Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-247
Az országgyűlés képviselőházának 2 Thirring őméltósága és Laky professzor úr is. Ezen az értekezleten örömmel üdvözölte a javaslatot Thirring Gusztáv, mert, mint ott hangoztatta és bevallotta, amíg ő a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal élén állott, mindenkor rendkívüli mértékben hiányolt i s igen károsnak tartotta, hogy a törvény szankciói nincsenek kiterjesztve a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal adatgyűjtéseire. A rno-itani törvényjavaslat ezt a hiányt pótolja. A Székesfővárosi Statisztikai Hivatalnak, amely eddig is kiváló eredménnyel működött, s amelynek nemcsak múltja, de jelene előtt is, valamint mai vezetője előtt feltétlenül tisztelettel hajlok meg, s amellyel szemben hasonló érzelmekkel és tisztelettel viseltetik a Központi Statisztikai Hivatal egész személyzete ma is csak javára fog szolgálni, az ő céljait csak elő fogja mozdítani, és részéről csak üdvözlendő — azt hiszem — az a rendelkezés, amely biztosítja az ő adatainak is a teljességét és helyességét. (Ügy van ! Úgy van ! a jobboldalon és a középen.) Engedelmet kérek, ha a m. kir. Központi Statisztikai Hivatal és annak vezetője érvényesíteni fogja törvény adta befolyását az önkormányzati testületek s esetleg a miniszteriális hatóságok részéről végzett statisztikai adatszolgáltatás terén is, ez csak a magyar tudománynak, közigazgatásnak, közgazdaságnak és társadalmi életnek fog hasznára válni. (Úgy van ! jobbfelől.) Ez nekem szent meggyőződésem. Én megismertem azokat az urakat, akik a Statisztikai Hivatalban munkálkodnak, mint elsősorban magyar, másodsorban feltétlenül tisztességes, harmadsorban pedig szerény, tudós embereket. (Ügy van ! jobbfelől.) Büszkék lehetünk arra, t. Ház, hogy országunk ilyen statisztikusokkal rendelkezik, és amikor Kovács Alajosban valóban tudós, de valóban szerény magyar embert bír a statisztika, a a magyar statisztikai szolgálat, a magyar Statisztikai Hivatal, akkor itt semmiféle hatóságnak, semmiféle önkormányzati testületnek nincs mit félnie attól, hogy hatalmi túlkapás érvényesül az ő munkakörében. De tegyük fel, hogy nem mindig Kovács Alajosok fognak a Statisztikai Hivatal élén állani, hogy esetleg, mondjuk — tisztelet a Hivatal régebbi vezetőinek — egy Jekkelfalussy József erélye kíván majd belenyúlni az irányításba, akkor azoknak a tudós férfiaknak, akik abban az autonom hivatalban ülnek, azoknak a szakférfiaknak, akik az Országos Statisztikai Tanácsban szavukat hallatják, akaratukat érvényesíthetik, mindig meglesz a lehetőségük és módjuk arra, hogy az illetéktelen, a célon túlmenő hatalmi túlkapásokat visszaverjék, esetleg a minisztertanács, a miniszterelnök elé is vigyék, (Ügy van ! jobbfelől.) és én meg vagyok arról győződve, hogy a döntéseknél mindenkor csak a tudományos érdek és a közcél fog tekintetbe jönni. Rendkívül nagy súllyal esik a latba a törvényjavaslatnak intenciója, hogy a statisztikai adatszolgáltatásnál a gazdaságosságot is vegyük figyelembe. Én tudok olyan statisztikai adatgyűjtésekről, amelyeket sokkal olcsóbban, sokkal kevesebb pénzáldozattal lehetne végrehajtani. És ma az államnak és a magyar közgazdaságnak súlyos, nehéz helyzetében minden fillért meg kell takarítanunk. Ott van a Székesfővárosi Statisztikai Hivatalnak tanügyi statisztikai adatgyűjtése. Ezt már az értekezleten is említettem. Miért ne végezhetné a fővárosi statisztikai hivatal a székesfőváros tanügyi intézményeire vonatkozó közoktatási adatgyűjtést karöltve az országossal, amikor mindarra szüksége van az Országos Statisztikai Hivatalnak és a kultuszminisztériumnak, éppen úgy, mint a vidéken ? Ameny17. ülése 1929 február 1-én, pénteken. 253 nyiben a székesfőváros a maga speciális viszonyainak megfelelően, a maga kulturális intézményeinek mamutvolta és talán pénzügyi kér* dések szempontjából is ezen az országos adatgyűjtésen túlmenő adatgyűjtést láván végrehajtani, arra még mindig megvan a lehetőség, csak megfelelő pót-kérdőívet kell megszerkeszteni, s akkor a Központi Statisztikai Hivatalnak az adatgyűjtését végezheti úgyis, mint országost, úgyis, mint helyit és kiegészítheti azt a maga viszonyainak megfelelő külön helyi adatgyűjtéssel. így először rendkívüli megtakarítást érünk el, másodszor pedig biztosítjuk az adatgyűjtés feltétlen egyöntetűségét, nincs kettős adatgyűjtés, nincs kettős adat. Ez a rákfenéje a Statisztikai Hivatalnak, a statisztikai adatszolgáltatásnak, hogy különböző módszerek szerint, különböző elvek szerint, különböző rendszer szerint gyűjt úgy X, mint Y ugyanazon tárgyról, ugyanazon életviszonyokról, ugyana/on közviszonyokról adatokat, és nagyon természetes, hogy ezek az adatok nem lehetnek az utolsó l-esig kongruensek, előállanak az ellentétek, a különbségek, és akkor természetes a kételkedés a statisztika hitelességében és jóságában. Ez a törvényjavaslat ennek is élét, elejét akarja venni és már ebből a szempontból is rendkívüli mértékben üdvözlöm a javaslatot. Azt mondja Laky professzor úr (olvassa) : «Ha a statisztikai törvényjavaslatnak a városok és egyéb önkormányzati hivatalok és szervek statisztikai munkásságát ellenőrizni akaró szakaszai úgy volnának értendők, hogy az ilyen természetű úttörő városi statisztikai munka ellen irányulnak, ez ellen a haladás gondolatának nevében a leghatározottabban tiltakozni kellene.» Hangsúlyozom a «ha» kötőszót. Ebből arra következtethetek, hogy maga a professzor úr sem tételezi fel, hogy a törvényjavaslatnak ezek a rendelkezései a haladás gondolatának akarnának ártani és a városi statisztikai munka ellen akarnának irányulni. Nem akarnak, sőt ellenkezőleg annak javítására irányulnak Hogy miért nem hagyja a kormány ennek a kérdésnek, az autonóm statisztikai szolgálat ellenőrzése és irányítása kérdésének rendezését a majdan megalkotandó városi törvényre, ez megérthető, azt hiszem, ez ellen éppen a statisztikusok tiltakoznának. Engedelmet kérek, nekünk rendkívül nagy érdekünk, — az országnak is, a tudománynak is — hogy szerves statisztikai törvényünk legyen és ne különböző törvényekben elszórva történjenek rendelkezések a statisztikai szolgálatról. Utolsóelőtti mondata a cikknek (olvassa) : «Kell-e Statisztikai Tanács? Remélni szeretném, hogy új szervezetében a Tanács sok hasznosat fog alkotni es értékes láncszeme lesz a statisztikai munkának.» íme, itt van részéről az elismerés már eleve a Statisztikai Tanács munkássága iránt, amelyhez én a magam részéről csak hozzájárulhatok. (Olvassa) : «Feltűnő és szokatlan az a lehetőség, hogy a Tanács elnöksége a Statisztikai Hivatal vezetőségéből kifejezetten is kikerülhet.» Talán nem fogja a professzor úr zokon venni, ha erre a moudatra én azzal válaszolok: ha a professzor úr ma is a Statisztikai Hivatal légkörében élne és ott munkálkodnék és nem az egyetemi katedrán működnék, akkor ezt nem irta volna meg, hanem ő maga is helyeselné azt, amit a törvényjavaslat kontemplál, hogy t. i a Statisztikai Tanács elnöksége nem összeférhetlen a Központi Statisztikai Hivatal elnöki állásával. Bocsánatot kérek, de nem is kívánatos az, hogy itt összeférhetlenséget konstruáljunk. A statisztikai adatgyűjtések rendkívül nagy előtanulmányokat igényelnek, hiszen országos nagy érdekek forognak kockán egy-egy országos kiterjedésű statisztikai adat35*
