Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-248

Az országgyűlés képviselőházának , A másik pedig az, hogy néhány megjegyzést tegyek azokra a kifogásokra, amelyek a túloldalról elhangzottak. T. Képviselőház! En évtizedekkel ezelőtt fültanuja voltam egy vitának ebben a Házban, amely Eötvös Károly nagynevű képviselő és egy másik képviselő között folyt le, aki a maga igazát statisztikai adatok halmazával kívánta bizonyítani. Eötvös Károly, aki más nézeten volt, felállt, vitatta a maga igazát és ugyanakkor azt mondta: kérem, t. képviselőtársam a statisztikai adatok halmazával akarja a maga igazát bizonyítani, az én felfogásom szerint azonban a statisztika a leghaszontalanabb tudományok egyike, mégpedig azért, mert csak arra jó, hogy azzal azt bizonyítsam, amit akarok. (Derültség a jobboldalon.) Ugyanakkor a másik képviselő csendesen azt jegyezte meg erre az aperszűre, hogy Eötvös Károlynak pedig a jogtudomány arra való, hogy azzal azt bizonyítsa, amit politikailag akar. (Derültség a jobboldalon és a középen.) Ennek a derűs epizódnak időszerűsége ma már elmúlt. Ma a statisztikának fontossága sokkal nagyobb, mint volt ezelőtt talán évtizedekkel. Hiszen azok után a nagy társadalmi és politikai változások után, amelyek különösen a világháború és a békekötések folytán bekövetkeztek, világos, hogy a helyzetnek tiszta képét minden politikus és mindenki, aki közügyekkel foglalkozik, csak akkor nyerheti, ha betekinthet azokba a számadatokba, amelyeket a statisztika szolgáltat. Hovatovább fontosabbá válik minden közéleti férfiúra nézve ennek az ügynek helyes ismerete. Hiszen mentől több ágát öleli fel az állam a maga működésében a foglalkozásoknak, a társadalom életnyilvánulásainak, annál fontosabbá válik az, hogy a társadalmi életnek, a gazdasági életnek, a kulturális életnek, a szociális életnek e megnyilvánulásai alapos statisztikai megvilágításban részesüljenek. S különösen az fontos itt, hogy nemcsak a társadalomnak erre vonatkozólag a statikai mikéntje állapíttassék meg, hanem azok a dinamikus erők is megvilágítást nyerjenek, amelyek a társadalmi életben változásokat idéznek elő és amelyek folytonos mozgás révén eltolódásokat okoznak a társadalmi élet viszonyaiban. Különösen fontos ez azokon a tereken, amelyek a jelen időben a lelkeket izgatják és az egész közéletnek bizonyos mozgékonyságot kölcsönöznek: t utalok gazdasági helyzetünkre. A gazdasági élet komplex jelenségeinek megfogása, megmagyarázása, azok törvényszerűségeinek kipuhatolása csakis megfelelő statisztikai adatokkal lehetséges, (Ügy van! jobbfelöl.) igen nagy fontossága^ van tehát annak, hogy a statisztikának ez a része, ez a terület kellően műveltessék. Mindezekre csak azért kívántam rámutatni, mert azt hiszem, hogy a közel jövőben, ha fontosabb törvényjavaslatokkal fog a Ház foglalkozni, eminens fontossága van annak, hogy azok statisztikailag kellő megvilágításban részesüljenek és kellően megalapoztassanak. Ennek előfeltétele azonban, t. Ház, az, hogy azt a reformot, amelyet szükségesnek látunk statisztikánk ügyében, keresztül is vigyük. Kétségtelen, hogy Magyarországon a statisztika ügye eddig is jól volt megszervezve. Hiszen az mintaszerű volt a külföld szempontjából is, (Ügy van! a középen.) és ha voltak is külföldön olyan megjegyzések, hogy a magyar statisztikának egyes adatai nem megfelelőek, nem objektívek, úgy azt hiszem, ennek oka nem az volt, mintha maga az ügy itt rosszul lett volna •8. ülése 1929 február 5-én

y kedden. 261; szervezve, hanem az, hogy azok, akik ilyen kritikát gyakoroltak, tendenciát vittek bele a maguk ítéletébe, (Ügy

r van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) és miután ezzel a tendenciával szembenállottak a magyar statisztikának objektív megállapításai, ez volt az oka annak, hogy kénytelenek voltak úgyszólván — hogy a maguk igazát védelmezzék — a magyar statisztikát megvádolni. (Ügy van! jobbfelől.) Kétségtelen azonban, t. Képviselőház, hogy az idők fejlődése következtében az Országos Központi Statisztikai Hivatal működésén kívül más hivatalok, a magyar állami szervezetnek más ágazatai is foglalkoznak statisztikai felvételekkel. Hiszen elég, ha rámutatok arra, hogy majdnem minden egyes reszortminisztérium is foglalkozik ilyen adatgyűjtéssel. Így a népjóléti miniszter: a közegészségügy és a szociális problémák, a lakásügy kipuhatolása érdekében, a földmívelésügyi miniszter a termésbecslés és más statisztikai felvételek révén, és így végig majdnem minden egyes reszortminisztérium, — a kultuszminiszter például a tanügyi statisztikában foglalkozik statisztikai adatgyűjtéssel — ami természetesen bizonyos fokig belevág abba a működésbe, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal is kifejt. De részben eltérő ágazatokat is művelnek. Itt van a Fővárosi Statisztikai Hivatali amely a kommunális statisztikával foglalkozik; itt vannak az állami élet egyes vidéki szervezetei, itt vannak a törvényhatóságok* az autonómiák, amelyek mind külön és külön, esetről-esetre foglalkoznak adatgyűjtésekkel. Miután pedig ezek nincsenek egységes irányítás alatt, igen gyakori az az eset, hogy ugyanazt a gyűjtést két, sőt három hatóság is végzi, gyakran eltérő alapon, bár a cél ugyanaz, aminek természetesen eredménye azután äz, hogy a számok, amelyek a gyűjtés eredményekép összegyűjtetnek, nem mindenben egyeznek. Ennek természetes hátránya az, hogy a közönség ezen adathalmazokban eligazodni nem tud. azokban ellenmondást lát, sőt gyakran megtörténik az is, hogy ezek az adatok külföldre vitetvén, ott természetszerűleg feltűnik az az eltérés, amely egyik és másik adat között azután mutatkozik. Ez mindenesetre ok lehet arra, hogy külföldön a magyar statisztikát megbízhatatlannak találják, mert mindig más és más számot hallanak ugyanarról a kérdésről. De ettől eltekintve, ennek eredménye az is, hogy a takarékossági szempont nincs kellően figyelembe véve. Ha kéthárom hatóság ugyanazt a gyüitést végzi és igénybe veszi az egyesnek, a magánosnak áldozatkészségét és munkáját abban a tekintetben, hogy ezeket az adatokat szolgáltatja és végeredményben azután eltérő eredményekhez jut, ez semmiesetre sem olyan eljárás, amely takarékosnak volna nevezhető. A legnagyobb érdek fűződik tehát ahhoz, az én felfogásom szerint, hogy ebben a tekintetben egy bizonyos központosítás vitessék r keresztül egy bizonyos központi felügyelet és ellenőrzés biztosíttassák, a nélkül természetesen, hogy az autonómiáknak és azoknak az egyes külön szervezeteknek, amelyek statisztikai felvételé'" ket kell hogy csináljanak, a maguk mozgási szabadsága érintve volna. Még egy hibája volt az eddigi állapotnak az is, hogy a törvényes alap szerint az 1897, évi XXXV. tcikk szerint tulajdonképpen csak az Országos Központi Statisztikai Hivatal adatgyűjtése volt az. amely törvényes szankcióban részesült. Abban a percben, amikor egy szerv kreáltatik, amely az összhangot biz'