Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-249

Az országgyűlés képviselőházánali nősen a karosszéria-gyártással kapcsolatban a faipari munkások, és bognárok, azonkívül a nyergesek, kárpitosok. Egész sereg szakma juthatna foglalkozáshoz, míg így egy nemzeti vagyon vész el azáltal, hogy ezek a munkások nem jutnak munkaalkalomhoz és nem fogyasztóképesek, Itt rá kell mutatnom arra, hogy a kereskedelmi miniszter úr adott ugyan ki intézkedést, illetőleg leiratot és a szakszervezeti tanácsnak is adott választ, hogy nagy gondja lesz a hazai munkanélküliek foglalkoztatására és arra, hogy az autóipar megfelelő védelemben részesüljön, mégis megtörtént, hogy a minisztériumok külföldi autókat szereztek be. Így legutóbb a magyar királyi belügyminisztérium két darab, a magyar királyi honvédelmi minisztérium ugyancsak két darab külföldi autót rendelt annak dacára, hogy a kereskedelemügyi miniszter szigorúan intette az illetékes köröket ilyen külföldi áruk beszerzésétől. De ezeken kívül egyes városok, mint Magyaróvár, Miskolc, Sátoraljaújhely, Székesfehérvár, Szombathely, Körmend, Sárvár, mind mind kül földről szerezték be autószükségletüket. Éppen azért szóvá kellett tennem ezt a kérdést, ismételten felhíván a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy intézkedéseinek fittyet hányva, a városok és közületek külföldről szerzik be autószükségleteiket akkor, amikor itt különböző szakmabeli munkások ezrei munka nélkül vannak és a legnagyobb nyomorban élnek. Elnök : A kereskedelemügyi miniszter úr nevében a politikai államtitkár úr együttesen óhajt válaszolni Kabók képviselő úr előterjesztett interpellációira. Dezseöffy Aurél kereskedelemügyi államtitkár : T. Képviselőház ! Kabók Lajos t. képviselő úr első interpellációjában azirányban fordult a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, hogy tájékoztassa a Házat a Máv. reorganizációs munkájára előirányzott 138 millió pengő felhasználására, továbbá arra vonatkozólag, hogy mikor kezdik meg ezeket a munkálatokat. Ügy látom, hogy az igen t. képviselő úr egészen pontosan van értesülve az államvasutak beruházási szükségleteiről, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy^ egyrészt az államvasúti üzem olcsóbbá, jobbá tétessék, másrészt, hogy munkaalkalmat is nyújthasson a munkásság részére. A kereskedelemügyi miniszter úr az államvasutakra nézve már korábban elkészítette a következő öt évre szóló beruházási programmtervezetei, úgyhogy nem egy programmot készített, hanem alternativ programmot dolgozott ki. Tény az is, amit a t. képviselő úr említett, hogy pénzügyi nehézségek vannak abból a szempontból, hogy a munka megindíttassék. A pénzügyi nehéz ségek azonban nem abban állanak, amit a képviselő úr említett, hogy külföldről pénzt nem kapna a magyar állam. Erről szó sincs, hiszen a képviselő úr maga is említette beszédében, hogy a pénzügyminiszter úr mondotta, hogy több helyről kínálnak pénzt a magyar államnak. Mondom, szó sem lehet, arról, hogy pénzt ne kapna a magyar álhim külföldről, itt csak arról van szó — ami a pénzügyminiszter és a közgazdasági miniszter hatáshöiébe tartozik —, hogy megválaszszák, miként, hol es miképpen szerzik be azt a hitelösszeget, amely az államvasutak reorganizációs munkálataira és beruházásaira szükséges. A képviselő úr kérdést intézett abban a tekin tétben is, hogy melyek volnának a ok a munkák, amelyek végrehajtatnak abban az esetben, ha a beruházási hitelek rendelkezésre állanak. Amint említettem, tényleg nagyon jól van értesülve a t. képviselő úr, mert valóban elsősorban a kocsipark rendezéséről lenne szó, másodszor mozdonyok rendeléséről, főképpen pedig a vicinális vasutakon KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XVII. Í9, ülése 1929 február 6-án

s szerdán. 317 a teherforgalomnak a személyforgalomtól való elválasztásával kapcsolatban kis mozdonyok beszerzéséről, motorko'Sik beszerzéséi ől, továbbá a folytatólagos fék bevezetéséről, amely gyorsabbá és olcsóbbá tenné a forgalom lebonyolítását. Szó van továbbá a budapesti pályaudvaroknak kibővítéséről, a budapesti pályaszinti útátjárók megszüntetéséről, s végül, amit szintén felemlített a képviselő úr, az elavult sínek kicserél *séről. Úgy látom, ammt említettem, teljesen jól van tájékozódva a szükségletekről a képviselő úr, tényleg e munkák végrehajtása forog szóban, és abban az esetben, ha a pénzügymi iszter úr az időt alkalmasnak tartja arra, hogy akár belföldi, akár külföldi kölcsön beszereztessék és erre a célra pénz rendelkezésre fog állni, a kereskedelemügyi miniszter úr azonnal intézkedni fog, hogy ezek a munkák fooanatosíttassanak. Ezzel kapcsolatban a képviselő úr felvetette azt is, hogy a gyárak hajlandóknak mutatkoztak, hogy a szükséges költségeket előre hitelezik, a vasút rendelkezésére bocsátják. Ez bizonyos tekintetben tényleg így van, de természetesen nem az egész beruházási szükségletre, hanem egyedül és kizárólag a folytatólagos fék berendezésére vonatkozólag, amelynek költsége mintegy 21 millió pengi). A gyáraknak ez a beadványa jelenleg tárgyalás alatt áll ; az eleve természetesen el nem utasíttatott s a tanulmányok eredményéhez képest fog azután a kereskedelemügyi miniszter úr dönteni a tekintetben, hogy ebben a kérdésben a pénzügyminiszter úrral tárgyalásokba bocsátkozzék a továbbiakra nézve, mert hiszen végeredményben az, hogy a költséget hitelezik, nem azt jelenti, hogy az államvasút insryen kapja, hanem azt de facto valamikor ki kell fizetni. (Kabók Lajos: Ügy van !), ha tehát előlegezik is, valamiképpen gondoskodni kell erről a beruházási költségről is. Ebben a kérdésben a képviselő úrnak ezekben a választ megadtam. A képviselő úr második kérdése az volt, hogy (olvassa) : «Hajlandó-e a kereskedelemügyi miniszter megfelelő intézkedéseket tenni a belföldön előállítható iparcikkek hatékonyabb védelmére 1 Különösen hajlandó-e a kerékpár-, motorkerékpár-, traktor- és varrógépgyártást megfelelő védelemben részesíteni ?» A kérdésre az a feleletem, hogy az 1907. évi III. te. egyenesen kötelességévé. teszi az államnak, az állami hivataloknak, intézeteknek, intézményeknek, törvényhatóságoknak, községeknek és a közforgalmi vállalatoknak, hogy összes szükségleteiket a hazai ipar útján szerezzék be. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A kereskedelemügyi miniszter e/eknek a törvényes rendelkezéseknek mindenáron érvényt akar szerezni és a legszigorúbban őrködik azon, hogy ezek a rendelkezések de facto be is tartassanak. Természetes, hogy vannak esetek, amikor ezeket a rendelkezéseket nem lehet szigorúan betanani, amint maga a törvény is felhatalmazást ad arra, hogy e«yes kivételes esetekben a kereskedelemügyi miniszter, vagy a kereskedelemügyi miniszter egyetértőleg a másik illetékes tárcaminiszterrel, kivételeket tehessen. Ezekkel a rendelkezésekkel szemben ma a helvzet az, hogy minden hatósági beszerzés, amennyiben az külföldről céloztatik, nem is az illetékes miniszterek, hanem a minisztertanács elhatározása alá kerül. Ezt tehát kétszeres szigorúsággal bírálják el (Kabók Lajos : Mégis megtörténik !), hogy ahol megfelelő minőségés ár áll rendelkezésre, ott külföldi áru az országba semmiképpen be ne jöjjön. Természetesen vaunak esetek, amikor ez alól kivételt kell tenni ; ennek oka azonban a belföldi áru nem megfelelő minőségében, vagy az árában rejlikAmi a konkrétumokat illeti, megjegyzem, 45