Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-249

Az országgyűlés képviselőházának 2i ügyi miniszter úr nevében adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Kabók Lajos képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz a Máv. reorganizációs munkálatairól. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Gubicza Ferenc jegyző: (olvassa): «Interpelláció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz a Máv. reorganizációs munkálatairól. Haljandó-e a miniszter úr a Házat tájékoztatni, hogy a Máv. reorganizációs munkáira előirányzott 130 millió pengőt hogyan használják fel és a reorganizációs munkálatokat mikor kezdik meg? Kabók Lajos s. k. képviselő». Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kabók Lajos : T. Képviselőház ! A munkanélküliség enyhítéséhez nagymértékben járulna hozzá a Máv. reorganizációs munkálatainak csaknem két esztendő óta vajúdó végrehajtása. Akik ezt a kérdést figyelemmel kísérték, azok tudják nagyon jól, hogy ez most már második esztendeje húzódik és mindig újabb és újabb elgondolások közé jut. Elsősorban arról volt szó, hogy azt az összeget, amely e célra szükséges, s amelyet 130 millió pengőben állapították meg, a külföldről fogják kölcsönvenni s ezzel a külföldi pénzzel fogják végrehajtani a Máv. nagy reorganizációs munkáját. Hónapokig vajúdott a külföldi kölcsön ügye, míg végre kiderült, hogy nem lehet a külföldön pénzt kapni, a külföld ilyen célra pénzt rendelkezésre nem bocsát. (Dezseőffy Aurél : Ez nem áll !) Lehet, hogy az államtitkár úr erre nem akar emlékezni, én azonban, miután szakmabeli vagyok, ezt a kérdést nagy figyelemmel kísértem, éppen azért tudom, hogy ez annak idején így volt. Amikor azután arról volt szó, hogy a belföldi pénzpiacot fogják igénybe venni és belföldi kölcsön útján fogják ezt a reorganizációs munkát végrehajtani, megint néhány hónap múlott el, míg végre kiderítették, hogy ekkora összeget a belföldi pénzpiac nélkülöz ai nem tud. Éppen ezért lemondottak arról, hogy belföldi kölcsön útján hajtsák végre a Máv. reorganizációjának nagy munkáját, majd több hónapi pihentetés

r után ismételten felvetődött a külföldi pénzszerzés gondolata. Akkoriban, amidőn munkástársaim nálam jártak a munkanélküliséggel és az újabb elbocsátásokkal kapcsolatosan, a # kereskedelemügyi miniszter úrnál személyesen jártam el, és pedig legutoljára a múlt év december havának első napjaiban, és felhívtam figyelmét arra a nagy veszedelemre, amelyet az amúgy is meglevő nagy munkanélküliség jelent és amelyet fokozna az újabb elbocsátás, amelyet az egyes gyárak igazgatóságai tervbe vettek. Akkor a kereskedelemügyi miniszter úr azzal iparkodott megnyugtatni, hogy várjunk azzal a kérdéssel, mert az most már néhány napon belül megoldódik, december 6-án lesz a Népszövetség ülése, és ezen el fog dőlni végleg az a kérdés, hogy a magyar államvasutak reorganizációjára szükséges kölcsönt a külföld adja-e vagy nem ? Hogy ezek után mi történt, ez annyira friss dolog, hogy valószínűleg az államtitkár úr is emlékszik reá. Olyan híreket hoztak haza Genfből, hogy nem is próbálkoztak a külföldi kölcsön ügyét elintézni, és ezzel iparkodtak magyarázni, illetőleg elleplezni ezt, hogy a külföld bizalma nem olyan, hogy újabb ilyen nagyobbszabású kölcsön felvehető volna. Éppen ma egy hete tett a pénzügyminiszter úr egy nyilatkozatot, amelyben azt mondotta, hogy ma már Magyarország pénzügyileg úgy áll, hogy válogathat a külföldi és belföldi kölcsönökben, és nem hajlandó akármilyen Í9. ütése 1929 február 6-án, szerdán. Sil súlyos feltételű kölcsönt elfogadni, mert annyira jó híre van már Magyarországnak a külföldön. T. Képviselőház! Én ezt a bevezetést azért voltam kénytelen elmondani, hogy ezzel is dokumentáljam, hogy ez a reorganizációs munka milyen régóta húzódik, mennyi vajúdáson megy keresztül. Most arra akarok rámutatni, hogy valójában milyen mértékben indítaná meg a közmunkákat, ha ezt az ügyet végre elintéznék. Mert a legújabb helyzet az, hogy most már pénz sem kellene hozzá, s a kölcsön ügye is elintézést nyerhetne, mert az érdekelt gyárak a hátuk megett lévő bankok útján azt az ajánlatot tették a kormánynak, hogy hajlandók ezeket a munkálatokat elvégezni és nem reflektálnak azonnal a leszállítás után a számlák kiegyenlítésére, hanem hajlandók erre várni mindaddig, amíg az esetleg külföldről szerzett kölcsön feltételeit meg nem szabták. Szerintem tehát most már pénzügyi akadályok sincsenek, s éppen ezért szükségét látom annak, hogy erre a kérdésre rámutassak. Mert állítom, hogy az államvasutak nagy reorganizációs munkájának megindítása sok iparágnak és sok munkásnak adna munkát és igen tekintélyes mértékben enyhítené azt a mérhetetlenül nagy munkanélküliséget, amely ezidőszerint megvan. Itt különösen figyelembe kell venni azt, hogy közgazdaságunk egyik legkiemelkedőbb problémája a jó közlekedés. Ha jó közlekedés van, akkor ennek közgazdasági szempontból is igen nagy kihatása van, mert majd rátérek azokra a szükségletekre, amelyek ezidőszerint kielégítendők volnának, és a szükségletek ki nem elégítésének következményeire. Pl. az államvasutak rendkívül rosszul állnak a felépítmények dolgában. Rendkívül elavult, régi, több, mint harminc esztendős a magyar államvasutak fővonalain a felépítmények tekintélyes része, de még inkább ilyenek a felépítmények a magyar államvasutak kezelésében álló helyiérdekű vasutak vonalain. Az előbbi esetben legkevesebb 10 százalékra tehető a már csaknem teljesen hasznavehetetlen felépítmény, míg a helyiérdekű vasutaknál ez már 60 százalékot tesz ki. Itt tehát egy nagyarányú munkáról van szó, amelyet a vasút rentabilitásának és versenyképességének biztosítása érdekében mielőbb meg kellene kezdeni. Ma már igenis úgy kell beszélni, hogy a vasútnak óvni kell a versenyképességét, mert az egyre erőteljesebben fejlődő autóipar hovatovább túlhaladja a vasút teljesítőképességét sebesség és olcsóság tekintetében, s éppen azért szükséges a vasútnak ezeket a hibákat kiküszöbölni és azokat a munkálatokat elvégezni, amelyek a kereskedelem szempontjából elkerülhetetlenek. A felépítményeken kívül és ezekkel egyidejűleg szükséges a kocsik nagyobb kihasználhatósága, menetsebességük fokozása és azok gazdaságossá tétele szempontjából, hogy azok minél modernebbek legyenek és a követelményeknek minél jobban megfeleljenek. Például a mozdony parkunk eléggé elavult, leromlott állapotban van, habár ebben az irányban nem olyan nagyon régen, körülbelül egy évvel ezelőtt, a kereskedelemügyi miniszter úr igen kedvező nyilatkozatot tett, mégis ma azt állítom, hogy hiányoznak ma már azok a rendes nyomtávú, nagysúlyú, 20 tonnás modern mozdonyok. Hiszen vannak mozdonyaink, ezek azonban már régi, el vult rendszerűek, amelyeknek egyrészt a tüzelő-berendezésük sem felel meg a mai követelményeknek, mert roppant nagy a tüzelő-fogyasztásuk, másrészt a sebesség és a vontatás tekintetében sem kielégítőéR és megfelelőek. Azonkívül a vasúti kocsik is rendkívül hiányosak. A teherkocsik igen rossz állapotban vannak és hiányoznak főképpen a 15 tonnás kocsik, 44*