Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-239

20 Aá országgyűlés képviselőházának fillért keresett. Én konkrét adatokat- mondok az iparfélügyelő úrnak, — úgy látszik — hasból írt jelentésével szemben. Űjból hangsúlyozom tehát, hogy a rendelkezésemre álló adatokból megállapítottam, hogy a férfimunkások közül volt egy 11 éves, volt három 14 éte 16 éves, a női munkások közül volt egy 12 éves, egy 13 éves és 16 volt 14—16 éves. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Ideadná ezt nekem írásban a képviselő úr?) Nagyon szívesen rendelkezésére bocsátom a miniszter úrnak ezeket az adatokat. Ami a szellőztetésre vonatkozik, végtelenül csodálkozom, hogy az iparfelügyelő, tehát műszaki képzettséggel bíró ember, ilyesmit papírra le tud írni. Akkor ugyanúgy lehetne arra hivatkozni, hogy, bár a Beszkárt-nak Budapesten közlelkiedő kocsijain hatóságilag elő van írva, hogy télen-nyáron a felső ablakokat nyitva kell tartani szellőztetés céljából, de mert a Beszkárt kocsijain is utaznak reumás és fogfájós emberek, azért az ablakokat be kell csukni. Vagy van hatósági előírás, és akkor mindenre való tekintet nélkül ezt a hatósági előírást be kell tartani, vagy nincs ilyen hatósági előírás és akikor a fogfájósak és a reumások szerint^ kelll szabályozni valamely műhely szellőztetését. Az külön lapra tartozik, hogy ezek az ablakok most olyan módon vannak lerögzítve, tehát vassal, pántokkal! leerősítve az ablakszárnyak az ablaktokhoz, hogy nem is nyithatók ki. Nagy különbség az, amikor az iuarfelügyelő azt mondja, hogy nem kívánják kinyitni az ablakokat, viszont én más oldalról azt az információt kaptam, hogy beszegeztélk az ablakokat. Ibogy ne lehessen azokat kinyitni. Erre az iparfelügyelő úr nem tér ki jelentésében. Én azonban csak hivatkozom arra a borzasztó veszélyre, amely ebből keletkezhetiik egy ilyen gyúlékony anyaggal megtelt műhelyben!, ahol balesetek nagyon könnyen történhetnek és ezek a balesetek rendszerint emberáldozatokat követelnek, mert hiszen robbanások és nem tudom még micsoda más dolgok történhetnek. Akár a miniszter úrnak, akár a miniszter úr által megjelölt tisztviselőnek a legnagyobb 'készséggel rendelkezésére bocsátom ezeket az adatokat és nasyon kérem, méltóztassék azokat kivizsgálni. Teljesen osztozom a'bban a felfogásban, hogyha nem is lehet törvényes eszközökkel a kapitalisták eme típusa ellen fellépni, de legalább ki kell pellengérezni azt. hogy ilyen módon használják ki a szerencsétlen páriákat, akik 'kénytelenek heti 4—5 Dengő bérből megélni és akikkel szemben a lehető legdurválbb bánásmódot alkalmazzák. A választ különben tudomásul veszem. (Heli'PsJés.) Elnök: Kérdem a t. Házát, méltóztati'k** a kereskedelemügyi miniszter űr válaszát tudomásul venni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. KövAtk^zik Vanczák János képviselő úr internéi]áció.ia. amelynek felolvpsását az°nih«n mellőzöm, mintán értesülésem szerint a képviselő úr halasztási kérelmet óhajt előterjeszteni. Vanczák János: T. Képviselőház! Arról értesültem, hogy a népjóléti miniszter űrezidőszerint nem tud a Házba bejönni és nem adhat választ interpellációmra. (Zaj jobbfelnl.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Vanczák János: Másrészt arról is értesültem, hogy a vizsgálat ebben az ügyben folyamatban van, még nincsen befejezve, ezért tisztelettel kérem a t, Házat, kegyeskedjék enge^ 239. ülése 1929, január 16-án, szerdán. délyt adni arra, hogy interpellációmat elha; laszthassam. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e engedélyt adni arra, hogy a képviselő úr interpellációját elhalaszthassa? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Következik Fábián Béla képviselő úr első interpellációja. Kérem annak felolvasását. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »Interpelláció a pénzügyi és közgazdasági miniszter urakhoz. 1. Van-e tudomása a miniszter uraknak arról, hogy a székesfőváros tanácsa 250 rendszámot adományozott a Baross Gábor által szignált svájci pénzcsoportnák? 2. Miként egyeztethető össze az autótaxirendszámoknak s ezzel a közlekedési monopóliumnak külföldi nagyvállalat részére történt adományozása a) az ország fizetési mérlegének megjavítását hirdető miniszteri kijelentésekkel. b) azzal a kormányprogrammal, mely tíj kisexisztenciákat akar teremteni s nem a régieket a megsemmisülésbe kergetni egy külföldi pénzcsoport kedvéért?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! Szenzációk jönnek és szenzációk mennek, nagy üzletek jönnek és nagy üzletek mennek. Az. ami még tegnap szenzáció volt, ma már anachronizmus, mert a tegnapi nagy üzlet helyébe jön egy még nagyobb üzlet; a tegnapi nagyobb üzletről beszélni ma unottság és anachronizmus. Ma, amikor ismét egy nagy hatalmas üzlet kontúrjai bontakoznak ki a fővárosban, amikor a helyiérdekű vasút kocsijai indulnak rohamra egyrészt az adófizetők zsebe, másrészt pedig a főváros és állam pénzesszekrénye ellen, ebben a Képviselőházban és az országban is sokan talán anachronizmusnak fogják találni azt, hogy én ahelyett, hogy mai üzlettel foglalkoznék, hogy én ahelyett, hogy azt állítanám ennek a mai napnak homlokterébe, most olyan üzlettel foglalkozom, amely már egyhónapos, amely tehát már régi, amely tehát a mai napnak nem szenzációja. Én azonban mégis kénytelen vagyok foglalkozni ezzel a dologgal. Foglalkozom vele két szempontból. Azért, mert nem hallottuk a magyar királyi kormány véleményét csak addig, amíg a taxi számokat kiosztották. Azóta, hogy a taxiszámokat kiosztották, sem a magyar királyi kormány feje, sem a magyar királyi kormány kereskedelemügyi vagy pénzügyminisztere, vagy közgazdasági minisztere nem mondották el véleményüket két kérdésben. Az egyik kérdés a kisemberek ügye, a másik kérdés pedig a pénzügyi passzívumok ügye, a fizetési mérleg passzivitása. Méltóztassanak megengedni, hogy a rendelkezésemre álló rövid időn belül legelsősorban a kisemberek ügyével foglalkozzam, homloktérbe állítva azt, hogy azok dolgában, akiknek eddig exisztenciát adott a ló, a két ló vagy az egy ló, nem nézik azt, hogy a régi magyar közmondás szerint is közös lónak túrós a háta, hanem most két lófogatú bérkocsit is befogtak egy autótaxiba, két családot fogtak rá egy kenyérre akkor, amikor itt minden képviselő tanú arra, hogy a képviselők előszobái tele vannak kérvényező kis nyomorult emberekkel, akik exisztenciát próbálnak maguknak szerezni és akiket a képviselők állandóan azzal utasítanak el: Honnan adjunk nektek exisztenciát, hova tudjunk benneteket behelyezni, honnan tudjunk nektek kenyeret adni! Bs erre