunk kell, hogy eerv lépéssel túl ne menjünk a törvén v intencióján. T. Ház! Ezek után legyen szabad mostmár rátérnem ennek a törvényjavaslatnak a kritikájára. Mondhatom, hogy ennél pongyolább törvényjavaslatot még keveset láttam. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék elképzelni: itt rendelkezés történik ilyen kényes eredetű vagyon jövőbeni felhasználásáról. Szó van benne bizonyos egyezségekről, amelyeket az állam kötött a jelenlegi hitbizományi várományosokkal, szó van ezeknek egyes kedvezményezéséről, azonban közelebbről ennek a vagyonnak természetéről, mibenlétéről egy árva szó sincs magában a törvényjavaslatban. (Várnai Dániel: Maid elintézik rendelettel! — Farkas István: Osztozkodnak rajta! — Zaj és wozoás a jobboldalon.) Elnök: Farkas István képviselő urat sértő gyanúsító kifejezéséért rendreutasítom. (Várnai Dániel: Az van a javaslatban! — Zaj.) Csendet kérek képviselő úr! R

assay Károly: E?y ilyen törvényjavaslat, rendelkezésénél fogva, tulajdonképpen eer alapítványi okiratot van hivatva pótolni. Ez egy alapítványi okirat. Méltóztassék nekem mutatni még egy alapítványt, amelynek alapítványi okirata úgy néz ki, mint ez a törvényjavaslat. Rendelkezik vagyonról, sejteti, hogy ez a vagyon három tömegből áll elő; az egyik Károlyi Mihály szabad vagyona, a másik a Károlyi György-féle hitbizomány birtoklása, illetőleg a későbbi változásoknak megfelelőleg ennek a törzsvagyona és harmadszor az alapítványi vasyon időközi jövedelme, azonban egy árva szóval nem említi, nem részletezi, hogy tulajdonképpen mekkora öszszeget tesz ki ez a vagyon. Bocsánatot kérek, lírai frázisokat nem lehet kodifikálni. (Maday Gyula: Változó a jövedelem!) Bocsánatot kérek, az állag^ nem változó; remélem legalább, hogy nem változott, amióta elkobozták. (Éri Márton: Az insratlan értéke állandó hullámzásnak van kitéve!) Bocsánatot kérek el méltóztatott olvasni a törvényjavaslatot? (Éri Maron: Részben el!) Akkor méltóztatott látni, hogy itt tulajdonképpen ellenértékíizetésről van sző, amelyet a családnak fizetnek. Hát csak meg tetszik engedni, hogy ehhez az értékeléshez mégis szükség volt és ha volt értékelésre szükség. — mint ahogyan volt — akkor csak nem lehet az hivatalos titok, és annak egy alapítványi okiratot pótló törvényben mégis csak volna valami helye. Minderről egy szó sincs. De nincs szó arról sem, hogy amikor az egyezséget megkötötték, akkor tulajdonképpen micsoda értékelés alapján kötötték meg ezt az egyezséget. Bocsánatot kérek, önöktől azt kívánják velem együtt, hosy döntsünk egy ilyen nagy hordereiű kérdés felett. Én nem vaervok abban a kellemes helyzetben, mint az urak, hogy a feltétlen bizalom pótolja a tárgyismeretet. Nekem csak tárgyismeret alapján lehet döntenem. (Jánossv Gábor: Nekünk is!) Hogyan döntsek én akkor egy egyezség felett, amikor nem ismerem, az egyezség alapját képező anyagot? Azt mondja ez a törvényjavaslat, hogy a Károlyi György-féle hitbizornámy váro'mányosai és az állam között létrejött egy megegyezés^ hogy az állam 10*5 millió pengő készpénzfl/etessél meeváltj a a családnak jutott 40% állagot. Elsősorban azt kellene eldönteni, hogy egyáltalá'm miért kellett ezt az egyezségét megcsinálni? Erre nem kapok semmi megnyugtató feleletet. Azt olvasom a javaslatban, hoery in natura nem tudták megfosztani igazságosan és méltányosan ezt a vagyont; Ez az egyetlen argumentum. De akkor tovább megyek és azt