Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-248

268 Az országgyűlés képviselőházának tenni a szükséges beruházásokat, és ezzel segí­teni fog azon a másik hiányon is, amely szin­tén egyik oka annak, hogy hazai közönségünk olyan előszeretettel keresi fel a külföldi fürdő­ket. Ez a hiány nem más, mint az, hogy für­dőinknek rendszerint igen rövid a szezonjuk, a fürdőszezón rövidsége viszont a drágaság foko­zódását idézi elő és nem egy esetben a közön­ség indokolatlan kizsákmányolásra is vezet. Annak, hogy fürdőszezónunk annyira rövid, fő oka abban rejlik, hogy fürdőhelyeink nincse­nek a téli használatra is berendezve. Ezen a hiányon is lehet segíteni, de megint csak tőke­befektetéssel. Ugyanúgy, amint fürdőinkről ilyen ked­vezmények megadásával gondoskodunk és ez­által lehetővé tesszük, hogy a tőke ott beruhá­zásokat eszközöljön, kell gondoskodnunk ás­ványvízállagunkról, ásványvízforrásainkról is. Nevezetesen védelmet kell biztosítanunk ásvány­vizeinknek és a tulajdonosokat abba a hely­zetbe kell hoznunk, hogy az egészségügyi szem­pontok által megkívánt jó karban tarthassák és megfelelően kezelhessék a tulajdonukban levő természeti kincseket s e végből a szükséges szállítási garanciák birtokába is kell őket jut­tatni. T. Képviselőház! Fürdőinknek és ásvány víz­forgalmunknak felvirágoztatására törekednünk nemcsak érdemes, hanem egyenesen kötelessé­günk is, mert bármilyen óriásiak is vesztesé­geink természeti kincsekben, helyrepótolhatat­lan károsodást voltaképpen csak magaslati gyógyhelyekben szenvedhetünk, sőt az e rész­ben való károsodásunk is bizonyos mértékig pótolható azáltal, ha subalpin klímájú telepein­ket megfelelően berendezzük és tökéletesítjük. Máskülönben szinte az összes gyógytényezők fel­találhatók Csonka-Magyarországon is. Csonka­Magyarország olyan adottságokkal rendelkezik, hogy azoknak kellő kihasználásával nemcsak a hazai közönséget szolgálhatjuk ki sokkal job­ban, mint amiképpen az eddig történt, hanem • azonkívül reményünk lehet arra is, hogy a kül­földről is jelentékeny számú fürdőlátogatót biztosíthatunk magunknak, ásványvizeknek külföldről való behozatalát pedig egyenesen kiszoríthatjuk. Igen nagy perspektíva nyílik tehát fürdő­és ásván y vízügyünk fejlesztésével; egyfelől hazánk közegészségügyi berendezését izmosít­hatjuk meg hatalmasan, másfelől pedig olyan bevételi forrásokat teremthetünk hazánknak, amelyeiknek segítségével a külfölddel szemben fennálló fizetési mérlegünknek hiányát pótol­• hatjuk, az e részben jelentkező deficitet telje­sen eloszlathatjuk, sőt még bizonyos mértékig a külföldet is adófizetőnkké tehetjük. Nem szabad tehát késlekednünk fürdő- és ásványvizünk gyökeres és modern rendezésé­vel és ezt a rendezést nem szabad csupán a már meglevő fürdőkre és a már feltárt ás­ványvízforrásokra szorítanunk, hanem új für­dőtelepek létesítésének és új ásványvíz­források üzembehelyezésének lehetőségére is minden módot és alkalmat meg kell adnunk. Hiszen e részben csak arra hivatko­zom, hogy például Lillafüred klimatikus gyógyhellyé alakításának ügyét is csak újab­ban kezdtük felkarolni és hivatkozhatom arra is, hogy természeti kincseink a hajdúszo­boszlói, a karcagi, a szolnoki és a szegedi for­rásokkal csak újabban nyertek gazdagodást. Egyébként pedig mindent összevéve ^ és elsősorban számításba véve Budapestnek és a. Balatonnak gyógytényezőkben szinte kimerít­hetetlen gazdagságát, elfogultság nélkül meg­248. ülése 1929 február 5-én, kedden. állapíthatjuk, hogy alig van külföldi fürdő, még kevésbbé külföldi ásványvíz, amelynek gyógyítá erejét Csonka-Magyarország fürdő­helyei és ásványvizei ne pótolhatnák. Mint minden egyéb téren, úgy közegészségügyi té­ren is, és így fürdoügyünk ós ásványvízfor­galmunk terén is csak az lehet a mi méltó vá­laszunk trianoni megrablóinkkal szemben, hogy felvirágoztassuk ezt a halálraszánt Csonka-Magyarországot, hogy olyan Ikultúr­területté tegyük, lehetőleg olyan paradi­csommá változtassuk ezt a csonka országot, amely egyfelől az elszakított részekre is gya­koroljon ellenállhatatlan vonzóerőt, másfelől pedig megszerezze a külföld tiszteletét és be­csülését ennek a minden kálvárián keresztül­ment nemzetnek, amely élni akar és élni fog. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) T. Ház! Ezek után bátor leszek magának az előttünk fekvő törvényjavaslatnak ismer­tetésére áttérni és annak ismertetése után ki fogok terjeszkedni a törvényjavaslatnak bi­zottsági tárgyalására és azokra a módosítá­sokra, amelyeket a bizottság a t. Háznak javasol. A törvényjavaslat mindenekelőtt bizonyos egészségügyi intézményeknek adja igen sza­batos fogalommeghatározását; egyfelől a gyógyítóhelyeknek, másfelől pedig az egészség megelőző védelmét biztosító helyeknek, az úgynevezett üdülőhelyeknek fogalommeghatár rozását. Mindenekelőtt megkülönböztet a törvény­javaslat gyógyfürdőt és éghajlati gyógyinté­zetet. Mindkettőnek feladata a gyógyítás és mindkét intézmény a gyógyítást elsősorban természeti tényezők felhasználásával eszközli, így a gyógyfürdő felhasználja a rendelkezé­sére álló ásványvízforrásokat és gyógyvízfor­rásokat, valamint ezek termékeit, a lápot, az iszapot, a különböző sókat, az éghajlati gyógy­intézet pedig elsősorban felhasználja az éghaj­lati tényezőket, aminők például a légnyomás, a levegő tisztasága, a levegő víztartalma, vil­lamossága, radioaktivitása, vagy pedig a,nap fény-be>hatása, amit közönségesen szoláeiónak szoktunk nevezni. Mindkét egészségügyi intézr mény a termé szeti gyógytényezők felhaszná­lása mellett még külön gyógymódokat is hasz­nálatba vesz, aminő például a diétás gyógy­mód, mindkét egészségügyi intézményhez hozzátartozik a megfelelő egészségügyi beren­dezés: a gyógyító eszközök, gyógyítógépek, ké­szülékek és mindenekfelett rendszeres kezelést teljesítő orvos. A gyógyfürdőknek van azután egy alfaj­tája, amelyet vízgyógyintézetnek nevezünk, amely nem gyógyvizet, vagy forrásterméket, hanem folyó- vagy tó vizet használ fel gyógyí­tásra. Minthogy úgy a gyógyfürdő, mint az ég­hajlati gyógyintézet nem egyszerű vállalkozás, hanem közegészségügyi intézmény, ennélfogva ezeket nem lehet szabadjára megnyitni, hanem a megnyitáshoz a közegészségügyi legfőbb ha­tóságnak, a népjóléti miniszternek engedélye­zése szükséges. A népjóléti miniszter engedé­lyezése előtt igazolni kell azon feltételek meg­létét, amely feltételek fennforgása mellett a gyógyfürdő vagy éghajlati gyógyintézet meg­nyitására az engedély megadható. Ezek a fel­tételek a következők: Először r meg kell lenni annak a természe­tes gyógytónyezőnek, amelyet az intézmény fel akar használni, tehát annak az ásvány­vagy forrásvíznek, vagy annak az éghajlati tényezőnek, amelynek előfeltétele mellett a

Next

/
Thumbnails
Contents