Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-248

Az országgyűlés képviselőházának "gyógyfürdő a hivatását teljesítheti. Ezután igazolnia kell azt, hogy az intézetet orvos vezeti; igazolni kell, hogy az intézet korszerű egészségügyi felszereléssel rendelkezik s hogy a betegek elhelyezéséhez és ellátásához szükséges összes feltételeknek, a lakás, élelmezés, kiszolgálás és egyebek tekintetében a vállalkozó eleget tett. Ha ezeik a feltételek beigazoltatnak, akkor a népjóléti miniszter megadja az engedélyt a használatbavételre, előzetesen azonban meghallgatja nemcsak az Országos Közegészségügyi Tanácsot, hanem meghallgat egy új szervet, egy új tanácsadó Véleményező testületet, amely fürdő- és gyógyforrás ügyekben hivatva van véleményt nyilvánítani a miniszter úrral szemben, tudniillik az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottságot is. Ha azok a feltételek, amelyek ellenében a gyógyfürdő megnyitására az engedély megadatott, megszűnnek létezni, vagy ha a gyógyfürdőtulajdonos nem tartja meg azokat a közegészségügyi szabványokat, amelyek az engedélyokiratban ki vannak kötve, akkor a közegészségügyi legfőbb hatóság, a népjóléti miniszter, vissza is vonhatja az engedélyt s a fürdő bezárását rendelheti el. Ha a gyógyfürdőnek, illetőleg az éghajlati gyógyintézetnek gazdasági és egészségügyi jelentősége akkora, hogy annak hatása a környező területre is kiterjed, akkor ezt a közvetlen környező területet a fürdővel, illetőleg éghajlati gyógyintézettel együtt külön közigazgatási körzetté lehet egyesíteni. Ezt a külön közigazgatási körzetet nevezi a törvényjavaslat gyógyhelynek. Ennek a környező területnek az a feladata, hogy a fürdő rendeltetését mozdítsa elő a közegészségügy és a gyógyítás követelményeit kiegészítő különböző berendezésekkel, amilyenek például szállodák, ' szanatóriumok, parkok és hasonló létesítmények. A gyógyhely kiterjedhet egész községre, vagy annak egy részére, avagy különböző községeknek egyes részeire, vagy azok egészére. A gyógyhely-jelleg adományozásánál nem csupán a népjóléti miniszternek biztosít a törvényjavaslat befolyást, hanem tekintettel arra, hogy itt közegészségügyi szempontokon kívül fontos közigazgatási és közgazdasági tekintetek is fennforognak, az engedélyezést a minisztérium egészének tartja fenn. A minisztérium természetesen az engedélyezés előtt egyfelől helyi szempontokból a törvényhatóságot, másfelől országos közegészségügyi szempontokból az Országos Közegészségügyi Tanácsot, külöleges fürdőügyi szempontból pedig az Országos Ásványvíz- és Fürdőügyi Bizottság hallgatja meg. Amint az engedély megadható, ugyanígy a feltételek megszűnése esetében a gyógyhely elnevezést vissza is lehet vonni. Ami azt a közigazgatási körzetet illeti, amelyet a gyógyhely alkot, annak közigazgatási szerve az úgynevezett hatósági biztos. A törvényjavaslat rendszere az, hogy a hatósági biztosi teendőket a rendes elsőfokú rendőri hatóság gyakorolja, amely a rendőrhatósági jogkörön kívül az elsőfokú közegészségügyi hatósági jogkört is gyakrolja. Előfordulhatnak azonban egyes esetek, amidőn kívánatos külön hatósági biztos kirendeléséről gondoskodni vagy olyankor, amikor helyben nincs ilyen elsőfokú rendőri hatóság, vagy pedig más különleges szempontból, amidőn azután a törvényhatóság első tisztviselőjének feladata az, hogy külön hatósági biztost rendeljen ki, azonban a meglévő köztisztviselők sorából. Uj állás rendszeresítéséről tehát nem lehet szó. Ebben a tekintetben, csupán arról lehet szó, hogy a 48. ülése 1929 február 5-én, kedden. 269 rendes közigazgatási szervet valamely más, de szintén a közigazgatási hierarchiába tartozó tisztviselő helyettesítse. Ami a hatósági biztos feladatkörét illeti, feladatkörébe tartozik — amint már szerencsém volt "T az összes elsőfokú egészségügyi és rendőrhatósági teendők elvégzése. De ezenkívül vannak a fürdővel szorosan összefüggő különleges teendői is, amelyek közé tartozik az, hogy ellenőrizze, vájjon az élelmi és egyéb közhasználati cikkek árai nem túlzottak-e, nem múlják-e felül az indokolt mértéket. Ugyancsak feladata a fürdőbiztosnak az, hogy a fürdőlátogatók lakáspanaszai tekintetében határozzon, amennyiben ezek a lakáskérdések nem tartoznak a rendes bíróság hatósági körébe. A hatósági biztos mellett szakértő is működik, akit ő intézkedései előtt egészségügyi szempontból meghallgat. Ezt a szervet a törvényjavaslat hivatalos orvosnak nevezte el, a bizottság azonban, nehogy a «hivatalos» elnevezés kételyeket támaszon és a hatósági orvost, akinek egészen különböző funkciói vannak, összetévesszék azzal az orvossal, ezt az elnevezést megváltoztatta és a «gyógyhelyi hivatalos orvos» kifejezés helyébe a «gyógyhelyi orvos» elnevezést illesztette. Van a gyógyhelynek egy külön önkormányzati szerve is: az úgynevezett gyógyhelyi bizottság. Ennek a külön önkormányzati szervnek az a hivatása, hogy a gyógyhely összes érdekeit megóvni és fejleszteni igyekezzék; ezenkívül feladata az, hogy a gyógyhely bevételeit szedje be és azokat megfelelő módon használja fel. A gyógyhelyi bizottság szervezetét a minisztérium szabályozza, azonban a törvényjavaslat felhatalmazza a népjóléti minisztert arra, hogy a gyógyhelyi bizottság feladatkörét, -ha van helyben fürdőegyesület, esetleg ennek a fürdőegyesületnek választmányára ruházza át. De ezt a felhatalmazást azonban a törvényjavaslat annak kikötéséhez köti, hogyha a fürdőegyesület elfogadja azt, hogy a választmányban a hatósági biztos elnököljön és hogy a választmányban helyetfoglaljon úgy a hatósági orvos, mint a gyógyhelyi orvos., valamint ha általában az egyesület szervezete olyanképpen van megalkotva alapszabályai szerint, hogy az egyesület tagsága nem tétetik függővé sem valamely felekezethez, sem valamely nemzetiséghez, sem valamely foglalkozási körhöz való tartozástól, tehát biztosítva van az, hogy az öszszes állampolgárok egyformán jogosultak a fürdőegyesületbe való belépésre. Rendelkezik a törvényjavaslat a gyógyhely jövedelméről is, minthogy egyik főcélja az, hogy a gyógyhelynek megadja az anyagi fennállhatás feltételeit. E tekintetben elsősorban a gyógyhely-díj ügyét vonja szabályozás alá. Elvileg megállapítja azt, hogy gyógyhelydíjat lehet szedni minden fürdőlátogatótól, aki három uapon túl tartózkodik a gyógyhelyen, valamint megállapítja azt is, hogy attól, aki üzletének folytatása végett tartózkodik a gyógyhelyen, tehát nem veszi igénybe a gyógyfürdőt, mint ilyent, nem lehet ezt a díjat szedni. A díjhoz tartozó egyéb kérdések részletezésétől, a mérték megállapításától, a mentességektől és kedvezményektől eltekint a törvényjavaslat, azokat a minisztérium szabályozására hagyja. Elvileg kimondja, hogy a gyógydíjak mértékét a törvényhatóság első tisztviselője állapítja meg a gyógyhelyi bizottság javaslatára, és elvileg megállapítja azt is, hogy a gyógyhelydíjat közadók módjára kell behajtani. A gyakorlatban azonban a gyógyhely-