Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-248

272 ,Az országgyűlés képviselőházának részleteinek kidolgozásával és az élethez való alkal­mazásával, mintha egy rendszeres nagy kódexet veszünk előkészítés, feldolgozás tárgyául és azután azt a maga egészében vitatjuk meg. A népjóléti miniszter úrnak arra, hogy ezt a második rendszert kövesse, egy különleges indoka van, mégpedig a pénzügyi indok Ugyanis a törvények a maga egészében való megreformálása mai szűkös viszonyaink között szinte elbírhatat­lan terhet hárítana a közre. Ezért határozta el a ; népjóléti miniszter úr, hogy a reformokat részletekben^ fogja előterjeszteni és a reformok elseje gyanánt éppen azért választotta a fürdő­ügyet és az ásványvíz-ügyet, mert ha ez a törvény­javaslat von is maga után némi mérsékelt újabb megterheltetést, ez a megterheltetés sem a közön­ségre, sem az államra, sem egyéb közületekre nem olyan mértékű, hogy azt még a mai nagyon szűkös viszonyaink között is el nem bírhatnók. Egyébbként pedig a népjóléti miniszter úr a bizottság előtt kifejtette azt, hogy már kész javaslatokkal rendelkezik a közegészségügyi szer­vezetről, a tüdő vész eUeni védelemről, az anya­csecsemő- és gyermekvédelemről, a szülészeti rendtartásról, a népfürdőkről és egyéb közérdekű, főleg a nagy masszákat érdeklő kérdésekről és ezekről a miniszter úr egymás után fogja elő­terjeszteni javaslatait. Ez a bizottság nagy meg­elégedéssel honorálta és itt a Ház nyilt ülésén is van szerencsém felkérni a népjóléti miniszter urat, hogy ezeket az égetően szükséges roformokat a kellő sorrendben törvényhozási tárgyalás céljá­ból előterjeszteni méltóztassék. A bizottság ezenkívül taglalta azt is, vájjon nem volna-e célszerű e javaslat keretébe foglalni az újabban annyira fontossá lett turista ügyet és cserkészeti ügyet. Mindkettő elsőrendű fontosságú elsősorban a közegészségügy szempontjából, de sok tekintetben a kultúra és a nevelés szempont­jából is. A bizottság egyelőre megelégedett a nép­jóléti miniszter úrnak azzal a felvilágosításával, hogy a kormány igenis tervbe vette, hogy úgy a turisztikára, miat a cserkészetre vonatkozólag külön szerves törvényjavaslatokat terjeszt a tör­vényhozás elé. Nyílt kérdés most már az, méltóz­tatnak-e megelégedni ezzel a kilátásbahelyezéssel, vagy nem volna-e célszerű, hogy a Ház plénuma bizonyos utasításokat adna a kormányzatnak. A bizottságban igen alapos kifogások hang­zottak el a javaslatnak az úgynevezett keret­törvény jellege tekintetében. Kifogásolták ugyanis, hogy ez a törvényjavaslat kelleténél több felhatal­mazást ad a kormánynak, elsősorban a népjóléti miniszter úrnak és némely olyan kérdést is mi­nisztériumi szabályozásra bíz, amelyet talán a törvényben lehetne szabályozni. Ezzel szemben a népióléti miniszter úr utalt arra, hogy azok a fel­hatalmazások, amelyek a törvényjavaslatban adva vannak, nagyrészt abban a rendes keretben mo­zognak, amely a törvény végrehajtási rendele­teknek tartalmát szokta megszabni, A népjóléti miniszter úr azonkívül hajlandóságot mutatott arra, hogy egyes helyeken, ahol tényleg mégis úgy látszik, hogy talán több felhatalmazást kap a kormányhatóság, mint amennyi az ügy érdeké­ben kívánatos volna, a törvényjavaslatba meg­felelő pótló szakaszok vétessenek fel. tgy hozzájárult a népjóléti miniszter úr a bizottságnak ahhoz a kívánalmához, hogy az úgy­nevezett gyógyhelybizottság szervezete, amely bizottság a gyógy hely önkormányzati szerve, magában a törvényben legalább elvileg meg­állapíttassék. A bizottság ezt kimondotta és egy új szakaszt illesztett bele ebbe a törvényjavas­latba, amellyel megállapította a gyógy hely bizott­ság szervezetét és meghatározta azt, hogy a gyógy­hely bizottság mindenkori elnöke a fürdőbiztos s : 248. ülése 1929 február 5-én, kedden. a gyógyhelybizottságban feltétlenül helyei" kell foglalnia mind a hatósági orvosnak, mind a gyógyhely orvosának, nem különben a fürdőin­tézet tulajdonosának vagy bérlőjének, valamint az érdekelt törvényhatóság, község vagy fürdő­egyesület bizonyos számú képviselőjének is. Ezzel, és még egypár hasonló módosítással a bizottság a kerettörvény jelleget bizonyos mértékben szű­kebbre szorította és ezzel az e részben felmerült kívánalmaknak legalább is bizonyos mértékig ele­get tett. A bizottság tárgyalásai során igen beható megvitatás tárgyát képezte az, hogy ez a törvény­javaslat nagyon gyakran érinti a szerzett jogok­nak, vagy pedig a jogosult magánérdeknek határ területét. Szükséges tehát, hogy a szerzett jogok­nak, valamint a jogosult magánérdeknek védel­mére részletesebb intézkedések történjenek magá­ban a törvényjavaslatban. Ebből az elvi álláspont­ból kifolyólag a bizottság többrendbeli módosítást tett a javaslaton. Leszek bátor azokat összefog­laltan ismertetni. Mindenekelőtt attól a belátástól indíttatva, hogy bizonyos jogoknak az adományozása egy­felől a közérdeket, de másfelől a jogosult magán ­és gazdasági érdekeket is érinti, azok javára, akiknek anyagi érdekei vannak érintve ezek által a kérdések által, biztosítani kell azt. hogy a ható­ság eljárása nem lesz késedelmes. Gondoskodott tehát a bizottság arról, hogy a fürdők használatba­vételének vagy a gyógyhely megnevezésének en­gedélyezésénél indokolatlan késedelem ne történ­hessék. Egy maximális hathavi határidő adatott a kormányhatóságnak a végből, hogy legkésőbb ezen az időn belül határozzon ezekben a kérdé­sekben. Sőt a javaslattevő forrás- és fürdőügyi bizottság is a maga javaslata megtételénél záros határidőhöz, ehhez a hathavi maximális határ­időhöz köttetett. Ennél a különben csekélyebb jelentőségű módo­sításnál sokkal nagyobb jelentőségű módosítások azok, amelyeket a bizottság azzal tett, hogy a szerzett jogoknak, valamint a jogosult magán­érdekeknek védelmére a közigazgatási bírósági jogvédelmet nagyobb területen biztosította, mint ahogyan azt a törvényjavaslat eredetileg kon­templálta. A törvényjavaslat már eredetileg is egy igen jellegzetes esetre biztosította a közigaz­gatási bírósági jogvédelmet, tudniillik arra az esetre, ha a gyógyhelyen alakított érdekeltségi kör költséghozzájárulási arányát — az érdekeltek megegyezése hiányában — a törvényhatóság első tisztviselője állapítja meg. A hozzájárulási aránynak megállapítása által természetesen a zseb van érdekelve és itt a vagyon­jogi érdekeket mindenesetre védeni kell. Ezért már a törvényjavaslat ezekre az esetekre az illető adózóknak biztosította a közigazgatási bírói jog védelmet. A bizottság két újabb esetre terjesztette ki a közigazgatási bírósági jogvédelmet Ezek egyike az az eset, amidőn a népjóléti miniszter felhatalmaz tátik arra, hogy a gyógyfürdőt bezárja. Ha t i. a gyógyfürdő nem teljesíti azokat a fel­tételeket, amelyek az engedélyben ki vannak kötve és ezt még figyelmeztetés ellenére sem teszi, vala­mint ha egyáltalában azok a feltételek, amelyek mellett a gyógyfürdő engedélyeztetett, megszűn­nek létezni, akkor a tövényjavaslat megadja a népjóléti minszternek azt a iogot, hogy a gyógy­fürdőt bezárja Minthogy ez a kérdés anyagi, vagyonjogi érdekeket is mélyen érinthet, ennél­fogva a népjóléti miniszternek ezzel a határoza­tával szemben a törvényjavaslatban a közigazga­tási bírói jogvédelmet biztosította a bizottság. Egy másik esetben ugyanezt tette a bizott­ság,, tudni illik e törvényjavaslat szerint a tör­vényjavaslat életbelépte után a gyógyfürdők

Next

/
Thumbnails
Contents