Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-247

Az országgyűlés képviselőházának 247. ülése 1929 február 1-én, pénteken. 251 alkalmas, arról nem kell vitatkozni. Biztosítja ezt a hamis bevallás s az adatszolgáltatás megtagadásának^ kihágássá minősítése is, ami szintén megvolt a régi törvényben, nemkülönben az, hogy az adatok eredményei ország-világ előtt publikáltainak, azokat bárki tanulmányozhatja, azokhoz bárki hozzászólhat és ezzel, különösen amikor ilyen tudós férfiak foglalkoznak a statisztikai adatgyütés eredményeivel, az adatgyűjtések javításához rendkívüli mértékben hozzájárulhatnak. Mert méltóztassanak megengedni, én, aki magam is végeztem statisztikai adatgyűjtéseket, azt a felfogást vallom: inkább ne legyen sem miféle statisztika, minthogy hamis eredményeket produkáljon. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől!) Nem csodálom, hogy volt idő, amikor még olyan nagy elméjű magyarok is, mint Istenben boldogult Eötvös Károly, gúnyolódtak s itt a Házban elég gyakran persziflálták a statisztikát. Én magam, amikor a Statisztikai Hivatalba kerültem és bizonyos statisztikai munkálatok végzésével megbízattam, tapasztaltam azt, amikor belemélyedtem, hogy számtalan hiba rejlik az adatgyűjtésekben, hogy módszerük nem jó, hogy publikációjuk nem eléggé világos. Meg is kaptam bizonyos helyről érte a szemrehányást, hogy mindig javítani, mindig reformálni óhajtok, de tettem ezt azért, mert valóban veszedelmesnek és károsnak tartom azt a statisztikai adatgyűjtést, amely hamis eredményekkel hamis következtetéseket tesz lehetővé. (Ügy van ! Ügy van !) Amennyire lényeges a törvényjavaslatnak mindaz a rendelkezése, amely a statisztikai szolgálat pontosságát biztosítja, javítását célozza, annyira lényegeseknek tartom én is azokat a rendelkezéseket, amelyek viszont az adatszolgáltatókat védik. Ebben a tekintetben már meglehetősen messze haladt az 1897 : XXXV. te. is, és ennek a rendelkezéseit túlnyomó részben — talán egy jelentéktelen kérdéstől eltekintve — az új javaslat mind magáévá tette, sőt részben azokat ki is bővítette. Magának az Országos Statisztikai Tanácsnak a létesítése nemcsak abból a szempontból méltatható és védhető meg, hogy a statisztikai szolgálat javítását munkálja, hanem abból a szempontból is, hogy igenis az adatszolgáltatók védelmére is hivatott. Es én hiszem is, hogy az Országos Statisztikai Tanács mindenesetre olyan férfiakból fog megalakulni, akik nem egyoldalú szempontokat fognak érvényesíteni az elébük kerülő statisztikai adatgyűjtések mrdszerének, tervezetének, szervezetének stb. megbírálásánál, de mindig figyelemmel lesznek arra is, hogy az adatszolgáltatók feleslegesen ne zaklattassanak, hogy az adatszolgáltatók védelmére a törvényjavaslatba felvett intézkedések érvényben is maradjanak. Ugyanezt szolgálja a munkaterv, amelynek tárgyalása kapcsán nemcsak nekünk, kormánypárti képviselőknek, de az ellenzéki képviselőknek is mindig meglesz a módjuk arra, hogy megvédjék az adatszolgáltatók érdekeit. (Ügy van! jobbfelől) Az, hogy a magánszemélyek vagyonának, jövedelmének egészére kiterjedő adatgyűjtés tilalmas, hogy a munkaterven kívüli adatgyűjtésre a törvény szankciói nem alkalmazhatók, hogy a költségkirovás ellen — t. i. a hibás vagy valótlan adatokat szolgáltató, vagy az adatszolgáltatást me.gtagadó adatszolgáltatók terhére a beszerzés költségeinek a kirovása ellen felszólalási jog biztosíttatik, hogy az egyéni természetű adatok felhasználása, kiszolgáltatása, elárulása tilalmaztatik, egyéni természetű viszonyoknak, adatoknak az adókivetéseknél alapul vétele szintén tilalmas: mindez biztosíték és védelem az adatszolgáltatók javára. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XVII. Mindezeket felsorolta Kenéz Béla professzor úr, ezért ezek mellett most már elmehetek. Mint magam is statisztikus, statisztikát csináltam magáról a törvényjavaslatról s a törvényjavaslat rendelkezéseit szortíroztam, ahogyan egy statisztikus szokott szortírozni és ezeket röviden felemlítettem. r

Méltóztassék azonban megengedni, hogy a Bródy t. képviselőtársam részéről itt sorompóba állított cikkel is foglalkozzam röviden. Laky Dezső műegyetemi tanár úr, aki iránt én teljes tisztelettel viseltetem, akit ismerek még fiatal statisztikai fogalmazó kora óta, s akinek nagy statisztikai munkásságát szintén ismerem és teljes mértékben honorálom, a «Magyarság»-nak egy nem régi számában foglalkozott ezzel a törvényjavaslattal. Bármilyen tisztelettel hajlok is meg az egyetemi professzor úr tudása előtt, engedelmet kérek, mégis kifogást kell emelnem mindjárt cikkének bevezető sorai ellen. (Olvassa) : «Szegény statisztikai törvény — mondja Laky —, neked is áldozatul kellett esned annak a törekvésnek, amely Nagy-Magyarország jól bevált intézményeit egyre másra festi át Csonka-Magyarország szűk területéhez szabott arányokban.» Engedelmet kérek, azzal a váddal, hogy a régi Nagy-Magyarországon bevált intézményeket Csonka Magyarország kereteihez alkalmazza és megcsonkítja, igen gyakran találkozik a kormány. Abban az esetben, ha Laky professzor úr ezt a mondatot akkép értelmezi, hogy a trianoni béke következtében megcsonkíttatván hazánk, annak testéből a megszállott területek, valamint a hozzá tartozott Horvát-Szlavonország területe lekapcsoltatott, s ennek következtében az 1897. évi XXXV. tcikkel szemben, amely széleskörű autonómiát biztosított ugyan a horvát-szlavón bánnak, illetőleg kormánynak és a zágrábi statisztikai hivatalnak, az abban foglalt hatáskör mégis megszűkíttetik, mondom, ha erre érti, akkor nincs ellene semmi szavam, egyébként pedig nagyon is hangulatkeltő és meg nem okolt kritikának találnám és vélném ezt, annak kellene minősítenem. Ez azonban nem konkrét kritika a javaslat ellen. Konkrét kritikát csak a továbbiakban találunk. Megemlíti ő is, hogy nem volna kifogása az ellen, ha a Statisztikai Hivatal szervezetében, hatáskörében, jogkörében olyantele Önállósítást és függetlenítést kapna, aminövel az Állami Számvevőszék rendelkezik. Ennél a pontnál engedjék meg, hogy ezt a felfogást magamévá tegyem. Én mint statisztikus rendkívül nagy súlyt helyezek a statisztika függetlenségére. Akkor, amikor^ a Statisztikai Hivatal, mint ilyen, a törvényhozásnak, a közigazgatásnak, a közgazdasági életnek, az egész társadalmi életnek nélkülözhetetlen, rendkívül nagy szolgálatokat tevő segítőmunkása, mindenesetre nagyon üdvös volna, ha ez a statisztikai szolgálat minden illetéktelen befolyástól mentesíttetnék. Itt nemcsak a kormányra gondolok, mert nemcsak a kormány gyakorolhat nem kívánatos hatalmi befolyást, de bizonyi s társadalmi rétegek, más intézmények is esetleg, sőt tudományos körök is, mert elképzelhető még ez is. Amikor viszont a statisztika nagyon helyesen éppen az állami közigazgatásnak nélkülözhetetlen alátámasztó szerve és tanácsadója, azt is önként érthetőnek találom, hog> hivatali szervezetet kap, hogy alkalmazottai az állam tisztviselői, akik nem lehetnek a kormány fölött Megközelíteni ennek a szervnek függetlenségét mindenesetre kívánatos, és én éppen ezt a megközelítést látom egyrészt abban, hogy a Statisztikai Hivatal mellé Országos Statisztikai Tanács szerveztetik, másrészt pedig abban, hogy a Statisz ikai Hivatal a miniszterelnök hatásköre alá helyeztetik át. (Helyeslés jobbfelől.) 35