Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-239

24 Az- országgyűlés képviselőházának 239. ülése 1929 január 16-án, szerdán. legszigorúbban tiltja., És most az történik, hogy nemcsak az iparos és kereskedő lakosság részéről, Ihianem, mondhatnám, foglalkozásra való tekintet nélkül, az ország valamennyi rétegéből érkeznek nemcsak hozzám, hanem a minisztériumhoz és igen t. képviselőtársaimhoz is nyakra-főre a panaszok, amelyek szomorú jelenségekről tesznek tanúbizonyságot. Hogy ezeket konkretizáljam, mielőtt magáról aiz egyes tényállásokról beszélnék, megemlítem, hogy disznót, lovat foglalnak le. az egyetlen tehenet foglalják le. Sőt megvallom őszintén, hogy amikor a Bach-korsza'kra vonatkozólag hallottam, illetvo olvastam régi magyar népénekeket a 48 utáni időkből, amelyekben arról volt szó, hogy lefoglalják még a vak récét is adóban^ (Derültség.) —: ez tényleg nevetséges dolog, de benne van a magyar népénekek könyvében egy, a Bachkorszakra vonatkozó népének, amelyben le van írva. hogy a tunikát, a díszvánkost lefoglalják adóban és az egyik refrén az, hogy a vak récét is lefoglalják adóban — ezt mindaddig nevetséges dolognak tartottam, amíg egy vidéki kis városból nem kaptam egy levelet arra vonatkozólag, hogy ott egy asszonynak, akinek már semmije a világon nem volt, — ez igazán nevetséges dologi 32 millió pengős felesleg mellett — lefoglalták 12 tyúkját és ezeket vitték be a községházára, ahol nem volt tyúkól, a tyúkokat tehát a disznók és az ökrök mellé az emberek részére készült fogdába zárták be. minthogy ott istálló sem volt, Elismerem azt, hogy tényleg van egy hatalmas nagy elv. amelyet a régi Róma állított fel, tudniillik az, hogy suprema lex salus rei publicae, amelyet tegnap a miniszterelnök úr olyan helyesen jegyzett meg, de még ha az államnak pénzügyi egyensúlyáról, az utolsó krajcárokról van is szó, az én meggyőződésem szerint, akkor sem szabad odáig elmennünk, hogy végrehajtások alkalmával azokat az eszközöket és azokat a kis holmikat foglalják le, amelyekre annak a szegény nyomorult embernek szüksége van. Méltóztassék most megengedni, hogy egészen konkrét 'kérdésekkel foglalkozzam. Nem egyetlen esetről van szó. Magam.mentem ki a két ügynek személyes megvizsgálására azért, mert nem hittem azt. hogy ezek tényleg lehetségesek. December hó 3-án és 4-én egy budapest-környéki községnek lakosai figyelmeztetést'kaptak a községi elöljáróságtól, hogy azonnal fizessék be adójukat, mivel voltak a községben olyanok, akik nem tudták befizetni az adót. Azt hiszem, 700 adóalany van a községben, 8^300 volft adóhátralékban. Erre december hó 12-én — mondom, a figyelmeztetést 3-án kapták — megjelent két esküdt, két csendőr és két községi hivatalnok, s az emberektől szekérre rakva elvitték a holmit. Hogy mit vittek en Többeik között elvittek tőlük búzát. De ne méltóztassék gondolni, hogy a magtárakból vitték el a búzát; nem, hanem elvitték azt a négy vagy öt métermázsa búzát, ami az embernél volt. Mármost mi történt ezzel a búzával? Az történt. — és ez mai felszólalásomnak egyik főfontossága — Ihogy a búzáit, amelyet december hó 12-én bevilttek, december hó 14-én elárverezték. A búza ára akkor*24 pengő volt, és az elárverezett búzáért 16 pengőt kaptak. Ennek a szerencsétlen embernek tehát nemcsak hogy elárverezték pár métermázsa kis búzáját, hanem azonkívül időt sem hagytak neki arra, hogy transférant búzáját eladhassa, és amikor végül búzáját eladták, akkor 8 pengővel a napi áron álul adták el, vagyis 25%-kai olcsóbban, mint amennyiért aznap a búzát a tőzsdén jegyezték. (Pakots József: Így kergetik az embereket a forradalomba!) Az én meggyőződésem az, hogy a jelenlegi törvények és rendeletek érteimélben nem szabad tőzsdén jegyzett árucikket, tehát sem részvényt, sem búzát a napi értéken alul elárverezni, hanem keresni kell módot és lehetőséget az értékesítésre. Mindazoknak a gazdaembereknek, akiknek búzáját elárverezték, — mint mondottam — 16 pengőért 24 pengő helyett, az adótartozása fedezve volt. Az egyiknek van egy háza

% a másiknak két háza; mindkettőnek van lakója, s a lakóknál le volt tiltva a bérösszeg is. Kérdeztem, hogyha az adótartozás fedezve van, akkor hogyan volt lelkük annak a szegény embernek búzáját 16 pengőért elárverezni. Azt mondották erre: kérem, nekünk nem az kell, hogy az adótartozás fedezve legyen, hanem az, hogy a kincstár adókövetelése befolyjék. Mikor tovább érdeklődtem abban az irányban, hogy mi történik itt s hogy lehet akkora lelketlenség, hogy' az utolsó teheneket is elárverezik, akkor az összes érdekeltektől, végrehajtóktól és jegyzőktől azt a felvilágosítást kaptam, hogy ők a pénzügyigazgatóságoktól, helyesebben a közigazgatási bizottságoktól, azok pedig ismét a minisztériumtól azt az utasítást kapják, hogy abban az esetben, ha az adók 70%-a nem folyik be októberig, 80%-a nem folyik be novemberig és 90%-a nem folyik be decemberig, abban az esetben a közigazgatási bíróság az illető adóügyi tanácsnokkal szemben," az ili lető jegyzővel szemben és az egész községi elöljárósággal szemben kimondja az anyagi felelősséget. Azt mondja erre a jegyző: kérem, (képviselő úr, én többgyermekes családapa vagyok, próbálom ugyan a kötelességemet teljesíteni, de az én vagyonom nem arra való, hogy .fedezetül szolgáljon azért, mert X. vagy Y. az adóját nem fizette meg, én tehát minden rendelkezésemre álló eszközzel, ha az adó fedezve is van, arra törekszem, hogy az adótartozást behozzam. • ;", '--.:•' Hogy e mentalitás következtében, a jegyzők anyagi felelősségének kimondása folytán milyen dolgok történtek, arra nézve méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden, minden kommentár nélkül elmondjak egypár esetet ; - - . ;

; P. Kató Mihálytól elvitték a bödön zsírját. Semmi mást nem vittek el, mert egyebe nem volt, Sz. Fekete Ferenctől, akinek felesége és hét gyermeke van. elvitték összes lisztjét, egy sütésre valót sem hagytak meg neki. M. Német Bálinttól elvitték az ágybéli párnáját, úgyhogy feleségével és három gyermekével együtt szalmán alszik. . T, Képviselőház! Nem hiszem, hogy olyan államban, amely ilyen súlyos feleslegeket mutat ki, szükség volna arra, hogy az állam a maga pénzügyi egyensúlyát ilyen eszközökkel tartsa fenn. Nem akarok itt a Képviselőházban erről a kérdésről beszélni; nem akarok egy tolnamegyei esetet felhozni, amikor katasztrófára vezetett az, hogy a csendőrök segítségével a végrehajtó el akarta vinni a kisembertől, a szegény kisgazdától a padláson levő magot. Nem akarok itt erről beszélni, csak azt "mondom, hogy nekem is mindig az volt a hitem, és itt a Képviselőházban hosszú esztendőkön keresztül mindig arról beszéltem, hogy ez az adóvégrehajtó ezt csinálja, ez a községi jegyző ezt csinálja s végeredményben most eljutottunk odáig, Hogy minden szál ezektől a községi