Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-249

294 Az országgyűlés képviselőházának célt szolgálják, amelyet szolgálni kötelesség s amelyet olyan fényesen és helyesen szolgál a népjóléti miniszter úr: ennek a szegény or­szágnak közegészségügye előbbre vitelét. Abban a meggyőződésben, hogy ez a tör­vényjavaslat is ezt fogja szolgálni, azt öröm­mel üdvözlöm és általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Héjj Imre jegyző: Pintér László. Pintér László: T. Ház! Miután í&2 órakor az interpellációkra kell áttérnünk, házszabá­lyokadta jogomnál fogva, amely szerint a ta­nácskozási idő utolsó negyedórájában kérhe­tem beszédem elhalasztását, azt a kérelmet in­tézem a t. Házhoz, méltóztassék hozzájárulni, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a képviselő úr beszédét a holnapi ülésen mond­hassa el? (Igen!) ••' Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Az idő előrehaladott voltára tekintettel, miután fél kettőkor az interpellációkra kell áttérnünk, a vitát megszakítom és előterjesz­tést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor tartsa s annak napi­rendjére tűzessék ki: 1. a Képviselőház elnöki tisztségének be­töltése, 2. a gyógyfürdőkről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása és 3. a mai napirendünkön szereplő mentelmi bizottsági jelentések tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ezt határozatként mondom ki. Az ülést öt percre felfüggesztem! (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Áttérünk az interpellációkra. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az első interpellációnak, vagyis Kócsán Károly kép­viselő úr interpellációjának szövegét felol­vasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): «Interpel­láció a pénzügyminiszter és a vallás- és köz­oktatásügyi miniszter urakhoz az 1923 évi XXXII. törvénycikk 13. §-a utolsó bekezdéséi­nek megváltoztatása tárgyában. Van-e tudomásuk a pénzügy-, a vallás- és közoktatásügyi miniszter uraknak arról, hogy az 1923 : XXXII. te. 13. §-a csak ideiglenesen rendezte a kántortanítók illetményeit? Van-e tudomásuk arvól, hogy a kántortaní­tók által betöltött két állás: a kántori és taní­tói állás jövedelmeit — egy jelentéktelen ösz­szegtől eltekintve — te'jes egészében beszámí­tották a tanítói fizetésbe? Van-e tudomásuk arról, hogy a kántori és tanítói természetbeni jövedelmeket egységbe foglalták és ezen egységek értékét oly maga­san állapították meg, hogy az legtöbször felül­múlja az értékelt áruk piaci értékét? Van-e tudomásuk arról, hogy az így össze­foglalt, egységesített két állásbeli jövedelem részint a magas értékelés, de főleg a behajt­hatatlanság miatt igen sok esetben még a ta­nító' állás jövedelmét sem érte el? Van*e tudomásuk arról, bogy a fent em­249. ülése 1929 február 6-án, szerdán. lített rendezés miatt a kántortanítói állások betöltése nehézségekkel jár, hogy azóta ezen állásokra csak kényszerűségből mennek, s hogy erre a jövő nemzedék alig készül? Hajlandók-e a pénzügyminiszter és vallás­os közoktatásügyi miniszter urak gondoskodni arról, hogy az idézett törvény ideiglenessége végre megszűnjék és a kántortanítói állások il­letményei az igazság' és méltányosság szelle­méiben véglegesen, megnyugtatóan rendeztes­senek? Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr addig is főleg az utóbbi időben előállott károkat gyorsan nyújtandó segéllyel fedezni? Kócsán Károly s. k. országgyűlési kép­viselő." Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Kócsán Károly: T. Képviselőház! Az 1923. évi XXXII. te. 13. §-ában a vallás- és közoktah tásügyi miniszter úr a következő felhatalma­zást kapta (olvassa): «Jóváthagyatik a vallás­os közoktatásügyi miniszternek az az intézke­dése, amellyel az államsegélyt élvező tanári-, tanítói stb. állásoknak az 1922. évi VI. tö­vénycikk; 4. §-a, illetőleg az 1922 : XVII. te. 8. §-a alapján való felülvizsgálása során a kán­tori teendőket is végző hitfelekezeti elemi iskolai tanítók államsegélyét az államháztar­tás súlyos helyzetére való tekintettel ideigle­nesen az 1913 : XXVI. te. 85. §-ával egybehang­zóan akként állapította meg, hogy a tanítói és kántori járandóságok együttesen tanítói fize­tésnek vétettek.» T. Képviselőház! Ez a rendelkezés az ér­dekelt testület anyagi vonatkozásban a leg­súlyosahban érinti. Két állást, amely ugyan egymással szoros kapcsolatban van. de amely­nek végzéséhez két külön képesítés és két idő­ben végzett munkateljesítmény kell, összefog­laltak és a két állást egy fizetéssel akarták honorálni. Már maga ez az elgondolás és intéz­kedés is rendkívül szembeszökően igazságtalan és ennek végrehajtásával kapcsolatban ez az igazságtalanság még csak fokozódott, amint azt leszek bátor a következő szavaimban ki­fejteni. Már 1923-ban, amint ez az intézkedés életbe­lépett, nyomban az egész érdekelt társadalmi réteg nemcsak a maga gyűlésein, hanem az elmúlt hat év alatt itt az országgyűlésen is több alkalommal szóvá tette ezt a két kérdést, ameV kísérteiképpen többször felütötte fejét. így Csík József t, képviselőtársam már a nemzetgyűlésben sürgette, de a másik oldalon is több képviselő sürgette a költségvetés tár­gyalása alkalmával, hogy ezt a kérdést, ame­lyet a törvény szerkesztői is csak az akkori rendezetlen viszonyok folytán, az államháztar­tás nehéz helyzetére való tekintettel csak ideig­lenesen akartak rendezni, az igazságnak és méltányosságnak megfelelően az érdekeltek ja­vára változtassák meg. Sajnos, az elmúlt hat esztendő alatt ez a sokszor felpanaszolt sére­lem^ és kérdés süket fülekre talált, mindig arra való hivatkozással, hogy az államháztartás egyensúlya nem engedi meg ennek a kérdésnek végleges rendezését. T. Ház! Most, amikor az államháztartás egyensúlyára egy új pénzügyminiszter vigyáz, elérkezettnek látjuk az időt újra, hogy ezt a kérdést itt a Házban szóvátegyük. Minthogy a múltban elkövetett — mondjuk — igazságtalan­ságokat és méltánytalanságokat reparálni kell, ezt az elsőrendű kérdést a miniszter úr figyel­mébe ajánljuk, amely kérdést az államháztar­tásnak vagy feleslegéből, vagy megtakarított

Next

/
Thumbnails
Contents