Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

172 Az országgyűlés képviselőházának azt mondom, hogy ez. a kérdés megérdemli az áldozatot, megérdemli a csapott úttól való eltérést, megérdemli azt, hogy ebben a rendkívüli helyzetben rendkívüli eszközökhöz nyúljunk. De köze van a belügyminiszter úrnak a munkanélküliséghez máskép is. Sokat beszélnek a hazai iparvédelemről. Én bátor vagyok rámutatni arra, hogy a Belügyi Közlöny 36. számában 43.847/1927 szám alatt megjelent egy rendelet és evvel a rendelettel éppen ellentétben a magyar királyi belügyminisztérium két darab, s a honvédelmi minisztérium szintén két darab teherautót rendelt meg az AustroFiat-műveknél, tehát külföldön. Köze van a belügyminisztériumnak ehhez a kérdéshez azért is, mert mint felügyeleti ha< töság, tűri azt, hogy Magyaróvár, Miskolc, Sátoraljaújhely, Székesfehérvár, Körmend, Sárvár városok ugyancsak ennél a gyárnál rendeltek autóbuszokat. Külföldi gyáraknál rendeltek más városok és más vállalatok is. Graef-Stift teherautókat szereztek be: AradCsanád-Torontál-vármegye Államépítészeti Hivatala, Budapest székesfőváros Központi Tűzoltószer Raktára, Budapest Székesfőváros Ásványüzeme, a Dunagőzhajózási Társaság, az Első Magyar Részvény serfőzde, a Hungária Műtrágya és Kénsavgyár, a Magyar Kender és Lenipar, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági gyár és így tovább, egy egész sereg hatóság és vállalat. Látjuk tehát, hogy nemcsak hogy nem teremtenek munkaalkalmat, hanem azt a meglevő kevés kereseti lehetőséget is, amely adódnék, a hatóságok elnézése mellett megvonják és a pénzt, külföldre viszik, amikor pedig itt egészen hasonló árért kitűnő minőségű autókat lehet megrendelni és vásárolni. Rá kell még mutatnunk arra — ez ugyan nem tartozik szorosan a belügyminisztérium hatáskörébe, hanem a pénzügyminiszter hatáskörébe tartozik, de miután ezt a kérdést közelről érinti, elmondom, — hogy a pénzügyminiszter úr 1928. október 6-án 126.501/1928. P. ü. m. szám alatt rendeletet adott ki, melyben a külföldi borvásárlókat feljogosítja arra, hogy az ország területére vámmentesen hordókat hozzanak be, de még ezen túl is megy és bizonyos kikötések mellett megengedte a borkereskedői érdekeltségeknek, hogy külföldről vámmentesen hordókat hozzanak be. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Tönkremegy a kádáripar Magyarországon!) Ez röviden annyit jelent, hogy a pénzügyminiszter az egykor virágzó magyar hordó-, kádáripart ezzel a rendelkezésével egyszerűen tönkreteszi; lehetővé teszi, hogy vámmentesen hozzanak be sokkal silányabb hordóárut, éppen a borszüreteléis ideje alatt, amikor tehát a legtöbb munkaalkalom volna, és ezzel is hozzájárul ahhoz, hogy á munkaalkalmak csökkenjenek. Sátoraljaújhelyen a városi színház megnyitása alkalmával nagy cécó volt a közelmúlt napokban. Ünnepélyt rendeztek. A megnyitó előadáson nagy felvonulás volt, a magyar nemzeti jövőről beszélték, de ha megnézte valaki a berendezést, akkor rájött arra» hogy viszont a színház berendezését külföldről hozták be, s ezt a belügyminisztérium, mint felügyeleti hatóság, természetesen tűrte. Kérem a belügyminisztériumot, most nem mint a hatalmi tárca tulajdonosát, hanem mint a közrendészetet nemcsak karddal, hanem esetleg szociális rendelkezésekkel is fentartáni akaró hatóságot, hogy azt a pénzt, amely rendelkezésére áll a közbiztonsági alapból s ame245. ülése 192Ù január 30-án, szerdán. lyet még nem használt fel, bocsássa a népjóléti minisztérium rendelkezésére, hogy ezt a munkanélküliek között gyorssegély címén oszthassa szét. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr nevében a politikai államtitkár úr óhajt válaszolni. (Esztergályos János: Csak nyugodtan! — Propper Sándor: Snájdigul! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Sztranyavszky Sándor államtitkár: T. Házi A t. képviselő úr volt olyan kedves és engem a népjóléti miniszter úréval azonos jelzővel tüntetett ki, amikor azt mondotta, hogy mindketten snájdigok vagyunk! (Derültség és zaj.) En bizonyos rezignációval és mélabúval vagyok kénytelen megállapítani, hogy erre a jelzőre a képviselő úr magát tette érdemessé. (Propper Sándor: Köszönöm szépen) Versenytársat tisztelek a képviselő úrban, amennyiben «a hetyke jómódnak a nyomorral szembeni kegyetlen, meg nem értő magatartása» oly kitétel volt, amely joggal ruházható fel a snájdig jelzővel. (Derültség jobbfelől.) T. Képviselőház! A belügyi tárcának szorosan véve nincsen hatásköre azokkal a kérdésekkel összefüggésben, (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) amelyekre vonatkozóan a képviselő úr hozzám kérdést intézett, de a belügyi kormányzat éppúgy, mint az összkormányzat minden ágazata, megértéssel és szeretettel kell hogy foglalkozzék és foglalkozik is a munkanélküliség problémájával. (Ügy van! Ügy van! a jobblodaoln. — Malasits Géza: Ha így foglalkoznak vele, éhenhalunk!) A képviselő úr azt mondotta, hogy a népjóléti minisztérium kapuján való kopogtatás után jön és kopogtat a belügyminisztérium kapuján és ott megértést remél és vár; ennek a megértésnek megnyilvánulását várja és keresi abban, hogy a belügyminiszter úr a közbiztonsági alapból nyújtson, munkanélküli segélyeket. Elsősorban is megállapítom, hogy a munkanélküliség problémáját — meggyőződésem és a múlt tapasztalatai szerint — semmiféle, segélyezéssel megoldani nem lehet. (Úgy van! Ügy van a jobboldalon. — Farkas István: De lehet enyhíteni!) A munkanélküliség problémáját munkaalkalmak nyújtásával lehet megoldani. (Ügy van! Ügy van a jobboldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol van a munka?) Munkaalkalmak teremtése a kormány kötelessége; ennek a kötelességének a kormány mindenkor megfelelt és a lehetőség határain belül a jövőben is meg kivan felelni és reméli azt, hogy ezen a téren a t. képviselő urak őszinte támogatására fog találni. (Helyeslés a jobboldalon.) A közbiztonsági alap rendeltetése körül van határolva. (Peyer Károly: Scheyerék részére!) A közbiztonsági alap keretei és méretei, sajnos, szűkek, úgy hogy én a képviselő úr kívánságát sajnálatomra nem teljesíthetem és a feltett kérdésre neki kedvező választ nem adhatok. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kivan a viszonválasz jogával élni. Propper Sándor; T. Ház! Egészen röviden kivánok az elhangzottakra reflektálni. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy egy kissé túlzott megállapítása az államtitkár úrnak az, hogy a kormányzat és a kormányzat minden szerve szeretettel és jóakarattal foglalkozik a munkásügyekkel. Ezt lehet mondani, sőt ezt muszáj mondani. Az ország színe előtt nem lehet mást mondani, ezt belátom, azonban szeretném ezt a kijelentést cselekvésekben is likvidálva látni. Azt szeretném, ha nem sza-