Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-249
308 Az országgyűlés képviselőházának és betegségi statisztikájában Magyarország az első helyet foglalta el. Ezek az állapotok a háború alatt természetesen fokozatosan romlottak, a 'háború utáni esztendők nyomorúsága és a munkabérek alacsony sága pedig olyan rettenetes állapotokat idézett elő ezen a téren, hogy ma azok a statisztikák, amelyeket a magánalkalmazottak betegségi biztosítási intézetétől meg tudunk szerezni, a legszörnyűbb helyzetet, a legszörnyűbb állapotot mutatják a magántisztviselők egészségi viszonyairól. Valósággal üzemi megbetegedéseknek lehet minősíteni azokat a betegségeket, amelyek a legnagyobb számban fordulnak elő a magántisztviselőtársadalomban: a tüdőbajt, a köszvényt és reumatikus megbetegedéseket, a szembetegségeket, főleg pedig az utóbbi esztendőben mindig feltűnőbben jelentkező idegbajt Ennek a néhány betegségnek pusztításairól az a statisztika ad legjobb felvilágosítás, amelyet a Magánalkalmazottak Bizto=ító Intézete rendelkezésünkre bocsátott és amely megállapítja azt, hogy az 1927. évi 39.839-es taglétszámból belgyógyászati, — tehát azon az osztályon, amely elsősorban tödőgondozással, tüdőesúcshurutosokkal foglalkozik — belgyógyászati beteg volt 22.494, vagyis az összlétszám 56%-a. szemészeti beteg volt 15-336, vagyis az összlétszám 38*5% ideggyógyászaton volt 4821. vagyis az összlétszám 12'4%-a. Ezek a számok azonban csak akkor tűnnek fel teljes retten etességükben, ha összehasonlítjuk ezeket csak az utóbbi esztendők leromlásával, mert 1920 óta a belgyógyászaton 34*8%-os emelkedés volt, a szemészeten 32*6-os, a foerászaton 21/7-e®, az ideggyógyászaton 6*5%-os emelkedés. Ha ezeket a betegségeket közelről vizsgáljuk, lehetetlen meg nem látnunk azokat az egészségtelen iroda- és üzlethelyiségeket, amelyben a magánalkalmazottak dolgoznak. A tüdőbaj nem csupán a rossz táplálkozásnak és az alacsony munkabérnek következménye, hanem azoknak a levegőtlen, bűzös irodáknak is, amelyekben úgyszólván sem ajtó, sem ablak nincs, és csodálatos, hogy ez a néhány ember, akit oda reggeltől estig bepréselnek, hogyan tud egyáltalában abban a levegőben szolgálatot teljesíteni. Ennek a hallatlan magas százalékszámú szemészeti rendelésnek oka az, hogy Budapesten is a legtöbb irodában villany- sőt gázvilágítás mellett dolgoznak hónapokon keresztül, a téli hónapokban úgyszólván egyetlenegy napon sem napvilág mellett. Ennél is sokkal rosszabb a vidéki irodák állapota, ahol sem villanv, sem gáz, hanem petróleumvilágítás mellett dolgoznak a téli hónapokban. A reumatikus betegségek oka szintén szorosan összefügg az irodahelyiséeek á 1lapotával. Fűtetlen helyiségekben dolgoznak nap-nap után azok a tisztviselők és alkalmazottak, akik azután végső következményképpen idejekorán megrokkannak és növelik a betegségi biztosítóintézet halálozási statisztikáját. Az ideggyógyászaton jelentkező betegek hallatlanul nagy számának növekedése ugyancsak nagy részben ezekkel az irodahelyiségekkel van összefüge-ésben és mikor a munkanélküliség problémáját vitatjuk, amikor a munkanélküliség megszüntetésének módozatait keressük, akkor kell, hogv egy pillantást ezekre a mozzanatokra is vessünk és a miniszter urak akiknek hatalmában és módjában van, hogy ezekkel szemben intézkedéseket tegyenek, ezekkel a módozatokkal élienek is. Megdöbbentő egyszerűen az a könnyelmű249. ülése 1929 február 6-án, szerdán. ség, amellyel nálunk a munkaerővel gazdálkodnak. Valóban eljött már az ideje annak, hogy ilyen alapos műhelyrazziát vezessenek végig az egész vonalon, minden üzlethelyiségen — itt most elsősorban természetesen az alkalmazotti irodákról beszélek — és ennek a műhelyrazziának megindítása az irodafelügyeletnek volna feladata. (Helyeslés a szélsőbaloldelon ) Ha az ioarfel ügyel etet nézzükiákkor egy esetleges irodafelügyelettel szemben nem nagyon sok reményt táplálhatunk, hiszen ott is hiányoznak a szakemberek, a nők, az orvosok. Ezekből a padokból régen sürgetjük azt, hogy vigyék át a kereskedelemügyi miniszter úrtól az iparfelügyeletet és vele . együtt az irodafelügyelet kérdését a népjóléti minisztériumba, mert ez egy elsőrangú fontosságú egészségügyi feladat, amely a kereskedelemügyi minisztérium túlterheltségében nem talál megfelelő gondozásra. Hiszen az ipar és kereskedelem egyéb feladatainak sem felel meg a kereskedelemügyi minisztérium; évtizedek óta sürgetjük a magánalkalmazotti törvényt, amely még mindig nem tudott addig megérni, hogy a törvényhozás elé kerülhessen; az iparfelügyelet kérdésében pedig a kazánvizsgálatok mellett elsikkad az embervizsgálatnak sokkal fontosabb, sokkal nagyobb horderejű kérdése. Ismétlem tehát, hogy a népjóléti minisztériumba kell átvinni ezt a kérdést és az átszervezésnél tessék módot találni az irodaegészségügy követelményének figyelembevételére is. Szerintünk ugyan az iparfelügyelet az irodafelügyelettel együtt a legalkalmasabb helyen volna a betegpénztárak keretén belül, ahol azután egy igazi autonómia a leghivatottabb felügyelő volna azoknak egészsége felett, akik betegség esetén kompetenciája alá tartoznak. Sürgetem tehát ezzel az interpellációmmal az irodaegészségügy szabályozásáról és az irodafelügyeletről szóló törvényjavaslatot annál is inkább, mert az előbb bizonyos feladatokra azt jegyezték meg, hogy nincs rá kellő fedezet; erre a kérdésre még csak fedezet sem kell, mert a már meglévő intézmények keretében különleges anyagi megterhelés nélkül is el tudja végezni az állam vagy a betegpénztár ezt a feladatot. Elnök: A kereskedelemügyi államtitkár úr kíván szólni. Dezseöffy Aurél kereskedelemügyi államtitkár: A népjóléti miniszter úr nevében is szólva, azt hiszem, olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy talán olyan választ adok igen t. képviselőtársnőmnek amelyet talán még ő is elfogadhat. Egészen röviden csak bejelentem és kijelentem, hogy a magánalkalmazottak jogviszonyainak szabályozásáról szóló törvényjavaslat abban a stádiumban van, hogy remélhetőleg a legközelebbi időben már a Ház elé kerülhet. (Györki Imre: Olyan lesz, mint a közigazgatási reform 1 ?) Ebben a javaslatban a magántisztviselők egpszségüevének védelméről is igen részletes és kimerítő intézkedések vannak, olyanok, amelyek azt hiszem, ebben a tekintetben megfelelőek lesznek. (Zaj. — Jánossy Gábor: Helyes! — Kabók Laios: Előre helyesel? — Jánossy Gábor: Hoery mit és mikor helyeslek, azt nem kérdem Kabóktól! — Zaj.) Elnök:'Kérem a kéoviselő urakat, méltóztassék csendben maradni! (Peidl Gyula: Hivatalból méltóztatik helyeselni? — Jánossy Gábor: Semmit sem helyeslek hivatalból! — KaHók Laios: A meggyőződést hivatalból kapják! — Jánossy Gábor: Ilyet nem ismerek, ha az urak ismernek ilyent, akkor gratulálok, ma-
