Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-249

316. Az országgyűlés képviselőházának keretében elmondottuk már azokat a kifogásokat, amelyeket a eentrálé építkezésével kapcsolatosan szükségeseknek tartottunk megtenni, különösen a külföldre kiadott rendelések ügyében. Most azonban szólanom kell arról, ami a vasútvonal elektriflkálását illeti, mert az egész terv annakidején úgy volt elgondolva, hogy megkezdik az elektromos erőközpont építését és ezzel kapcsolatosan megindítják a Budapest-hegyeshalmi vasúti vonal elektrifikálási munkálatait is. Ez az elektrifikálási munkálat áll különösen az elektromos mozdonyok elkészítéséből, mert annakidején, amikor legelsősorhan ezek a tervek felvetődtek, értesültem arról, hogy 55 • darab elektromos vasúti mozdonyt akarnak építeni s ezzel az 55 darab elektromos vasúti mozdonnyal akarják a budapest-hegyeshalmi elektrifikált vasúti vonal forgalmát ellátni. Ezenkívül a vasúti vonal mentén áramvezetéktartó oszlopok is szükségesek és miután körülbelül 200 kilométer hosszú vasúti vonalról van szó, és egy-egy tartóoszlop mintegy Ötven méter távolságra van egymástól, tehát csak a vasútvonal mentén két sorban fekvő tartóoszlopok száma is nem kevesebb, mint négyezret tesz ki. Ha számításba vesszük az állomásokat és azokon a vágányok sokaságát, láthatjuk, hogy nem négy, hanem ötezer tartóoszlopra is szükség van. Ez tehát együtt jelentős munka és az 55 elektromosmozdony elkészítése szintén jelentős munka volna. Ezeknek a munkáknak egyidőben való kiadása és megkezdése szerintem szintén nagymértékben hozzájárulna a munkanélküliség enyhítéséhez. Nem tudom e pillanatban megállapítani, hogy az a híradás, amely a közelmúlt hetekben megjelent a napilapokban, hiteltérdemlő-e ? E szerint a Budapest—hegyeshalmi vasútvonal elektrifikálási munkálatait a kereskedelmi kormány részletekben kívánja elvégezni, úgyhogy egy-egy alkalommal mintegy 70—80 kilométer hosszúságú pályát akar elektrifikálni és egy-egy ilyen vonalszakasz elvégzése és a próbák megkezdése után kezdene hozzá a másikhoz és azután a harmadikhoz, egyszóval részletekben akarná a kereskedelmi kormány ezt az igen fontos munkát elvégezri. Ez szerintem azt jelenti, hogy a munkák egyrészt kisebb mértékben kerülnek kiadásra, másrészt a vasútvonat elektrifikálása is rendkívül hosszú időre fog kitolódni, úgyhogy a tervbe vett három esztendő alatt ez a vasút elektrifikálási munka nem készülhet el, annál is inkább, mert a három esztendőből egy •már elmúlott. Azért terjesztem elő interpellációmat, hogy a kereskedelmi kormánytól választ kapjak abban az irányban, hogy a napilapokban megjelent ez a híradás a való tényállásnak megfelel e. vagy pedig a kereskedelmi kormány az eredeti tervhez ragaszkodik, amely szerint a Budapest—hegyeshalmi vasútvonal elektrifikálását egyvégtében akarja elvégezni és az eg sz vasúti vonalat egyszerre akarja rendeltetésének átadni ? Elnök : Következik Kabók Lajos képviselő úr ötödik interpellációja az autó-és autóbuszgyártás védelme 'árgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Griger Miklós jegyző (olvassa) : «Interpelláció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz az autó- és autóbuszgyártás védelméről. Hajlandó-e a miniszter úr rendeletben intézkedni, hogy az intézmén\ek és hatóságok csak magvar gyártmányú autókat, autótaxikat és autóbuszokat vásárolhatnak ?» Elnök : Az inter pellálc^képviselő urat illeti a sző. Kabók Lajos : T. Képviselőház ! Interpellációm keretében ismét néhány olyan ipari gyárt- ' 249. ülése 1929 február 6-án, szerdán. mányra akarok rámutatni, amelyek Magyarorszá gon is eléggé jól előállíthatók, azonban az idegen áruk nagymértékben való beözönlése miatt ezek a vállalkozások nemhogy fejlődnének, hanem merem állítani, fokozatosan visszafejlődnek. Az autó és autóbusz gyártásáról van szó, amely kérdés ebben a Házban már nem egyszer szóba került. Mert nem láttuk a kormányzat és a városi testületek részéről azt a támogatást ezeket az ipari gyártmányokat illetőleg, amelyeket joggal elvárhattunk volna. Ez alkalommal kénytelen vagyok néhány adatta] előállni,amelyekkel azt kívánom igazolni, hogy milyen naery is a fejlődés a személykocsikban, autóbuszokban, teher- és egyéb géperejű jármüvekben, mert e számoknak feltárása valószínűleg sokakat meg fog győzni az irányban, hogy itt egy olyan szükségletnek a külföldről való kielégítéséről van szó, amely szükségletnek belső, az ország határain belül való kielégítése igen ^ekintélyes iparágat karol fel sok foglalkozási ággal együtt, mégpedig nemcsak sokszáz, hanem szerintem párezer szakmunkással. A statisztikai adatok szerint 1928-ban eladásra került 2738 személvkocsi. Ez egészen jelentős szám a mi kis szűkreszabott országunkban, csak az az elszomorító, hogy ezekből az eladásra került autókból magyar gyártmányú csak 174 darab, vagyis az egész mennyiségnek 6'3%-a volt. Ez azt bizonyítja, hogy a külföldön gyártott autók itt nagyobb használatnak örvendenek, belföldi autóiparunk pedig el van hanyagolva, nem tud terjeszkedni, nem tud kellőképpen fejlődni, mert a külföldről behozott áru ennek lehetőségét elveszi. Felhozhatok egy másik számot a teherautók forgalmának növekedéséről. 1928-ban eladásra került 1034 teherautó. Ebből csak 250 magyar gyártmányú, tehát az egész mennyiségnek csak 24 százaléka. Ez a két szám eléggé világosan igazolja azt a tényt, hogy ha itt a belső autóiparunkat jobban felkarolnák, vagyis ha az illetékes körök a városoknak, vármegyéknek, az államnak és egyéb közületeknek nem engednék meg, hogy autókat külföldön szerezzenek be, itt a belföldön nagyobb termelés alakulhatna ki, a nagyobb termelés révén sokkal több munkás juthatna munkaalkalomhoz és ez végeredményben az államháztartás előnyét is szolgálná. Semmi esetre sem szolgálhatja az államháztartás előnyét a munkanélküli munkás, mert az fogyasztó képtelen, adófizetésre is képtelen, míg ellenben azok a munkások, akik keresethez jutnak, keresetüket elköltik, elfogyasztják, ennek a keresetnek tehát tekintélyes része visszavándorol különböző adók címén az állampénztárba. Ebből a szempontból is rendkívül fontos, hogy a kormányzat az ipar kellő támogatásával megakadályozza, hogy a külföldről ilyen nagy mértekben lehessen gépkocsikat behozni. A gépkocsik szaporodásáról szinte vannak adatok, melyek azt igazolják, hogy a gépkocsin igen nagy mértékben szaporodnak, mert amig az elmúlt év ja ruár 1-én a különböző járművek száma csak 16.073 volt, beleértve a személykocsikat, bérautókat, autóbuszokat és motorkerékpárokat, addig a múlt év november végéig ez a szám 24.000-re eraelke lett. Tehát jelentősen megnövekedett a különböző géperejű járművek száma, ami azt igazol iá, hogy ha megfelelően karolnák föl ezt az ipart, itt jelentős foglalkozási kör nyílnék meg, de miután a külföldi áruk nagy mértékben özönlenek be az országba, éppen ezért ennek arányában nagy számba a válnak a munkások munkanélküliekké. Azt hiszem, még a laikusok is jól tudják, hogy az autógyártás maga sokféle iparágat karol fel, a nyersanyaggyártástól kezdve a legfinomabb kész árugyártási ír és nemcsak a vasipar különböző szakmái nyernek ott foglalkoztatást, hanem külö-