Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-239
"Âz országgyűlés képviselőházának 239. ülése 1929 január 16-án, szerdán. 2$ külföldnek... (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Ugyanaz!) Nem ugyanaz t. miniszter úJr, mert a jelen esetben például ha Blanquart és Társa cég a magyar gazdasági csoportnak adna 7 vagy 8%-os pénzt, nagy különbség az, vájjon az a pénz, amelyet én a taxisnak kifizetek, az a pénz, amelyet a budapesti ember a taxisnak kifizet, nem a kamat erejéig, nem 8%-ban, hanem a teljes haszon formájában vándorol a külföldre; mert az a pénz, amelyet én a taxisnak kifizetek, a saját üzemi költségeken és a leírásokon kivül külföldre vándorol. Nem a kamatot kapja meg tehát a Blanquart és Társa cég, — amely esetben én velem is lehetne beszélni — de a teljes bevétel a Blanquart és Társa cégé. Ez tehát azt jelenti t. miniszter úr és t. Képviselőház, — ha igaz, mint ahogy igaz, hogy minden egyes autótaxisnak havonként 700 pengő a haszna — hogy azon az összegen kívül, ami a budapesti üzletszerző részére megmaradt, az a pénz teljes összegében kimegy Svájcba, kimegy idegenbe; ami viszont azt jelenti, hogy a magyar fizetési mérleg romlik, mert innen havonként haszon formiátiában megy ki bizonyos összeg, bizonyos tőke. Azt mondja most a miniszter úr, hogy örömmel üdvözli a (külföldi tőkét; én is, az egész Ház is. De olyan célokra t. Képviselőház, amelyekre itthon magyar belföldi pénz nem akad. De itt az a helyzet, hogy az autótaxik megvásárlására és arra a célra, amelyet a miniszter úr mondott, hogy ezzel a külföldi pénzzel a magyar ipart szutenirozzáik, — azért mert autótaxit csak magyar gyártmányút vehet a külföldi cég — erre a célra lett volna magyar pénz is, mert hiszen eddig az volt a helyzet, hogy az autótaxis, a kisember csak magyar autótaxit használhatott, nem használhatott külföldi autótaxit, tehát a jövőben is csak magyar autótaxit vásárolhatott volna. Tudom, hogy Magyarországon nagy a tőkeszegénység és tudom azt is, hogy annak ellenére, hogy az elmúlt esztendővel szemben a bankok kimutatásai szerint mintegy 400 millió a betétállományok növekedése, és annak ellenére, hogy a betétállomiáiny növekedését, a 400 millió pengőt sajnos a közgazdasági életben sehol sem látni, de higyje el nekem a miniszter úr és higyje el a t. Képviselőház, hogy autótaxiüzletre magyar pénz, nemcsak a bankok pénze, hanem a kisemberek pénze, mindig akad. Azért, mert egy ilyen jó üzletre, amilyen az autótaxi, egy monopóliumra mindig van pénz, még ha a föld alól teremtik is elő. Én tehát kénytelen vagyok a miniszter úr válasza után is fenntartani azt a kérésemet, hogy méltóztassék ezen a bajon, amelyen ' ma még segíteni lehet, két okból segíteni. Előszöra magyar kisemberek érdekében, hogy a magyar kisemberektől a kenyér a Blanquart és Társa cég javára el ne vétessék és másodszor azért, mert lehetetlenség az, hogy kormányzati intézkedésekkel járuljunk hozzá ahhoz, hogy innen minden hónapban tőke menjen ki, különösen akkor, amikor az a tőke olyan vállalkozás haszna, amely vállalkozásra magyar pénz is volna. A választ nem veszem tudomásul. Elnök: Kérdem a pénzügyminiszter urat, hogy válaszát a közgazdasági miniszter úr nevében is adta-e? (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Isten!) Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a pénzügyminiszter úrnak a közgazdasági miniszter úr nevében is. adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Fábián Béla képviselő úr második interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »Interpelláció a pénzügyminiszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, mily módon hajtják be az adókat? 2. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az országban hány község elöljáróságára van kimondva a vagyoni felelősség 1 ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! A Képvisel őház karácsonyi szünete előtt az utolsó ülésen a napirendnél fel akartam szólalni és arra akartam kérni a Képviselőházat, hogy mielőtt karácsonyi ünnepekre szétmennénk, kérjük egyértelműen a pénzügyminiszter urat, hogy az ország lakosságának a karácsonyi szünet alatt, tehát december 20-tól január 15-ig adassék szünet. Szünet legyen tudniillik december 20-tól január 15-ig a foglalások, transzferálások és árverések tekintetében. Nem részesülhettem abban a szerencsében, hogy a Képviselőháznak ezt a kérelmemet előterjeszthettem volna. Nem részesülhettem ebben azért, mert a Képviselőház új házszabályai következtében a Képviselőház igen t. elnöke arra kényszerült, hogy tőlem ebben a kérdésben a szót megvonja. Mélyen sajnálom, hogy ezt az amnesztiális kérelmemet akkor nem terjeszthettem elő. Sajnálom ezt azért, mert meggyőződésem, hogyha ezt a kérést előterjeszthettem volna, akkor a Képviselőház összes pártjai egyértelműen a pénzügyminiszter úrhoz fordultak volna azzal a kéréssel, hogy a december hó 20-ika és január 15-ike között a lefoglalások, transzferálások és árverések szüneteljenek. T. Képviselőház! Mi valamennyien és azt hiszem az egész ország lakossága végtelenül örömmel fogadjuk a pénzügyminiszter úr havi jelentéseit, amelyben részletesen kimutatja azt, hogy milyen az ország gazdasági helyzete. E jelentéseik következtében azt kell megállaipítanunk, hogy az idei költségvetési év öt hónapja alatt az előző esztendővel szemben is — az előző esztendőt azért húzom alá, mert méltóztatnak tudni, hogy az előző esztendőben súlyos pénzügyi feleslegek voltak és akkor azt méltóztattak mondani, hogy ezek a pénzügyi feleslegek nemcsak nem fognak emelkedni, hanem el fognak tűnni — az a helyzet, hogy a, költségvetési év első öt hónapja alatt a pénzügymi; niszter úr igen kitűnő jelentései 32 millió pengő felesleget mutatnak ki. Ez nagyon szép eredmény, igazán olyan eredmény, amelynek; alapján a pénzügyminiszter úr előtt meg kellene hajtani fejünket abban az esetben, ha nem volna tudomásunk arról, hogy ez a pénzügyi felesleg miként áll elő. Én hosszú esztendők óta, azt hiszem, hét esztendő óta a Képviselőházban állandóan felhozom az ipar és kereskedelem bajait azzal, hogy különösen az utóbbi időben a forgalmiadóbajok következtében miként pusztul el Magyarországon az ipar és a kereskedelem, azzal, hogy a bírságpénzeket miként hajtják be; sőt több alkalommal voltam bátoritt a Képviselőházban rámutatni arra a kérdésre, hogy^ — sajnos — az iparosoknál és a kereskedőknél a lefoglalások alkalmával olyan tárgyakat is foglalnak le éis árvereznek el, amely tárgyaknak lefoglalását és eláryerezését a törvény a 4*
