Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-249

290 Az országgyűlés képviselőházának akár elhelyezettségük folytán a magyar társadalom egészségügyének emelésére alkalmasak, oly karba tudná állítani, hogy feladatuknak megtelelhessenek és egyúttal a társadalomnak elhagyottabb rétegeit is oly helyzetbe tudná juttatni, hogy ezeket a fürdőket, különösen a gyógyító fürdőket megfelelően használhassák. Sőt tovább megyek. Mikor a gyógyfürdők kérdésével foglalkozunk, akkor nekem mindig eszembe jut nem a védelmi intézményeknek előmozdítása, hanem a közegészség általános előfeltételeit szolgáló intézményeknek és intézkedéseknek beállítása. Amikor én végigmegyek a magyar városokon, különösen pedig az alföldi városokon és látom, hogy belül a városokban van egy oázis, ahol parkolt és szép épületek vannak, a. külső perifériákon pedig nincs egészséges kert-^ város, hanem ott a városias lét minden követelményét nélkülöző elhagyatott házak vannak összezsúfolva egészséges levegő és egészséges ivóvíz hiányában, akkor nekem azt kell megállapítanom, hogy a magyar népjóléti kormánynak, amelynek elsősorban' a közegészségügy védelme a feladata, ezekkel a kérdésekkel kell foglalkoznia. Ugyanez áll, sőt sokszorosítva áll a falvakra is. Itt kellene általános intézkedések tekintetében is, de máskülönben is az autonómiát és a lakosságot a helyes vágányokra ráterelni. Azért sürgetem a köz" egészségügyi igazgatás rendezését, mert meggyőződésem szerint ezek a kérdések addig megfelelően meg nem oldhatók. Hiszen, ha továbbmegyünk, — nem a gyógyfürdőkről beszélek, nem a nagyobb népességű gyógyhelyekről, hanem a közfürdőkről — a népjóléti miniszter úr nálamnál sokkal jobban tudja, hogy a köztisztaság érdekeit szolgáló megfelelő számú közfürdőnek létesítése is elsőrangú szükséglet. Én ezt a kérdést is egészségügyi vonatkozásban itt kívánnám megoldani, mert ez nem olyan kérdés, amelyet egyszerűen csak egy vállalkozásnak a tetszésére kell bízni, hanem, amelyet az általános közegészségügyi érdekek szempontjából kell megoldani. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter elfoglalja helyét. — Élénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Ugyanígy állunk a kórházi ellátás tekintetében is. E tekintetben is látok hiányokat. Saját városomra kell hogy rámutassak, ahol nincs megfelelő közkórház, sőt még olyan közkórház sincs, amelyben venereás betegek elhelyezéséről történnék gondosksoidás. Tudtom, hogy a miniszter úr, akinek állásfoglalását ezekben a kérdésekben ismerem, hajlandó ezeket a dolgokat megfelelően felkarolni, de méltóztassék megengedni: hangsúlyozhassam, hogy ezeknek felkarolása igazán csak intézményesen lehetséges, olyan módon, ha megvalósíttatnak az általános közegészségügyi igazgatásra vonatkozó törvényhozási rendelkezések, amelyek a miniszter úrnak jogkört is adnak, — mert a miniszter úrnak ma sincs jogköre a közegészségügy-igazgatásban. Hiszen tudjuk, hogy a népjóléti minisztérium hatásköre utólag alakíttatott ki és az egyes tárcáktól szedték el a hatáskörök egyrészét. Ha már az előttem szólott igen t. képviselőtársam felhozta Hajdúszoboszló városának és az ottani gyógyfürdőnek nehéz helyzetét, én idevonátkozólag csak annyit- jegyzek meg, hogy én ezt a g3

r

ógyfürdőjavaslatot nem^ gondolom úgy, hogy Itt egyes^ fürdők kivételes állami támogatásban részesíttessenek s nem gondolom azt, hogy Csonka-Magyarországiban: alpesi üdülőhelyek létesíttessenek, mert erre 249, ülése 1929 február 6-án, szerdán. pénz nincs. A lillafüredi fürdőpolitika, amelyet rossznak, költekezőnek es pazarlónak tartok, és a hajdúszoboszlói gyó&yíüraöpoij.tiJia, anol a leg&zuKsegesebb érteitek elvonását látom, holott ott a lakosság jelentős rétegéről és valódi gyógyításáról lehetett volna gonaoskodni, engem kissé aggaszt, és kérem a miniszter urat, nogy e tekintetben a szükségletek rendjét illetőleg a magyar fürdők között méltóztassék különbséget tenni. Elsősorban az igazán gyógyhatású fürdők doxgairói történjék megfelelő gondoskodás és azok dolgaival kapcsolatban történjék esetleg még állami segítés is, mert ezek a lürdők az elsőrendű jelentőségűek; a mulatozó, vagy a jobb levegőt biztosító helyek is lehetnek szükségletek, de itt vi

u szont előjön az állam dó lakóhelyek egészsége és levegője ügyének elsősorban való rendezése» amelyet én fontosnak tartok. Méltóztassanak megengedni, hölgy még^pár kifogásra, amelyet a közegészségügyi törvényjavaslat kapcsán elmondottunk, rámutassak. Ez a törvényjavaslat is egy különleges törvényjavaslat. — azt hiszem, hogy erre az előttem szólottak is rámutattak, — amely bizonyos tekintetben kerettörvénynek neveztetik, amelyen belül széleskörű felhatalmazás adatik a kormánynak és a miniszter úrnak bizonyos kérdések megoldására. Elismerem, hogy a bizottsági tárgyalás során a miniszter úr alkotmányos kifogásaink szempontjából is e kerettörvény jellegét bizonyos tekintetekben méltóztatott módosítani és bizonyos kérdéseket, mint amilyen, ha jól emlékszem, a gyógyhelyi bizottság szervezete is, méltóztatott revizió alá venni. Én itt csak elvi alkotmányom szempontból a kerettörvények ellen emelek kifogást, mert azokat nem helyeslem,, s bizony ennek a javaslatnak is van sok olyan magánjogi vonatkozása és magánjogi rendelkezése, amelyeik ilyen szempontból a jövőt illetőleg előttem aggályosnak mutatkoznak. Mivel pedig nagyon jól tudjuk, hogy Magyarországon elsősor ban Budapest hőforrásai, másfelől a balatonmelléki fürdők a fő-kincsek, ennélfogva azt, hogy ezekre vonatkozólag e gyógy fürdő-javaslat rendelkezéseit bizonyos vonatkozásokban a törvénytől eltérőleg is rendeleti úton szabályozhatja a miniszter úr, a magam részéről helyeselni nem tudom. Nem tudom helyeselni azt sem, hogy ez a törvényjavaslat az általános közigazgatás keretébe nehezen tudja beilleszteni a gyógyfürdőket, az, idevonatkozó fórumokat. Ezeken mindenesetre segíteni kell. Idevonátkozólag tettünk már a bizottság" ban a részletes tárgyalás során is módosításokat, tennünk kell még ezután is, mert ez különösen a községek jogainak megvédését illetőleg nagy hiányosságban szenved. Az 1876. évi XIV. tc-nek van sok olyan rendelkezése, amelyet követésre alkalmasnak találok, nagy sajnálatomra azonban ez a javaslat bizonyos téren is követi az 1876 :, XIV* tc.-et, annak régi rendszerét, pedig ez a törvény az általános közigazgatási törvény megalkotása előtt, 1886 előtt, létesíttetett, óvást kell emiatt azért is emelnem, mert e tekintetben a bizottsági tárgyaláson eredményt elérnünk nem. sikerült és bár alapjában véve lényegtelen kérdésnek látszik, de én bizonyos tekintetben az orvosi pályán foglalkozóknak sérelmét is látom benne. Ez az, hogy egy fürdőorvos alkalmazásához, — tehát annak az alkalmazásához^ aki a fürdőben a gyógyítást kell, hogy teljesítse — egy kormányexponensnek, a mindenkori főispánnak megerősítése szükséges. Én ez ellen az álláspont ellen tiltakozom, Ez lehetett jó 1876-