Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-248

256 Az országgyűlés képviselőházának sásban is elfogadja, azt tárgyalás és hozzájáru- . lás céljából a Felsőházhoz teszi át. Következik a hivatalos statisztikai szolgá­latról szóló törvényjavaslat (írom. 698) foly­tatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Frühwirth Mátyás! Frühwirth Mátyás: Mélyen t. Ház! Az előttünk fekvő javaslat jele annak, hogy a kor­mányzat téliesen észreveszi és átérzi azokat a nagy feladatokat, amelyekre vállalkoznia kell a következő időkben. A statisztikai adatgyűj­tésnek különösen az utóbbi években lett nagy jelentősége; nemcsak nálunk Magyarországon, hanem az egész világon látjuk ezt az irányza­tot. A gazdasági párt nagy szimpátiával és nagy érdeklődéssel kíséri a miniszterelnök úr­nak ezt a lépését, mert teljesen egyetértünk a miniszterelnök úrral abban, hogy a statisztikai adatgyűjtésnek egy kézben való tömörítése, egy kézből való irányítása egyik szükséglete an­nak, hogy a következő törvényalkotás helyes úton történjék. Nem tudjuk elképzelni helyes elvék törvénybeiktatását a nélkül, hogy azok statisztikai anyagát, egész elosztását és apró részleteit ne ismernők. Mennél jobban és mennél mélyebben fog az állam belenyúlni az egyes polgárok életébe, mennél inkább kell di­rigálni az egyes nagy szociális és társadalmi eseményeket, annál inkább válik szükségessé az, hogy az államhatalom maga teljesen tisztá­ban legyen ezeknek a kérdéseknek részleteivel és általánosságaival. Ez pedig másképpen, a sötétbe való ugrás nélkül el nem gondolható, mint pontos statisztikai adatok gyűjtésével. Ebben a magas nívójú vitában elhangzott egypár beszéd és az előadó úr beszédén kívül különösen meg kell említenem Kenéz profesz­szor úr képviselőtársunk beszédét, aki eldön­tötte egynár elvi kérdés vitáját. Perdöntőén esett a vitába az, amit mondott és ma már nem is vitás ebben az eszmecserében, hogy szüksé­ges-e ezt az anyagot egy kézben tömöríteni, mert azok a nemzetek, amelyek ezt a kérdést megoldották, nem tudtak mas utat, mint hogy egy kézbe, mégpedig annak az állami tényező­nek kezébe tömörítsék az adatgyűjtést, aki irá­nyítja a törvényalkotás egész munkáját. Egy aggodalmunk volt egy ideig, még­pedig az a kommunális élettel kapcsolatban kifejlődő és természetszerűleg életrehivandó statisztikai hivatalok működését illetőleg. Eb­ben a tekintetben kérünk megnyugtatást a mi­niszterelnök úrtól s hisszük és reméljük is, hogy a kommunális élet fejlődésével nemcsak magában Budapesten, hanem a vidéki nagy városokban mindenütt ki kell fejlődniök a statisztikai hivataloknak, amelyeknek az álta­lános nagy adatgyűjtés mellett vizsgálniok, kutatniok kell a város, a falu, a megye lokális szociális bajait is és ezeket állandóan napiren­dien kell tartaniok. Igaz, hogy vannak biztosítékok, amelyek e hivatalok működését teljesen garantálják. De mégis azt kérjük & miniszterelnök úrtól, hogy talán a javaslat részleteinél egy kis módosí­tással, vagy pedig a végrehajtási utasításba vegyék fel. hogy ezeknek a hivataloknak mű­ködése nem érintetik, sőt ha az országos átla­gos adatgyűjtésen kívül helyi adatokat akar­nak gyűjteni, az ellen a központnak, illetőleg a tanácsnak ne lehessenek különleges kifogá­sai. Ez a helyzet Németországban is egy ideig sok kétségre adott alkalmat. Németországban ugyanis két évtizeddel ezelőtt szintén közpon­tosították az adatgyűjtéseket, de e mellett meg­hagyták ^teljes szabadságában egyes városok­248. ülése 1929 február 5-én, kedden. nak kommunális adatgyűjtéseit. Magyarorszá­gon is az egész fejlődés ezt mutatja. Az a javaslat, amely előttünk fekszik^ tisz­tán mutatja, hogy a kormányzat is tudja és érzi azt, hogy a jövő idők egész szociálpoliti­kai és társadalmi munkájának java részeg át fog terelődni a kommunális életre, a községi, városi, sőt megyei életre. Éppen azért szüksé­gessé válik, hogy ezeknek a helyi statisztikai hivataloknak teljes szabadságát meghagyjuk abban a tekintetben, hogy a szociális kérdése­ket, az egyes helyi problémákat teljes szabad­sággal kutathassák és feltárhassák, természe­tesen az autonómiától függőleg. Még Némert­országban is, ahol a statisztikai adatgyűjtés bizonyos autonómiával rendelkezik, a kor­mányzatnak teljes felügyeleti joga van, de teljesen független a kormányzattól. Ez termé­szetes is, mert hiszen elsősorban a törvényal­kotásnak van szüksége adatgyűjtésre és sta­tisztikai adatokra. Én tehát egyáltalán r nem féltem — mint ahogy egypár képviselő úr itt kifejezte —• az adatok semlegességét, megbíz­hatóságát, mert hiszen mindenütt, ahol a sta­tisztikai adatgyűjtést egy kézbe adták, a kor­mánynak teljes felügyeleti joga van, ami ter­mészetes is, mert hiszen a Statisztikai Hivatal nem állhat az államhatalom felett. De biztosítékokat látok abban is, hogy a kormányzat munkaprogrammot köteles ide­terjeszteni a Ház elé, s így a parlamentnek módja van véleményét kifejezni; ebben a te­kintetben tehát megvan a teljes biztosíték. Mivel a mi statisztikai adatgyűjtésünk nem volt egy kézben, ez az oka annak, hogy egyik-másik tekintetben rendkívül előrehaladt, vannak azonban olyan statisztikai ágak, ame­lyek rendkívül hátra maradtak. így például a mezőgazdasági ágban tudni fogjuk, — ami na­gyon helyes — hogy a jövő esztendőben a gaz­dák üdvarán hány tyúk, kakas fog szaladgálni, a tyúkok hány tojást fognak tojni, — ismétlem, ezek a kérdések is nagyon fontosak, különösen külkereskedelmi szempontból — vannak azon­ban statisztikai ágak, amelyek teljesen el van­nak hanyagolva, amelyeket nem ismerünk. Itt van például a kisipari kérdés: nem tudjuk hány motor van a kisiparosok műhelyeiben, nem tudjuk hány ember dolgozik ebben a ke­reseti ágban, nem ismerjük a kisipari statisz­tikának összes apró részleteit. Ez is mutatja, hogy az egyik oldalon nagyon szépen mentünk előre, a másik oldalon azonban hátramarad­tunk. Ezeket a hiányokat pótolni kell. Ezek a megállapítások is mutatják, hogy szükséges a statisztikai adatgyűjtésnek egy kézbe való, kerülése, hogy a gazdasági, pénz­ügyi és társadalmi élet minden vonatkozása egyformán legyen világítva a magyar közélet előtt. Különösen felhívom a miniszterelnök úr figyelmét arra, hogy a Statisztikai Hivatal az úgynevezett élő, mozgó statisztikai adatokat gyűjtse, mert igaz, hogy a statisztikának abból a szempontból van nagy jelentősége, hogy a meglevő vagyoni, pénzügyi, társadalmi stb. állapotokat megismerjük, de a termelésnek, a folyó életnek megfigyelése is rendkívül nagy jelentőséggel bír és a jövő szempontjából csak ennek a statisztikának van elsőrendű értéke. Ertem ez alatt a sok között például annak ki­mutatását, hogy a mostani nagy munkanélküli­ség idejében egy nagyon jellegzetes, nagyon érdekes tünet mutatkozik: a gyári munkások között rendkívüli módon szaporodik a női munkások száma. Míg a családapa künn, a gyárkapu előtt várja a behívást, a megszólí­tást, addig a családanya és a gyermek megy

Next

/
Thumbnails
Contents