Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-239
22 Az országgyűlés képviselőházának szagból feleslegesen sem haszon formájában, sem pedig másféle formában pénz ki ne menjen. Most itt vagyunk együtt, valamennyien. (Pakots József: Valamennyien? — Egy hang a jobboldalon: Akik itt vannak, valamennyien itt vannak!) Mindnyájan ismerjük ennek az országnak szerencsétlen gazdasági helyzetét. Tudjuk, hogy nincsenek új kereseti lehetőségek, hogy itt új kereseti forrásokat nyitni nem lehet. Szeretném tudni most ebben az odiózus ügyben, amelyen még nagyszerűen lehet segíteni, mert ne méltóztassanak azt hinni, hogy ez az ügy be van fejezve, mert ugy hallom, hogy ez a Baross Gábor által képviselt külföldi társaság most már a hatezer pengőket sem akarja megfizetni. (Pakots József: Vissza akar lépni az üzlettől! — Zaj. — Bródy Ernő: Svéd gyufa, svájei taxi, magyar szegénység!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Simon András: Hányan interpellálnak?) Fábián Béla: ...tehát 20.000 pengőért már nem akar hatezer pengőt sem adni s azonkívül tudom nagyon jól, hogy a szerződést a Barossféle társasággal még nem kötötték meg. Ha tehát a Baross-féle társasággal a szerződést még nem kötötték meg, akkor a kormánynak és a fővárosnak egyaránt ezen általam vázolt szempontok érdekében olyan eszközök állanak rendelkezésére, amelyekkel ezt a szerencsétlen taxi-ügyet, amely — ismét hangsúlyozom — 250 magyar iparos szájából vette ki a kenyeret és 250 magyar család kenyerét odaadta egy svájci érdekeltségnek, még rendezni lehet, s én ezért kérem a pénzügyminiszter úr válaszát. Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván válaszolni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! Az igen t.^ képviselő úr két részre osztotta interpellációját: először kifogásolta azt, hogy egy nagyobb társaságnak adta ki a főváros tanácsa ezeket a taxi-engedélyeket, hogy engedélyezte ezt a társaságot. Ez a részvénytársaság tőkéjét ott szerzi, ahol akarja, ebben a tekintetben korlátozásnak alá nem vethető. Hozzám pénzügyi szempontból tulajdonképpen csak az a kérdés tartozik, vájjon aggályosnak tartom-e ezt az ország fizetési mérlege szempontjából. Én örülnék annak, ha a belföldön annyi tőke állana rendelkezésre, hogy ez a vállalat és a többi vállalat is belföldi tőkével tudna létesülni. Sajnos, azonban tőkeszegénységünk nemcsak indokolttá, hanem szükségessé is teszi még jóidéig azt, hogy külföldi tőkét vállalati célokra az országba behozzunk. (Erődi-Harrach Tihamér: Sajnos, így van! — Fábián Béla: De ez nem vállalat!) Az adott esetben a fizetési mérleg veszélyeztetéséről annál kevésbbé kell féíni, mert tudomásom szerint itt nem arról van szó, hogy egy részvénytársaság külföldi kölcsönt vegyen fel, hanem arról, hogy egy külföldi tőkeérdekeltség részt vegyen egy magyarországi vállalatban. Ezt annál kevésbbé látom veszélyesnek, mert hiszen- a magyar ipar érdekét azáltal, hogy magyar automobilok beállításáról van szó, biztosítottuk, úgy, hogy végeredményben a külföldi tőke behozatalával a magyar ipar táplálása fog bekövetkezni. (Ügy van! jóbbfelől.) Ennekfolytán, habár, ismétlem, egyetértek a képviselő úrral abban, hogy kívánatosabb volna, ha magyar tőkével lehetne ezt megcsinálni, és habár egyetértek vele abban is, hogy legfőbb problémánk az, hogy a belföldi tőkeképződést elősegítsük: mégis az adott esetben bejövő külföldi tokét a fizetési mérleg szempontjából nemcsak nem tartom veszélyes239. ülése 1929 január 16~án, szerdán. wek, hanem ellenkezőleg: azt tartom, hogy a külföldi tőkének vállalati célokra való behozatala még hosszú ideig kívánatos. Ezért nagyon kérem a mélyen t. képviselő urat, hogyha az adott esetben más szempontokból talán nem is helyesli a vállalati formát, vagy annak alakulását, elvileg mégis méltóztassék tartózkodni olyan kijelentésektől, amelyek azt a látszatot kelthetnék, mintha a külföldi tőkének ide Magyarországba való behozatalát mi nem üdvözölnők nagyon szívesen. (Ügy van! jóbbfelől.) S ezért, ebből a székből ki kell jelentenem, hogy amíg a Ház bizalmát bírom, arra fogok törekedni, hogy a külföldi tőke lehetőleg ne kölcsön alakjában, hanem érdekeltség vállalásával jöjjön ide, (Helyeslés jóbbfelől. — Pakots József: És vigye ki a hasznot!) mert ezzel a lekötéssel sokkal inkább biztosítani tudjuk fieztési mérlegünk megjavulását. mintha aránylag drága kamatozású kölcsönöket hozunk ide. (Gál Jenő: Csak vigyék ki a hasznot! -~ Pakots József: Jó üzletet csinálnak! A viteldíjak nagy részét, amelyet az adózó polgárok zsebéből kiszednek, kiviszik!) Elnök: Pakots képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni! Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Ha a mélyen t. képviselő úr olyan külföldi tőkéseket fog találni és hozzám hozni, akik altruisztikus alapon hajlandók nálunk gazdasági vállalatokba belemenni, (Fábián Béla: Még belföldit sem tud olyant találni!) én mindig szívesen fogom üdvözölni és a legmesszebbmenőleg kezére fogok járni, hogy ezek az altruisztikus törekvések megvalósíttassanak. Addig azonban uraim, amíg vállalatokat nem ezen az alapon, hanem csak üzleti alapon lehet megcsinálni, nekünk az az érdekünk, hogy ezeket a vállalatokat el ne riasszuk, hanem minden rendelkezésre álló törvényes eszközökkel nyújtsuk nekik mindazokat a kedvezményeket, amely kedvezmények őket arra indíthatják, hogy nagyobb mértékben jöjjenek ide és a mi magyar gazdasági érdekeinket, életünket táplálják. Kérem válaszom tudomásulvételét. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Csendet kerék, képviselő urak! (Pakots József közbeszól.} Pakots József képviselő urat is kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy szíveskedjék csendben maradni. Fábián Béla: T. Képviselőház! A miniszter úr nyilatkozatában egy kijelentést tett, amely kijelentést a magam részéről nemcsak, hogy aláírhatok, hanem én saját beszédemben is azt mondottam, hogyha külföldi tőke bejön Magyarországba olyan célokra, amelyeket belföldi pénzzel nem tudunk megvalósítani, annak csak örülnünk kell; erre vonatkozólag például hoztam fel azt, hogyha a Duna—Tisza-csatorna megépítésére jönne be külföldi tőke. De ha Magyarországra a külföldi tőke azért fog akarni bejönni, hogy nagy zsemlyekereskedéseket nyisson, hogy Budapesten nagy fűszerüzleteket rendezzen be és csináljon nagy központi fűszerüzletet, amelynek az egész országban mindenütt fiókjai lesznek, ezt én a magam részéről minden erőmmel ellenezni fogom azért, mert meggyőződésem az, hogy nem helyes az a pénzügyi politika, amely az elsőrendű életszükségleti cikkekkel való ellátást külföldi kezekbe adja nem akképpen, hogy az elsőrendű életszükségleti cikkek, vagy életszükségletek finanszírozására kamat ellenében kapjanak pénzt, hanem a hasznot adnám át a
