Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-249

310; Az országgyűlés képviselőházának menye, hogy a munkaidő-uzsora annyira kizsarolja a munkaerőt, hogy az természetes elkopási időn jóval belül felmondja a szolgálatot, és a természetes elkopási időn jóval belül kerül a tisztviselő a munkátlanok, a munkára alkalmatlanok ócskavas-táborába. Ez a statisztikai felvétel igazolta azt is, hogy túlmunkát végzett a számlálásba bevont tisztviselők 92-8%-a, tehát 7-2% csupán azoknak a szerencséseknek a száma, akik rendszeres, állandó túlmunkát nem végeznek. Ha ezt kiegészítjük azzal a megállapításunkkal, hogy a túlmunkának 61%-a díjazás nélkül történik, akkor nemcsak a munkaidő-uzsorának adjuk képét, hanem annak a kapitalista képmutatásnak jelenségét is előtárjuk, amely fenntart egy formai munkaidőt az esetleges kirakatcélokra és egy tényleges munkaidőt az alkalmazott kiuzsorázására és a profitnak, a növelésére. Mi ezzel a kérdéssel kapcsolatban sem akarunk szentimentális érveket felhozni annak a követelésünknek alátámasztására, amelyben a kereskedelemügyi miniszter urat egy munkaidő;törvényjavaslatnak a Ház elé való terjesztésére szólítjuk fel. Nem emlegetjük a tisztviselőcsalád gyermekét, aki már megint csak vasárnaponként láthatja egyszer egy héten az apját, sőt sokszor az anyját is, ha t. i. az anya is kenyérkereső munkát végez. Nem akarok arra hivatkozni, hogy mit jelent az, amikor a túlhosszú munkaidő következtében feleslegessé vált családtagot az agyondolgoztatott másik családtag keresetéből kell kegyelemkenyéren eltartani. Nem mondom azt, milyen mélységesen megalázó az a rabszolgarendszer, amely a vállalkozás alkalmazottait a legelemibb kulturális és szórakozási lehetőségektől is megfosztja, hogy az agyonsanyargatott tisztviselő a munkaidő végén összetörve, olvasásra, önművelésre és gondolkozásra képtelenül roskad ágyába* csak arra kérem a miniszter urat, hogy a rendelkezésére álló nagylétszámú és munkaidőben hasonlíthatatlanul kedvezményezettebb és kevésbbé ellenőrzött köztisztviselői táborral csináltasson egyszer statisztikát arról, hogy milyen veszteséget jelent az országra a tétlenül lézengő alkalmazottak révén elpocsékolt munkaerő, mennyi veszteséget jelent a ki nem fizetett munkabér, mit jelent a korán letört és közellátásra szoruló tisztviselők tömege, mit jelent az államnak egy gyermek felnevelése és oktatása, a kiadások egész tömege, amelyeket egy állampolgári fejre fordítanak és amelyek kárbavesznek idő előtt, ha az illető akár a túlmunkától, akár a munkanélküliségtől elcsigázva kidől. T. Képviselőház! Ezeket a szempontokat méltóztassanak figyelembevenni. A magyar állam a világháborúban szenvedett veszteségeit vérben és anyagiakban alig tudja kiheverni. Ha ezeket a veszteségeket mi még magunk is növeljük, ha a munkaerő megbecsülésének elengedhetetlen előfeltételeit magunk lökjük el a javulás lehetőségei közül, ha az állam nem siet gátat emelni a pusztulásnak ott, ahol ezt minden áldozat nélkül megteheti, akkor nincs joga a munkanélküliek ellen semmiféle intézkedéseket tenni, legkevésbbé olyanokat, amilyeneket a tüntetések alkalmával tett, iáért erélyt csak akkor gyakorolhat, ha ezt az erélyt mind a két fél felé mutatja. (Úgy van! a szélsőbaloldalom) A kereskedelemügyi miniszter úr az elmúlt héten az egyetem rektorának ebédjén ékes beszédet mondott a bolsevizmus pusztításairól, Ha egyszer a múltban történt pusztí249. ütése 1929 február 6-án, szerdán. tások helyett a jelen pusztításait is meglátja, (Peidl Gyula: Legfőbb ideje volna, hogy ezt is meglássa!'), ha a jelen generáció sorsa fölött érzett aggodalma azokat az eseményeket is megláttatja vele, amelyek közvetlen közelében játszódnak le, akkor meggyőződhetik arról, hogy a bolsevizmus három hónapos pusztításának semmit sem vethet szemére az a magyarországi kapitalizmusa, amely a bolsevizmust követő első eszteudŐben bosszúáilásból, később pedig, amikor ennek a módszernek előnyeire rájött, a maga jól felfogott érdekéből űzte a na»nkaerővel való azt a rablógazdálkodást, amelynek eredményei a munkanélküliségben megfelelően jelentkeznek. A miniszter úrnak kötelességei vannak a dolgozókkal szemben: nyújtsa be tehát a munkaidőtörvényjavaslatot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon,) Elnök: A kereskedelemügyi államtitkár úr kíván nyilatkozni. Dezseőtty Aurél kereskedelemügyi államtitkár: Tisztelt Képviselőház! A magántisztviselők munkaidejéről hiteles adatok rendelkezésre nem állanak, de a szaklapókból, amelyek a magántisztviselők érdekeit képviselik, nemkülönben a napilapokból is a kereskedelemügyi minisztérium természetesen értesülve van azokról a panaszokról, amelyek a magántisztviselők részéről a munkaidő hosszúsága miatt tétetnek. A munkaidő szempontjából a magántisztviselőket két nagy csoportba oszthatjuk. Az egyikbe tartoznak azok, akik az ipari termelő munka keretében működő munkásokkal kapcsolatban végzik munkájukat. Ezeknek munkája természetesen addig kell, hogy tartson, amíg a munkások munkája tart, és ezeknek a munkaideje természetesen hosszabb is azért, mert, — amint a népjóléti minisztet úr éppen a múlt szerdán egy interpellációra adott válaszában kijelentette — sajnos, ezidöszerint gazdasági viszonyaink még nem engedik meg azt, hogy a 8 órai munkaidőre térjünk át. (Farkas István: Elég baj! Semmit sem engednek meg!) Természetesen ennek megfelelően az ezen csoportbeli tisztviselőknek alkalmazkodniok kell a munkások munkaidejéhez. A másik csoportbelieknek, akik függetlenek a termelő ipari munkások munkájától, ezek a nehézségek természetesen nem állanak fenn. A mai nehéz gazdasági viszonyok azonban itt is kétségkívül meggondolásra késztetnek abban az irányban, hogy lehet-e és időszerű-e valamit tenni. Elvitathatatlan azonban az, hogy a magántisztviselők nehéz munkát végeznek egészségtelen körülmények között, és így kívánatos, hogy valamiképpen a magántisztviselőknél is rendeztessék a munkaidő kérdése. Ebben az évben fog összeülni Genfben a 12-ik nemzetközi munkaügyi értekezlet, amelynek egyik tárgya éppen a magántisztviselők munkaideje szabályozásának kérdése lesz. Ez az értekezlet foglalkozni fog ezzel a kérdéssel, valószínűleg határozni is fog ebben a kérdésben és állástfoglal. Az értekezlet eredményének bevárása után és annak ismeretében a kormány készséggel fog odahatni, hogy ez a kérdés lehetőleg rendeztessék. Ez a válaszom interpelláló képviselőtársamnak és kérem ennek a válaszomnak tudomásul vételét. (Helyeslés a .jobboldalon.) Elnök: Miután interpelláló képviselőtársunk nem kíván a viszonválasz jogával élni, kérdezem at. Házat, méltóztatik-e a kereskedelemügyi államtitkár úrnak a kereskedelem-