Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-249

Az országgyűlés képviselőházának boldogítása, a nemzetnek, a hazának feltámasztása érdekében — tegyen itt is egy új tégladarabot a magyar nemzet újonnan felépülő ezeréves épületébe: méltóztassék bekapcsolni nagy koncepciójába a hajdúszoboszlói gyógyforrást is és kegyeskedjék minden rendelkezésre álló erővel és hatalommal a mi támogatásunkra jönni. (Helyeslés a jobboldalon.) A benyújtott törvényjavaslatot mint olyant, amelynek minden egyes sorából kiérzik, kilüktet a nemesszívű népjóléti miniszternek érzése és gondolata, teljes egészében elfogadom s szavazatommal annak törvényerőre emelkedését elő fogom mozdítani. (Helyeslés a jobboldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? , Gubicza Ferenc jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! „ Hegymegi-Kiss Pál: T. Képviselőház! Őszinte sajnálatomra a parlamentnek munkarendje úgy van beállítva, hogy amíg itt a plénumban olyan fontos közigazgatási javaslatot tárgyalunk, amelynek vitájában a közigazgatási bizottság tagjai is tevékeny részt vennének, ugyanakkor a közigazgatás reformját is tárgyaljuk a bizottságban. így nagyon sajnálom, de eddig nem volt módomban a vitát végighallgatni, nem tudom tehát, milyenek az állásfoglalások, nem tudom, hogy a terjedelmes bizottsági tárgyalás után a bizottsági tárgyalás anyaga milyen vonatkozásban került a plénum elé. Mégis kötelességemnek tartom, hogy élihez a javaslathoz hozzászóljak, noha talán igen sok kérdésben már az előttem szólók után ismétlésekbe is bocsátkozom, de szükségesnek tartom, hogy a javaslattal kapcsolatban bizonyos szempontokra rávilágítsak. Megvallom, őszintén óhajtom, — hogy az előttem szóló igen t. barátom szavaiba belekapcsolódjam, — hogy azokat az alázatos ese^ dezéseket meghallgatva, amelyeket ő a közérdek szempontjából, mint Hajdúszoboszló város képviselője ajánlott, a mindenható népjóléti miniszter úr figyelmébe, aki most épen a gyógyfürdőkérdést rendezi, hogy végre megszüntettessék a városnak ez a legmélyebb sebe, a hajdúszoboszlói gyógyforrás elhagyatottsága és a miniszter úr nagyobb súlyt helyezne erre az ügyre, amely szociális szempontokat is szolgál és épen a kisemberek gyógykezelését mozdítaná elő, amelynek megfelelő rendezése tehát nemcsak egy derék, magyar város lakossága érdekében, hanem az ország közegészsége érdekében is áll. Ne engedje ezt a miniszter úr az üzleti vállalkozás rideg kezeibe jutni, hanem segítse elő, hogy a különböző gyámolításra szolgáló intézmények ebben a fürdőben ápoltathassák a maguk tagjait. A javaslatot elfogadom, nem azért, mert P javaslatnak minden részével egyetértek, hanem, mert minden közegészségügyi javaslatot, amely a jövő magyar generációnak javát szolgálja, a magam részéről elfogadok és előr segíteni kívánok. Csak arra kérem a népjóléti miniszter urat, hogy korrigálja javaslatában azokat a hibákat, amely hibák, sajnos, a mai társadalom nyomorúságát is illusztrálják, de amely hibák korrigálatlanul hagyása igen sok későbbi visszahatást is eredményezhet. Ennek a javaslatnak legnagyobb hibája az, hogy voltaképen kiengedi a miniszter urat egy kötelezettség alól. Én a [miniszter urat az alkotó miniszterek sorába sorozom, akik kötelességüknek tartják, hogy saját szempontjaik szerint bizonyos reformokat hozzanak, akik igyekeznek kötelezettségeiknek eleget tenni. Mégis úgy érzem, hogy ez a ja\9. ülése 1929 február 6-án> szerdán. 28$ vaslat bizonyos tekintetben villámhárító a miniszter úr Programm jának teljesítésével szemben, mert a miniszter úrnak meggyőződésem szerint semmiesetre sem csupán a gyógyfürdőkről, a közegészségügynek erről a legegyszerűbb kérdéséről kellett volna javaslatot hoznia, hanem a közegészségügyi igazgatásnak reformjával kellett volna idejönnie, a közegészségügyi igazgatást kellett volna rendszeresítenie, rendeznie az egész vonalon az országban, mert egyfelől az idevonatkozó 1876. évi XIV. t.-c. ma már teljesen elavult, másfelől pedig a magyar társadalomnak a közegészségügyi igazgatás rendezésére teljes mértékben szüksége van, és míg a szervezetbe nem állíttatik, addig csupán egy részkérdésről gondoskodni nézetem szerint nem helytálló. Hiszen a milyen fáradsággal elkészíttetett ez a törvényjavaslat, amelynek anyaga évtizedekre nyúlik vissza, ugyanazzal a fáradsággal módjában állt volna a miniszter úrnak a közegészségügyi igazgatást a közegészség védelme érdekéből megszervezni. A miniszter úr ezzel az állásfoglalásommal szemben, amit a bizottságban is felhoztam, azt mondta, hogy lassanként, egyes részek kiválasztásával külön-külön akarja a közegészségügyi igazgatás épületét létrehozni. Nagyon sajnálom, én nem vagyok ezen az állásponton, mégpedig egyfelől azért, mert ha a kardinális vezérelv: a közegészségügyi igazgatás rendszeresítése tekintetében nem történnek meg kellő időben az intézkedések és csak egyes részkérdések vétetnek fel, abban az esetben szerintem hiányozni fog az egység, amelyre pedig a közegészség védelme érdekéből feltétlenül szükség van, másfelől azért, mert a többi tárcáknál a közegészséggel kapcsolatban történő szabályozások során a közegészségnek a szempontja háttérbe állíttatik. Itt utalok az általam hivatkozott közigazgatási reformra. Méltóztassék a miniszter úrnak azt a törvényjavaslatot, melyet most tárgyalunk a bizottságban, még egyszer átnézni: ott a közegészségügyi érdekek védelmére hivatott szervezetek az autonómiában a legalárendeltebbek, szégyenteljes alárendelt jelentőségűek és annak a következménye, hogy a szélesebb körű reformot előbb készítik el, mint a közegészségügy reformját. Ezt kénytelen vagyok innen a miniszter úr figyelmébe ajánlani. Magában a javaslatban én nem a nagy koncepciót keresem, nem azt keresem, hogy itt most már a gyógyfürdőkre nézve egy eldorádó jön és minden kérdés meg lesz oldva, mert hiszen meg kell állapítanom, hogv ehhez a miniszter úrnak és a magyar államnak a megfelelő anyagi feltételei sincsenek meg. Ez a javaslat nem egyéb, mint egyfelől elméleti szabályozása a kérdésnek, másfelől talán a fürdőügy iránti érdeklődésnek — amint a miniszter úr a bizottsági ülésen megjegyezte — kissé felfokozása és ennek a kérdésnek ebből a szempontból való kiemelése. Idegenforgalmi szempontokból sem látok olyan rózsás jövőt, mint amilyent ezzel a javaslattal kapcsolatosan feltüntetnek, mert hiszen, sajnos, — mint ahogy később erre rá fogunk mutatni — a mi országunk természeti kincsekben lehet gazdag, de Csonka-Magyarország ma nem olyan állam, amelyet Svájc és Ausztria mintájára lehetne az idegenforgalom szempontjából berendezni. En részemről igen örülnék, ha a miniszter úr csak odáig tudná a feladatát megoldani ezzel a javaslattal kapcsolatban, hogy azokat a fürdőhelyeket, amelyek gyógyító jellegűek és amelyek akár természeti kincseik,