Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-249

•Âz országgyűlés képviselőházának 249. ülése 1929 február 6-án, szerdán. , 319 történik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik Esztergályos képviselő úr első interpellációja a munkanélküliség enyhítése tárgyában- Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni az interpelláció szövegét. Griger Miklós jegyző (olvassa) : «Interpelláció a népjóléti miniszter úrhoz a munkanélküliség enyhítésére tett és teendő intézkedéseiről. Hajlandó-e a miniszter úr táiékoztatni a Házat arról, hogy milyen intézkedéseket tett a népjóléti minisztérium a munkanélküliség enyhítésére és milyen intézkedéseket hajlandó továbbra tenni, mert a növekvő munkanélküliség és a nyomában fakadt nyomor egyre nagyobb méreteket ölt. Budapest, 1929. január 29. Esztergályos képviselő.» Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János : T. Képviselőház ! Hogy a magyarországi munkásság egyik legnagyobb rémét, a munkanélküliség problémáját ma ismét idehozzuk, ennek az a célja és magyarázata, hogy alkalmat akarunk adni ennek a magyar parlamentnek arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék. Alkalmat akarunk adni a magyar kormánynak arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék, foglalkozzék azzal a komolysággal, amelyet ez a kérdés megérdemel. Végtelenül sajnálom, hogy a népjóléti miniszter úr nem találta szükségesnek, hogy ennél az interpellációnál itt legyen, hogy felfogását és véleményét erről a kérdésről ma itt elmondja. A munkanélküliség kérdésével ma Európa minden állama foglalkozik. Igaz, hogy Európa minden államában fokozottabb méretű a munkanélküliség, de fokozottabb mértékben foglalkozik is minden kormány ezzel a kérdéssel az európai államokban. Egyedül nálunk, Magyarországon kell sajnálattal tapasztalnunk, hogy a kormány és a képviselőház bizonyos hideg közönyösséggel megy el a kérdés mellett, és ha a munkanélküliek nagy tömegeinek jajkiáltása némelykor mégis felhangzik ide a képviselőház termébe, akkor a miniszter urak, illetőleg a kormány és a képviselőház egy egvszerű semmitmondó gesztussal iparkodnak a kérdést a maguk részéről elintézni, vagy egy egyszerű semmit sem jelentő nyilatkozattal kívánják megnyugtatni a magyar dolgozók osztályának százezernyi tömegét, azoknak tömegét, akik napról-napra mint űzött vadak járják a városok utcáit és hajszolják, ami részükre a legszentebb, a kenyeret. (Temple Rezső : Százezrek 1) Százezrek ! (Temple Rezső : Ugyan kérem ! Munkanélküli nincs százezer !) Majd megkísérlem — amennyiben időm megengedi — a képviselő urat meggyőzni arról, hogy tévedésben van, amikor kétségbevon ia az én százezres számomat. Mondom, mint űzött vadak járnak a dolgozni akarók tömegei az ország minden városában és hajszolják a kenyeret. Reggel kezdik, este végzik, de — ismétlem — százezernyi dolgozni akaró magyar munkás hiába űzi a kenyeret, százezernyi magyar dolgos kar hiába várja a munkaalkalmat, sehol sem találja. Ez a magyarázata azután annak a szörnyű elkeseredésnek, amely a magyar dolgozni akarók lelkében megnyilvánul; ez a magyarázata rendőrségi rovatokban s különböző más tereken jelentkező azoknak a társadalmi jelenségeknek, amelyek erre az országra nézve minden körülmények között hátrányosak. A közbeszóló igen t. képviselőtársam valószínűleg azért vonja kétségbe az én százezres számomat, mert az elmúlt napokban Budapesten a munkanélküliek egyrésze, körülbelül 16 ezren összejöttek, hogy kifejezést adjanak kívánságuknak, hogy a kormánytól sürgős segítséget, munkaalkalmat kérjenek. A lapok közölték ezt a 16 ezres számot és az igen t. képviselő úr, aki ezen a téren valószínűleg tájékozatlan , . . (Temple Rezső: Az önök szakszervezeti adata, hogy 16 ezer munkanélküli van ! Nem lehet százezrekről beszélni !) Rögtön megmagyarázom ezt is: ez a szakszervezetekben tömörült szervezett munkások között levő munkanélküliek száma és ha csak ezek 16 ezret meghaladó számmal vannak, akkor joggal feltételezhető, (Temple Rezső : Az más, hogy feltételezhető !) hogy az ország egész területén azoknak száma, akik, miként mondom, űzik és hajtják a kenyérkereset utáni alkalmat, meghaladja a százezret. T. Képviselőház ! Az elmúlt napokban tehát a főváros utcáin összejöttek a munkanélküliek, hogy kifejezést adjanak kívánságaiknak és nagyon jellemző ennek a kormánynak gondolkozására az, hogy nem tartotta szükségesnek, hogy a munkanékülieknek ezen a gyűlésésén képviseltesse magát. Nagyon jellemző ennek a kormánynak gondolkozása, hogy azóta eltelt több, mint negyvennyolc óra és ennek a kormánynak egyetlen tagja sem tartotta szükségesnek, hogy bármilyen formában nyilatkozzék, mi a szándéka a kormánynak abban a tekintetben, hogy ezt az abnormálisan nagy munkanélküliséget leküzdje, nem tartotta szükségesnek, hogy a nyomorúság által szült nagy elkeseredést m hány biztató szóval lecsitítsa. E helyett mit láttunk? Láttuk azt, hogy aznap, amikor a budapesti munkanélküliek gyűlésre gvultek össze, Budapest utcii olyanok voltak, mintha a statáriumot hirdették volna ki. Olyan volt Budapest városa, mintha megtámadott, ostromolt vár volna. Állig felfegyverzett rendőrök szálták meg, lovasrendőrök cirkáltak négyes-, hat.* csoportokban, biciklivel száguldó rendőrök, hatos-, nyolcas csoportokban, minden második lépésre két-két biciklis rendőr sétált biciklije mellett. Mondom olyan volt a város, mintha ostromlott vár volna, mintha a városban hirdették volna a statáriumot. Ismétlem, jellemző a kormány gondolkozására, hogy amikor kenyeret és munkaalkalmat, kér a magyar munkásság a fővárosban, akkor a kormány a helyett, hogy sürgősen gondoskodnék arról, hogy a munkanélküliek szörnyű nyomorát enyhítse, hogy a munkanélküliség szörnyű problémájával sürgősen foglalkozzék, állig felfegyverzett rendőröket állít ki az utcára, ezzel akarja lecsitítani a korgó has keserűségét, ezzel akarja elnémítani azt a keserűséget, amely a lelkekben él. Lehetséges, igen t. Képviselőház és igen t. kormány, hogy az a politika, amelyet a kormány a munkanélküliség kérdésében tanúsít, ideiglenesen talán hatásos eszköznek Ígérkezik a kormány részére, de kell hogy figyelmeztessem a kormányt, ez csak átmenetileg lehet hatásos kormánypolitika, mert az a keserűség, amely a munkanélküliségből fakad, a tömegek lelkületében órárólórára fokozódik és nagyon félek, hogy elkövetkezhetik az a pillanat, amikora kormánynak semmiféle ezirányú intézkedése nem csitíthatja le többé a korgó gyomrokat. Éppen azért felhívom a kormányt, hagyjon fel eddigi közönyös politikájával. Tartsa kötelességének, mindenféle szempontból tartsa kötelességének, hogy a munkanélküliség szörnyű problémájával foglalkozzék és miként más államok kormányai kötelességüknek tartják a munkanélküliség problémájával való foglalkozást, tartsa a magyar kormány is kötelességének. Ne bízzék a szuronyokban, ne bízzék abban az erőben, amelyet maga mögött vél látni. Annál is inkább kel, hogy felhívjam erre a kormány figyelmét, mert napról-napra fokozódik a munkanélküliség mesterséges tenyésztése. Itt 45*