Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-249

•Az országgyűlés képviselőházának guknak! — Farkasfalvi-Farkas Géza: Hiszen az uraknak is tetszik a válasz! — Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Uezseöffy Aurél kereskedelemügyi áltitkár: Azt hiszem, hogy interpelláló képviselőtársnőm megelégszik ezzel a kijelentéssel és éppen azért kérem bejelentésemet tudomásul venni, válaszomat pedig elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Miután interpelláló képviselőtársunk nem kíván a viszontválasz jogával élni, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kereskedelmi államtitkár úrnak a kereskedelemügyi miniszter úr és a népjóléti és munkaügyi miniszter úr nevében adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Kéthly Anna képviselő interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Gubicza Ferene jegyző (olvassa az interpelláció szövegét): Interpelláció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz a magántisztviselők munkaideje tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a magántisztviselők Budapesten és a vidéken elviselhetetlenül hosszú munkaidő mellett dolgoznak? 2. Hajlandó-e a miniszter úr az ipari és kereskedelmi tisztviselőkre vonatkozólag egy, a teljesítménynek és munkabíróképességnek megfelelő munkaidőtörvényt a Ház elé terjeszteni? Budapest, 1929. január 29. Kéthly Anna. Elnök: Képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! A háborús embergazdálkodás következtében úgy a hadszintereken, mint a hadiüzemekben a felmente ttség terrorjával mindenre rákényszerített alkalmazottak a szörnyű testi és lelki leromlottság képét mutatták 1918—19-ben. Az ellenforradalom, amely a néperő védelmének jelszavával aratott ideiglenes sikereket, csak rövid eideig tudta a hiszékenyeket ennek a jelszónak hatékonysága tekintetében tévedésben tartani, mert az a nemzetközi kapitalizmus, amelynek jellegét és lényegét mi teljesen tisztán látjuk, ezektől a nemzeti szólamoktól egyáltalában nem zavartatta magát, és végrehajtotta könyörtelenül továbbra is azokat a szándékait, amelyek az ő hasznának növelésére voltak alkalmasak. Azok az alkalmazottak tehát, akik a Garami-rendelet hat és félórás munkaidejének áldását már élvezték, — ugyan rövid ideig — ismét kénytelenek voltak az állami segítséggel pozícióikat visszaszerzett, visszakaparintó vállalkozás igájába beletörni, amely ezt a segítséget kiadósan és minden képzeleten felül alaposan ki is használta. Az irodai munkaidő ma már nem hat és fél óra, sőt még a nyolc óra is csak papiroson van meg itt-ott, de ezt rendszertelenül megtoldják az esti munka végzésekor még két-három órával. A leépítések, az államtitkár úr által oly dicsérettel ellátott koncentráció is rendszerint egyenesen azzal a hátsó gondolattal történik, hogy a megmaradt alkalmazottakra hárítják át az elbocsátottak munkáját, és így az alkalmazottak egészségének kizsarolásával takarítják meg az elbocsátottak munkabérét» A rettenetes méretű és rettenetes tartamú munkanélküliség egyik oka ez a munkáltatói gazdálkodás és akkor, amikor a kormány állítólag minden eszközt megragad arra, hogy ezen a munkanélküliségen enyhítsen, amikor állítólag komoly gondot okoz neki ez a munkanélküliség, akkor figyelemmel kellene kísérnie azoKÉPVISELOHÁZI NAPLÓ. XVII. i9. Ülése 1929 február 6-án, szerdán. 309 kat a jelenségeket is, amelyek a magánalkalmazottak túldolgoztatása területén mutatkoznak, A Magyarországi Magántisztviselők Szövetsége az elmúlt esztendőben statisztikai felvételt készített tagjainak munkaidejéről. Itt mellékesen meg kell jegyeznem azt, hogy az elmúlt évben a kereskedelemügyi miniszter úr által a Ház elé terjesztett statisztikai kérdőívvel kapcsolatban én sürgettem és követeltem ezeknek a kérdőpontoknak megfelelő kiegészítését, hogy végre tiszta képet nyerjünk ezekből a statitsztikai adatokból, amelyeket hatósági kényszerrel gyűjtenek egybe és amelyek biztos alapot nyújtanak nekünk arra, hogy kimutatást és áttekintést nyerhessünk ezekből a magántisztviselők munka- és keresetviszonyaira, mert egy szakszervezeti felvétel, bármilyen alaposan és lelkiismeretesen készül, bármilyen átfogóan akarják megcsinálni, az általa elérhető személyek számánál fogva nem adja a szakma összességét és a nyers eredmény semmi esetre sem mondható teljesnek. De úgy hiszem — ezzel a statisztikai felvétellel kapcsolatban adott miniszteri válaszból különösen is kitűnik — a miniszter úr is érezte azt, hogy egy teljes, alapos statisztika oly ké; pet vetítenie az ország elé, amely megdöbbentené éis megmozgatná még azokat az alvó lelkiismereteket is, amelyek abban a békés tudatban szunnyadoznak, hogy ez a társadalmi rend a létező társadalmi rendek legjobbika és ezzel a felrázassál a mi törekvéseink mellé oly segítőtársakat állítanak, akik ma még tudatlanul és a hivatalos jelentésektől elkápráztatva nem látják meg a dolgozók rettenetes helyzetét — s a miniszter úr az idevonatkozó kérdőpontköveteléseinket egyszerűen elutasította. Az a statisztika, amelyet az irodai munkaidőről a Magyarországi Magántisztviselők Szövetsége felvett, megállapította azt. hogy az alkalmazotti kategóriában a munkaidő ma már nem hat és fél óra, ahogyan azt a Garami-rendelet annak idején leszögezte, hanem átlagban 9 és 10 óra, sőt vannak szakmák, amelyek a munkaidő-uzsorának olyan szédületes fokát űzik, hogy 12—14 órán keresztül dolgoztatják a tisztviselőiket. Aki ma főleg a szállítási irodák és az autó-üzemek irodái alkalmazottainak munkaideje után érdeklődik, az megtudhatja, hogy reggel 7 és 8 órától kezdve este 9 és 10 óráig, sőt 11 óráig is végzik ezek a tisztviselők a maguk nagy felelősségű és teljes lelki készenlétet igénylő munkáját. Mert a tisztviselői munka, a szellemi munka még 8 órán keresztül sem űzhető a testi és lelki leromlásnak veszélye nélkül. De még sokkal rosszabb ennél is az állapot á vidéki irodákban, ahol egyáltalában nem szokatlan a reggel 4 és 5 órai kezdés és a késő éjjelig való dolgoztatás, különösen a faipari és a fakereskedelmi vállalatoknál, és — ami a legfigyelemre méltóbb — keresztény kurzusunkban lehetséges az is, hogy a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényes rendelkezések félrerúgásával vasárnaponként szolgálatot kell teljesítenie a tisztviselőnek. Hogy ennek azután mi az eredménye, arra szinte kár rámutatni, de bizonyos az, hogy a Verjüngungsprozess, a megfiatalodási processzus, — hogy már csak a fiatalok vannak ezen a pályán, amire mint a magántisztviselői nálya egyik legérdekesebb jelenségére mutatnak rá a legutóbbi esztendők figyelői — nemcsak a tisztviselőfunkciók átalakulásának & következménye, nemcsak annak a következménye, hogy az iroda-gépek beállítás sával a fiatal tisztviselők válnak elsősorban irodaképesekké, hanem annak is a következU