Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-248

Az országgyűlés képviselőházának 248. ülése 1929 február 5-én, kedden. 273 megnyitására eddig adott engedélyek, valamint az ásvány- vagy gyógyvíz jelleg tekintetében eddig adott engedélyek generális revízió alá vétetnek. Ennek a revíziónak eredményekénpen előfordulhat az, hogy egyes gyógyfürdőktől az engedély, vagy egyes ásványvizektől ez a jelleg meg fog vonatni és ezeknek az ásványvizeknek forgalombahozatali engedélyét a legfőbb kormányhatóság meg fogja tagadni. Minthogy itt szintén jogosult magánérdekek vannak érintve és minthogy itt a szerzett jogok védelme szükséges, ennélfogva erre az esetre is fenntartotta a bizottság a közigazgatási bírói jogvédelmet. Mes kell jegyeznem, hogy a népjóléti miniszter úr mindkét esetben a közigazgatási bírói jogvédelem ekként való kiterjesztéséhez a maga részéről készséggel hozzájárult. A jogosult magánérdekek és a szerzett jogok védelmére vonatkozólag ezenfelül is még egy pár intézkedést tett az egyesített bizottság. Kimondotta t. i. a bizottság, hogy olyan esetekben, amidőn új ásványvíz vagy gyógyvíz felkutatása, vagy feltárása érdekében valamely ingatlan ideiglenes kisajátítása rendeltetik el és a kutatás eredménye az, hogy nem találnak gyógyforrást, akkor meg kell téríteni azokat a károkat, amelyeket az ideiglenesen kisajátított ingatlan tulajdonosa szenvedett. Ha a kutatás eredménynyel jár, akkor már a kisajátítási törvény elrendeli a kártalanítást. Egy másik pótlást is vett fel a törvényjavaslatba a bizottság a jogosult magánérdekek védelmére. T. i. olyan esetekben, amidőn a gyógyforrás bérbe van adva és a hatóság valamely nagy beruházással járó intézkedést tesz, előállhat az, hogy egyik vagy másik fél — vagy a tulajdonos, vagy a bérlő — aránytalanul nagy nyereségre tesz szert, viszont a másik fél nem várt módon károsodik. Előfordulhat például olyan helyzet, hogy a hatóság egészségügyi szempontból nagy költséggel járó berendezésre kötelezi a gyógyfürdő tulajdonosát, a fürdő azonban bérbe van adva és a gyógyfürdő tulajdonosa kénytelen lenne ezt a nagy befektetést eszközölni, nem élvezné azonban a nagy befektetés folytán előálló nagyobb jövedelmezőséget, mert szerződésileg meg van állapítva, hogy milyen bért kap bérlőjétől. Előfordulhat az a másik eset is. hogy a tulajdonos és a bérlő közötti szerződés szerint az ilyen beruházásokat a bérlő tartozik teljesíteni. Akkor meg az a helyzet fog előállani, hogy a bérlő nagy beruházást teljesít, amelynek eredménye a nagyobb jövedelmezőség, és a tulajdonos mégis csak a kisebb bért kapja, amely az Ő szerződésében eredetileg meg van állapítva. Igaz ugyan, hogy az ilyen gyakoriali nehézségek jogi elhárítása a rendes bíróság feladata, mégis célszerűnek látszott, hogy már maga a törvényja vaslat adjon bizonyos ujjmutatást az ilyen vitás eseteknek az életben miként való elintézésére. Ezért a javaslat kimondia, hogy ha a fürdő, vagy ásványvíz bérbe van adva s olyan beruházások történnek, amelyek folytán az egyik fél aránytalan nyereségre tesz szert, a másik fél pedig aránytalan módon károsodik, akkor a bíróság a felek kötelezettségeit méltányosan módosíthatja, esetleg az egyik felet a szerződéstől való elállásra jogosíthatja fel. Ezután van szerencsém még egy másik nagyfontosságú újítást is ismert* tni. amelyet a bizottság tett az eredeti szőve tr t-n Az előbb utaltam arra, hogy a törvényjavaslatnak van egy intézkedése, amely szerint a gyógyhely közérdekű létesítményeire a pénzügyminiszter és a népjóléti miniszter együttes engedélye alapján igénybeveheti a gyógyhelyen fizetett házadó után járó községi pótadó 30%-át Megjegyeztem azonban azt is, hogy ez az intézkedés nem nyit meg valami gazdag forrást, sőt félő, hogy ez a jövedelmi forrás az esetek legnagyobb részében nagyon is csekély lesz. Minthogy pedig másfelől a községnek és a község lakosságának mindenképnen eminens hasznára válik az, ha a gyógyfürdő ehhez a jövedelmi forráshoz jut, ezért a bizottság azt találta, hogy a 30%-nál nagyobb pótadórészesedést is lehetne engedni a gyógyhelynek. Javaslata az, hogy az átengedett pótadórész a pótadó 30%-án felül egészen annak 50%-áig terjedhet. Tett azután a bizottság módosítást azokon a szakaszokon is, amelyek a felöl intézkednek, hogy jelentékeny beruházások jutalmazása gyanánt bizooyos adómentesség adatik annak a vállalkozónak, aki naiíy beruházást létesített. A törvényjavaslat úgy intézkedik, hogy a törvény életbeléptetése után keletkező vállalatoknak kell megadni ezeket az adókedvezményeket, ha nagy beruházásokat teljesítettek. A cél azonban nem az, hogy csak a törvény létrejötte után keletkezett vállalatokat támogassuk közérdekű eljárásukban, hanem az. hogy a törvény életbelépte után történő beruházásokat honoráljuk. Ennélfogva a bizottság a javaslatnak vonatkozó intézkedését akképpen módosította, hogy ne ahhoz köttessék az adómentesség, hogy a vállalat a törvény életbeléptetése után keletkezett legyen, hanem ahhoz, hogy a beruházás történt legyen a törvény életbelépte lése után. Az azelőtt történt beruházásoknál már nem szükséges ez a körülmény, minthogy azok már nagyobbrészt amortizálódtak. Üj beruházásoknak lehetővé tételére van szükség. Ezenfelül a bizottság úgy találta, hogy az a 15 évi adómentesség túlságosan csekély, mert hiszen ezeknek a mélyebbre ható, jelentékenyebb befektetéseknek haszna csak a későbbi években nyilvánul meg. ennélfogva a bizottság akképpen módosította a szakaszt hogy az adómentesség ne 15 évre, hanem 20 évre adassék meg. Ismertetnem kell még egy fontos újítást, amelyet a bizottság a javaslaton tett. A javaslat t. i. kötelezően elrendeli, hogy minden fürdőhelyen legyen posta- és távíróállomás és azt mondja, hogy a «lehetőség szerint» legyen távbeszélő állomás is. A bizottság úgy ítéli meg a helyzetet, hogy a mai civilizált időben egy fürdőhely egyáltalában nem teljesítheti a maga hivatását akkor, ha az érintkezésnek ma már szinte primitívnek nevezhető módjával, a telefon útján való érintkezéssel nem rendelkezik. Ennélfogva a bizottság kötelezően mondotta ki a telefonállomással való felszerelést is. Ez a rendelkezés nem állítja áthidalhatlan nehézségek elébe a kereskedelemügyi kormányzatot, mert hiszen határidőt a törvényjavaslat nem állapít meg e tekintetben, nem kötelezi a kereskedelemügyi minisztert, hogy azonnal a törvény életbelépése után minden fürdőhelyen létesítse a telefonállomást. Módjában van tehát a kormányzatnak, hogy ennek az elengedhetetlenül szükséges kelléknek megvalósítását több é*re felossza és így biztosítsa azt, hogy néháoy ev múlva összes fürdőink telefonnal is fel legyenek szerelve. Ugyanezeknek a kérdéseknek taglalásánál élénk megvitatás tárgya volt a bizottsági an egyes fürdőhelyek közlekedésének meg nem felelő volta is. Kívánatosnak jelezték azt, hogy olyan fürdőhelyek, amelyek nem vasúti állomások, feltétlenül autóbusz-forgalommal láttassanak el. Nem mondotta ugyan ki egyenesen, nem illesztette bele utasítás gyanánt a bizottság a törvényjavaslat szövegébe azt. hogy a kereskedelemügyi miniszter köteles legyen gunduskudni autóbusz járatokról olyan füidőhelyeken, amelyeknek nincs vasútállomásuk, de igenis kívánatosnak jelezte, hogy ez meg örténjék, és én itt a Ház nyilt ülésén is hangsúlyozni óhajtom ezt a kívánságot és azt a kereskedelemügyi miniszter úrhoz intézett meg38*