Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-249

Az országgyűlés képviselőházának ; része eltávozott, vagy felpakkolva távozni ké­szült. Ez Szent János-áldás volt, minden kü­lönösebb haszon nélkül. Mint méltóztatnak tudni, a miniszter úr a -törvényjavaslat bizottsági tárgyalását hat bi­zottságra bízta. Azt lehet mondani, hogy majd­nem minden számottevő bizottság résztvett jezen az együttes ülésen és számítva arra, hogy itt igen nagy lesz az érdeklődés, amiben nem is csalódott, a bizottság ülései a delegációs terem­ben lettek megtartva és négy hosszú ülésen lett a javaslat részleteiben teljesen pontról­pontra letárgyalva és csak köszönet illeti érte a miniszter urat, hogy az előadottakat, illetve árváltozásokat honorálta és azok legnagyobb részét volt szíves vállalni, amit igazol az, hogy magában az új javaslatban az együttesbizott­ság jelentésében is számottevő, több tucatra menő változtatás van benne, ami mindenesetre csak előnyére szolgál a törvényjavaslatnak. A bizottság nézete az volt, úgy fogta fel a dol­got, hogy lehetőleg a legjobbat alkossa ebben a íontos kérdésben ennek a gyógyfürdőjavaslat­nak végleges megszövegezését illetőleg. Hogy én mégis felszólalok és valamit még kívánok a miniszter úrtól, azt teszem azért, mert hiszen fürdőnek, gyógyhelynek, gyógy­intézetnek, stb.-nek minden ilyen egészségügyi intézménynek két elengedhetetlen feltételét lá­tom. Az egyik az, hogy minden ilyen helyen legyen orvos, ami magától értetődik. Természe­tes dolog, hogy elsősorban orvos álljon rendel­kezésreott; ahová valaki elmegy, mint beteg, mint üdülő, nyaraló, szórakozó, vagy mint nem tudom micsoda vendég. Ezt a törvényjavaslat biztosítja is, amennyiben expressis verbis ki­mondja, hogy minden gyógyhelyen, gyógyinté­zetben, üdülőhelyen, stb.-ben orvosnak kell lennie. Itt most már megtaláltuk azt a helyes .elnevezést is, amely nem ad összeütközésre al­kalmat; a hatósági hivatalos orvos szó helyett a gyógyhelyi orvos név lett beillesztve, ami egészen helyes is, mert hiszen az nem hatósági orvosi dolgokat végez, hanem tisztán a gyógy­helyet és a gyógyítási érdekeket szolgálja. Ha .azonban^ a hatósági orvos nem állana rendel­kezésre és valami gyors és közbejött eset, ható­sági beavatkozást igényelne, akkor köteles ez a gyógyhelyi orvos is helyettesíteni a hivatalos orvost, amiért azonban díjazást nem kap. Ezt egészen helyesnek tartom, mert közérdekű do­log, hogy ő, ha időnként, vagy szükség esetén, ami ritkán fog előfordulni, a hatósági orvost helyettesítse. Abban ugyan semmiféle nehéz­séget én nem látok, hogy ez a helyettesítés in­gyen legyen. Van azonban egy másik dolog, amelyet csak azért hozok fel, hogy ne menjünk visszafelé, hiszen az 1876 : XIV. te. 14. fejezete 100. § b) pontja kimondja azt, hogy minden gyógyfürdőnek fürdőorvossal és gyógyszertár­ral ellátva kell lennie. Erre a gyógyszertár-ügyre akarok vissza­térni, mégpedig kérni akarom a mélyen 1 mi­niszter urat arra, hogy a 45. §-nál méltóztassék bevenni a paragrafus folytatásaképpen azt, amit mint indítványt voltam bátor az elnök úrhoz be is adni, vagyis, hogy az a 45. §-hoz, amely így szól: «A m. kir. kereskedelemügyi miniszter gondoskodik, hogy a gyógyhelyen, üdülőhelyen legalább az évad tartama alatt posta-, távíró- és távbeszéllőállomás működjék», még folytatásképpen jönne az, amit voltam bá­tor beadni: «a népjóléti és a munkaügyi minisz­ter pedig arról, hogy minden nagyobb gyógy­helyen gyógyszertár, a kisebb helyeken pedig fiókgyógyszertár legyen». Ez talán a gyógy­szerész uraknak nem fog tetszeni, hogy ők KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XVH. '. ülése 1929 február Q-án, szerdán. 293 majd bizonyos időtartamra fiókgyógyszertárt tartoznak állítani a gyógyfürdőre. Amikor a gyógyszerész urak olyan óriási előnyben része­sülnek, hogy hivatalból védve vannak, hogy nekik meg kell élni, és jól meg kell élni, nehogy valahogyan letérjenek az egyenes útról, akkor csupa hazafiasságból ezt a kis áldozatot is meg­hozhatják. (Pintér László: Az ő érdekük!) Le­het, hogy nem fog annyit keresni, mint ameny­nyibe kerül ott égy embert tartani. (Udvardy János: Annál kukább érdekük, mert máskülön­ben az orvosok fognak házi gyógyszertárt tar­tani!) Meghozhatja azt az áldozatot, hogy a fürdőidényre fiókgyógyszertárt rendez be. Evvel kapcsolatosan nem mintha a tör­vényjavaslat bármelyik szakaszának megvál­toztatását óhajtanám, csak tiszteletteljesen ké­rem a népjóléti miniszter urat, mint ahogy a bizottsági tárgyalás alkalmával is voltam bá­tor kérni, hogy a végrehajtási utasításban kü­lönös szigorúsággal rendelje el az ilyen fürdő­helyek tisztántartását. Ezt volt szíves meg­ígérni s én meg vagyok nyugodva, hogy a végrehajtási utasításban ez megfelelően ki lesz domborítva, úgyhogy ezt a célt el fogjuk érni. Hogy azonban megint visszafejlődés ne legyen, a 14. fejezet 101. %-& elrendeli, hogy minden gyógyfürdőben a hőmérsékleti, légészeti visza­nyok a fürdőigény alatt gondosan feljegyzen­dők. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Csak arra kérem a népjóléti miniszter urat, legyen kegyes a végrehajtási utasításban elren­delni, hogy az a fürdőbizottság, amelyben a fürdőorvos is benne van, tartozzék úgynevezett higiénikus mereorológiát vezetni, megfigyelé­seket tenni. Kendkívül fontos dolog, hogy egy gyógy­helynek milyenek a légészeti, időjárásviszo­nyai, hőmérséki viszonyai, stb. Ha mást nem is érnénk el ezzel, de elérjük azt, hogy esetleg emeli annak a gyógyfürdőhelynek renoméját. Ahány ilyen gyógyfürdőbe'lyünk van, minden­honnan megbízható meteorológiai észleleteket kapna a meteorológiai központ. Ma csak szí­vességből foglalkoznak ezzel, pedig rendkívül fontosak ezek a megfigyelések mert ezzel el­érjük, hogy legalább 60. 80, 100 vagy nem tu­dom hány gyógyfürdőről, amelyet elismernek, megfelelő észleleteket kaphatunk. A magyar közegészségügynek három spe­ciálisan magyar rákfenéje van. (Hátijuk! jobb felől.) Az egyik a hevenyfertőző betegsé­gek és az általuk okozott halálozások, azután a gümőkór és annak pusztításai, harmadszor pedi^ a gvermekhalandóság. (Ügy van! jobb- • f^iŐl.) Azért üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, amely ebben a dzsungelben rendet fog terem­teni s a jövő kilátásait megalapozza, mert le­het étiemnek tartom, hogy ezekre a nagy kér­désekre is ne legyen befolyással. Ha ezen az úton haladunk és lassan-lassan, fokról-fokra előremegyünk, akkor ezekben a kérdésekben is éreztetni fogja hatását. Én azt tartom he­lyesnek, hogy azt a nagyszabású törvényt az 1876 : XIV. tc.-t, amely ma is mesrállja a helyét s amelyhez hasonló jó törvény aligha volt a magyar törvényhozásban, egyszerre felborí­tani, egyszerre átdolgozni nem szabad. Azt a metódust tartom helyesnek, amelyet a répjó­] éti miniszter úr is inaugurál hogy^ fokról­fokra előveszi az egyes fortosabb kérdéseket s azokat törvényjavaslat alakjában idehozza, hogy ezek. habár kerettörvények is, de vég­eredményben mégis azt a nagy és magçtsztos 42

Next

/
Thumbnails
Contents