Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-248
Àz országgyűlés képviselőházának 248. ülése 1929 február 5-én s kedden. 25? be a gyárba, mert előnyben részesül olcsóbb munkaerejénél fogva a férfierővel szemben. Az apa elkíséri a családanyát, a gyermekeket a gyár kapujáig, ők bemennek, az apa azonban kint reked, ott áll munkanélkül, ázva-fázva a nagy hidegben. Ha ez a körülmény a nyilvánosság elé kerül, akkor a gyáripart dirigáló urak is kénytelenek lesznek tudomásul venni ezeket a változásokat és minél jobban foglalkozunk ezzel a kérdéssel a nyilvánosság előtt, a munkaadók annál inkább rájönnek arra, hogy ez szociális lehetetlenség; lehetetlenség, hogy csak azért, mert 10 fillér órabérrel kevesebbet kell az asszonynak adni, az asszon—t hívják be munkára, az apa pedig kénytelen gyermekeket ápolni, háztartási munkát végezni. Ezek szociális lehetetlenségek, amelyeket nagyrészt a statisztika erre vonatkozó adatainak nyilvánosságra hozatalával lehet megakadályozni. Magyarországon ebben a tekintetben még az is baj, hogy nem vagyunk kellőképpen megorganizálva, megszervezve. Munkaközvetítésünk például csak Budapesten működik valóban erősen és komolyan, azonban kint a vidéken a munkaközvetítés teljesen Csáky szalmája: úgyszólván nincs is munkaközvetítésünk. Nekem az a hitem és mélységes meggyőződésem, hogyha kellő organizációval rendelkeznénk, munkaközvetítő irodáink jól működnének az egész országra kiterjedőleg, akkor gyermekjáték volna annak a most munka nélkül levő 15.000 embernek kenyeret adni, aminthogy más országban sokkal nagyobb munkanélküliséget is meg tudnak akadályozni. Itt csak Angliára hivatkozom, ahol óriási nagy probléma volt a munkanélküliség és amikor komolyan foglalkoztak a kérdéssel és jó elosztással, jól megorganizálták a munkaközvetítést, sikerült a munkanélküliek számát leszortíani. Ezt természetesen meg kellett előznie egy okosan, jól megszervezett statisztikai adatgyűjtésnek. Éppen ezért örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot, mert azt várom ettől a javaslattól, hogy egy kézben lévén a statisztikai adatgyűjtés, a legfrissebb adatokat fogja a Statisztikai Hivatal a magyar közélet elé vetíteni. Itt van például az a rengeteg ember, aki a faluról törekszik a városba és a tél folyamán elárasztja a várost. Óriási erők azok, amelyek felvonulnak és ha tudnánk látni a statisztikából azokat az ereket, amelyeken keresztül a városba törekszenek az emberek, és lehetetlenné teszik a városi ember életét és a munkásság megélhetését, akkor rájönnénk arra is, hogy a faluban feleslegessé vált munkaerőket sokkal könnyebben tudnánk ott elhelyezni. Ehhez azonban az szükséges, hogy jól szervezett Statisztikai Hivatal és jól szervezett munkaközvetítés álljon az állam rendelkezésére. Van még egy nagyon fontos kérdés, itt van például a közmunkák kérdése. Mi teljesen rendszertelenül adjuk ki a közmunkákat, pedig a magyar állam a múlt évben óriási összegeket, millió és millió nengőket dobott bele a gazdasági életbe, azonban rendszer nélkül. Egyik megye nem vett tudomást arról, hogy a szomszédos megye miképpen kezeli a közmunkákat, pedig ha a tervet országosan beállítjuk s a városok és községek közmunkáit országosan rendezzük, akkor a munkanélküliséget képesek vaaryunk megszüntetni. A munkanélküliség elosztása, rendezése és feleslegessé tétele függ attól tehát, hogy jól szervezett Statisztikai Hivatalunk legyen. Mélyen t. Képviselőház! Ha nekünk egy jól szervezett Statisztikai Hivatalunk van, amely a napi eseményeket folyton kivetíti a nyilvánosság elé, nem történhetik meg az sem, ami például most történik a magyar közéletben az ipartestületi szavazásoknál. Az iparosok maguk és akik foglalkoznak az ipartestületi kérdésekkel, nagyon jól tudják, hogy a 360 ipartestület közül körülbelül 300 ipartestület mondott eddig véleményt és válaszolt a kereskedelemügyi miniszter úr kérdéseire. Ebből a 300 ipartestületből 70 volt olyan, amely azt mondotta, hogy nem kell központi érdekképviseleti szerv, hanem a kereskedelmi kamarák hármas elosztását fogadja el. Ezzel szemben a 300 közül azonban 235, tehát csaknem négyszeres többség azon az állásponton vau, hogy a hármas elosztást nem kívánják, sőt ez az óriási többség azt kéri a kormánytól, hogy érdekképviseleti szervet kapjon, még ha pénzbe terül is. 235 ipartestület mondotta ki eddig azt, hogy igenis kéri a kormánytól az országos érdekképviseleti szerv felállítását, még ha pénzbe kerül is. Pedig röpiratok, nagy és óriási agitációk úgy állították oda az iparosság elé a kérdést, mintha 20—30 pengőbe kerülne évenként és fejenként az iparosságnak, ennek ellenére azt kéri az óriási többség, hogy a kézműveskamarát megkapja. Ha ilyen Statisztikai Hivatalunk volna, amely a befutó jelenségeket hetenként feldolgozná és nyilvánosságra hozná, nem történhetnék meg az, hogy országos lapokat félrevezessenek, előkelő újságírókat falhozállítsanak és lóvátegyék, nem történhetnék meg az, hogy az országos közvéleménynek azt mondják, hogy a kézműveskamara ellen van a magyar iparosság, amikor éppen ellenkezőleg és megcáfolhatatlanul négyszeres többsége van ennek a gondolatnak. Ez nem történhetne meg egy országban, ahol ez nyilvánosan és statisztikailag is meg van állapítva. Azért várok sok mindent ettől a Statisztikai Hivataltól, mert az egy élő és mozgó statisztikát vetít folyton a magyar közélet elé. De van egy másik nagy kérdés is, és ez igen fontos a statisztika szempontjából: a munka tudományos megszervezése. Ez Magyarországon talán még ismeretlen fogalom, de eljön és el kell jönnie az időnek, hogy az egész gazdasági életet egy szempontból reorganizáljuk. Egy példát akarok csak a mélyen t. Ház előtt bejelenteni, azt, hogy Magyarországon száz inas közül, akiket saját otthonunkban és más . organizáció segítségével is megvizsgáltunk, 100 közül harminckettőt találtunk egy esztendőben ugyanannál a mesternél csupán, a többi mind változtatta a maga szakmáját; 62 volt olyan, aki háromszor változtatta meg szakmáját, amíg segéd lett, amíg kitanult. Mit jelent ez mélyen t. Uraim? Azt, hogy nem az arravalóság, odavalóság és rátermettség szerint mennek gyári munkásaink pályájukra, hanem minden attól függ. hogy vájjon az apa jóban van-e a szomszéd suszterral, vagy asztalossal, hogy vájjon^ az apa, kit ismer és hol tudja esetleg pénz nélkül elhelyezni a fiát; szóval teljes a rendszertelenség. Ha statisztikánk volna abból a szempontból, hogy melyik szakma az, amelyben lehet boldogulni, akkor nem történhetnének meg ezek az exisztenciális szerencsétlenségek, rossz, elhibázott pályaválasztások, amelyek óriási szociális nyomort jelentenek, családi boldogtalanságot, exisztenciák tönkremenetelét, összeomlást. Nemzeti és szociális szempontból ezért rendkívül fontos, hogy ilyen élő adatok álljanak a magyar közélet rendelkezésére. De méltóztassék csak megnézni a minisztériumok altisztjeit, méltóztassék végignézni a 36*
