Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-249

'Az országgyűlés képviselőházának 249. ülése 1929 február 6-án, szerdán. 315 helyi Motor- és Gépgyárat és megszüntette. Annakidején ez nagy port vert fel Szombathely városában (Ügy van!) és itt Budapesten is, mert a munkások munkanélkülivé váltak. Maga a rendőrfőkapitány, maga a város polgármestere iparkodott közbelépni, enyhíteni azt a nyomort, amely ennek nyomán fakadt, azonban sajnos, nem sikerült segíteni. Egynéhány munkást áthoztak ide Budapestre, ez azonban elenyészően csekély volt ahhoz a létszámhoz képest, amely létszám feleslegessé vált. Hogy azután mennyire nem történt meg az, amit a racionalizálás jelszava alá vettek, azt legjobban az bizonyítja, hogy a Schlick-Nicholson gyár is hamarosan a Szombathelyi Motor- és Gépgyár sorsára jutott, mert a nagy Ganz-Danubius vállalatok kivetették erre a vállalatra is hálójukat és itt is tőzsdei manőverrel meg egyéb alkudozásokkal egyszerűen megcsinálták azt, hogy a Schliek-gyárat is koncentrálták, megszüntették és annak, aki azóta, amikor ez a gyár még üzemben volt, nem járt a Váci-úton, ha most kimegy a Váci-útra, a szíve facsarodik össze, amikor látja, hogy ez a hatalmas gyártelep ma üres, senki ott nincs. (Malasits Géza : A gépeket elkótyavetyélték !) À gépek egy csekélyebb része átkerült a koncentráló gyárba, más részét elkótya-vetyélték, a munkásokat pedig szélnek eresztették. (Malasits Géza: Ez történt Kistarcsán is !) A Kistaresai Gép- és Vasútfelszerelési gyárral mit csináltak ? Majdnem a főiddel tették egyenlővé. A kistaresai munkások ügyében én magam számtalanszor interveniáltam, de sajnos, ezeket a munkásokat áthelyezni a koncentrálós gyárba nem lehetett. A Lipták és Társa gyárral mit csináltak ? A GanzDanubius gyár a racionalizálás jelszava alatt ezt is magába olvasztotta és a Ganz-Danubius ott áll most úgyszólván egyedül, majdnem egyedül a piacon, mert kivetette hálóját azokra a gyárakra, amelyek vagonokat gyártanak, vagyis állami szükségletet látnak el, hogy ne legyen konkurrencia, és hogy az államvasúti szükségletet úgyszólván egyedül ő lássa el. A Győri Vagóngyárat is be akarta kebelezni, azonban ez egy idegen baokérdekeltséghez tartozik, nem volt hajlandó a feltételeknek alávetni magát és így egyelőre megmenekedett. Ez a kettő, a Győri Vagóngyár és a Ganz Danubius maradt meg, amelyek az államvasúti szükségletek kiegészítésével foglalkoznak De a kereskedelemügyi államtitkár úr itt megim ndhatná, mennyivel szállítják most olcsóbban az egyesített gyárak majd a vagonokat, vagy államvasúti szükségleteket % (Malasits Géza : Egy fillérrel sem olcsóbban ! Ugyanolyan ósdi berendezéseket fognak szállítani, mint húsz évvel ezelőtt !) Azt hiszem, egyáltalán semmivel sem olcsóbban, sőt talán most szabadabban mozoghatnak a vállalkozás terén azért, mert nincs a piacon konkurrencia és ha nem rendeli meg az Államvasút a vagonokat a GanzDanubius műveknél — nem lévén más olyan üzem, ahol azt itt az országban előállítani lehet —, mégsem mehet a külföldre, mivel azt a szégyent nem tehetjük meg, hogy amidőn itt virágzó ipartelepeink vannak, akkor külföldön rendeljünk akár vasúti teherkocsikat, akár személykocsikat. (Egy hang a balközépen: A Máv.-nak saját üzemei is vannak !) Azok csak javítóüzemek, ezekben a javítóüzemekben nem lehet vagonokat előállítani. Míg ezekben berendezkednek annyira, hogy a gyártás mehet, ahhoz hosszú idő és nagy összegeknek befektetése szükséges. Legyen szabad megemlítenem azt, hogy én csak nagyjában, a nagyobb eseteiben tártam fel ezeket a koncentrációkat, ahogy azok megtörténtek s amelyeknek következtében nem egynéhány száz. hanem jó néhány ezer ember került ismét a munkanélküliség állapotába. Ezekkel a munkásokkal nem törődött senki. Olyan munkaerőknek, akik 25—30, sőt még 35 esztendőt is tö töttek el egyhelyben, olyanoknak, akiknek már az apjuk is ott dolgozott, senki egy fillér, egy krajcár végkielégítést sem adott, a gyerek az aujával esett ki. Senki veiük nem törődött olyan irányban, hogy mi is lesz most öregségükre, mert a gyárak igazgatóságai részéről ma dúl egy felfogás, az, hogy aki már 45 éves életkorát elérte, de különösen, aki már 50 éves életkorát elérte, az szerintük munkára képtelen. Ezeket nem alkalmazzák. Ez a koncentráció igen nagy számban termel ki fölös munkaerőket, mert igen nagy számban áll rendelkezésükre fiatal, még ki nem zsarolt munkaerő, úgyhogy ők játszi könnyedséggel mondhatják, tehetik azt a megállapítást, hogy 45 éven felüli munkás nem kell és mégkevésbbé kell ötven éven felüli. A gyáraknak egymás között ilyen megállapodásuk van. ( Jánossy Gábor : A részvényesek ezt mind tűrik 1 — Malasits Géza : Az nem számít ! — Zaj a szélsőbalolüalon.) A részvényes elmegy a közgyűlésre, kíváncsi arra, hogy mennyit kap a részvénye után, de hogy hogyan vezetik azt az üzemet, azzal csak akkor törődik, ha nem kapja meg a kellő jutalékát. Olyan bajok ezek, amelyekre kell hogy a törvényhozás figyelmét felhíviuk s a törvényhozás segítségét is kérjük, mert a legrettenetesebb az a nyomor, az a szenvedés, amelybe azok a munkások jutnak, akik így a koncentráció áldozataivá válnak. Van most egy szociálpolitikai törvényünk az öregségi és rokkantsági biztosításról. Ez a törvény hatvanötéves korban teszi majd csak lehetővé azt, hogy segítséget nyújtsanak a biztosított munkásnak. Most tessék megnyugtatni a negyvenötéves korukban vagy ötvenéves korukban munkából kiesett munkásokat, hogy mi lesz velük. Tizenöt esztendeig várjanak? De hiába is várnak, mert nem lévén alkalmazva, nem esnek biztosítás alá és így valósággal az éhhalálra, az elpusztulásra vannak ítélve. Kell tehát a törvényhozásnak és a kormánynak gondoskodása, hogy ezek a borzalmas bajok kiküszöböltessenek s ha itt koncentrációs kérdések vetődnek fel, akkor a kormánynak ne egyedül az legyen az elgondolása, hogy ez azért történik, mert a termelés racionalizálását fogják végrehajtani, hanem legyen arra is gondja, hogy ezek a koncentrációk a racionalizálás jeiszava alatt születnek meg, valójában pedig el akarjak a versenytérről tüntetni a versenytársakat, egyénül akarnak maradni, hogy azután mindenféle konkurrencia nélkül maradhassanak. Kérem kell tehát az igen t kormányt, hogy ezeknek a bajoknak kiküszöbölésével, megszűnte* tésével szíveskedjék közreműködni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik Kabók Lajos képviselő úr negyedik interpellációja a bud a pesth egyeshalmi vasúti vonal elektriíikálása tárgyában. Keren a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Griger Miklós jegyző (olvassa) :, «Interpelláció a kereskedelmi miniszter úrhoz a budapesthegyeshalmi vasúti vonal elektrifikálásáról. Hajlandó-e a miniszter úr tájékoztatni a képviselőházat a budapest hegyeshalmi vasútvonal elekirifikálásának munkálatairól λ Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kabók Lajos : T. Képviselőház ! A Budapesthegyeshalmi vasúti vonal elektrifikáláwa a Talbotcentrálé építkezésével kapcsolatosan többször felvetődött már. Az elektromos centrale építéséhez nagynehezen eljutottunk ; itt nem egy felszólalás