Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

Az országgyűlés képviselőházának 2 már megkezdett, de most lényegében szünetelő akció folytatásáról van szó. Ez az akció tulajdonképpen azért szünetel most lényegében, mert a hitellel való támogatásra szükséges összeg kimerült a népjóléti tárca rovatán, ennek következtében a hozzám érkező igazán sok ezer kisember kérésének nem tudok eleget tenni. . Az interpelláció két részből áll, a második részben méltóztatott tölem kérdezni, hogy vájjon hajlandó vagyok-e én a kisembereknek családi ház építésére vonatkozó hitelkérelmeit teljesíteni. Nagyon természetes, hogy úgy mint eddig is, egy erre rendelt interminiszteriális bizottság elbírálása alapján ezerével adtuk ki addig, míg volt fedezet, ezeket a kisebb-nagyobb építési hiteleket, éppen úgy a legnagyobb örömmel állok az építeni szándékozó közönség rendelkezésére ezután is, amennyiben a megfelelő fedezet rendelkezésemre áll. (Malasits Géza: Itt ugrik a dolog! Nincs fedezet!) Az első kérdésre vonatkozólag is legyen szabad megadnom a választ, bár lényegében a kérdés a pénzügyi kormányzatot illeti, azonban a tárgyalásokat mégis csak nekem kell ez irányban lefolytatnom. A helyzet úgy áll, hogy nekem a múlt esztendőben rendelkezésemre állt egy bizonyos összeg, körülbelül kerekszámban másfélmillió pengő, amelyet ki lehetett adni apróbb tételekben, kisebb-nagyobb tételekben a magánépítkezések számára tisztviselőknek és nem tisztviselőknek, amennyiben új családi házakat iparkodtak, akartak építeni. Ez a körülbelül másfélmillió pengő összeg összegyülenalett azokból a visszafizetésekből és kamattételekből, amelyek még a korábban kiadott ilyen építési kölcsönökből visszafolytak az államkincstárba. Már most én azzal a kérelemmel fordultam a pénzügyi kormányhoz, hogy körülbelül ekkora összeget legyen szíves nekem erre a célra ismét rendelkezésemre bocsátani. A tárgyalások ebben az irányban folyamatban vannak. Az első válasz, amelyet nem ugyan a pénzügyminiszter úrtól, hanem érdeklődésemre a pénzügyminisztérium költségvetési hitelosztályának szakreferensétől kaptam, az volt, hogy bizonyos nehézségekbe ütközik a kérelem teljesítése a miatt, hogy ezek a most következő számadási év folyamán visszafolyó tőketörlesztések, illetőleg kamatfizetések és az ezekből összeálló összeg egy más költségvetési kiadási tételnek fedezetéül be van állítva. (Zaj.) Ennek következtében ez most, mint ilyen fedezetlen kiadás, nekem rendelkezésemre nem bocsátható. (Zaj.) A pénzügyminiszter úr azonban a maga részéről kilátásba helyezte nekem azt, hogy személyesen fog ezzel a kérdéssel foglalkozni (Helyeslés jobbfelől.) és amennyiben csak valamilyen lehetőséget fog találni .. . (Reisinger Ferenc : Az adófeleslegeket mire használják ?) Majd ha a mondatomat befeztem, leszek bátor erre is válaszolni. Tehát a pénzügyminiszter úr kilátásba helyezte nekem, hogy amennyiben csak az államkincstár helyzete megengedi, ezzel a kérdéssel effektive foglalkozik és módot kíván nekem adni arra — ha talán szerényebb mértékben is —, hogy a családi házat építtetni akaró kisemberek hitelkérelmeit lehetőleg honorálni tudjam. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Ami ezeket az adófeleslegeket illeti, amelyek kérdését t. képviselőtársam méltóztatott most közbeszólás alakjában felvetni, ezek úgy vannak, mint a hó: néha vannak, néha nincsenek. (Rothenstein Mór : A papiroson mindig vannak ! — Propper Sándor : — Csak nem hamis a mérleg ? Mert mindig kimutatják ? — Zaj. Elnök csenget-) Méltóztatnak tudni — ha nem tudják, bátor vagyok megmondani —, hogy vannak rossz adófizető hónapok, mint ahogy rossz adófizető emberek Í5. ülése 1929 január 30-án, szerdán^. Î65 is vannak, és vannak jó adófizető hónapok. A jó adófizető hónapokban mutatkozó adófizetési feleslegeknek egy jelentékeny része azonban kell hogy kárpótolja az egész évi átlagban az úgynevezett rossz gazdasági hónapokat, a nem jó adófizető hónapokat. Ami azután ezeken felül még évi átlagban mint kincstári felesleg mutatkozik, ha valami mutatkozik a most következő esztendőben is, bölcsen méltóztatnak tudni, beruházási törvényjavaslat alakjában a Ház döntését kérte ki mindig a kormány, hogy ezek az összegek beruházásokra fordíttassanak. Kérem a t. Házat, méltóztassék az első kérdésre a pénzügyminiszter úr nevében adott válaszomat is tudomásul venni. (Helyeslés a jobb- . oldalon.) Elnök : Az interpelláló képviselő úr kíván válaszolni. Malasits Géza : T. Képviselőház ! Bár a miniszter úr válasza megnyugtató, mégsem vehetem tudomásul, mégpedig azért nem, mert (Propper Sándor: Labilis!) nagyon sötét kilátást nyújt nekünk. A miniszter lír igyekszik minket megnyugtatni a tekintetben, hogy az az akció, amely eddig — mondhatom — nagyon szerény keretek között, de mégis valahogy a népjóléti tárca keretén beiül megindult, meg fog akadni, mert azokat a visszatérő pénzeket, amelyeket mindig újabb és újabb építkezésekre használtak fel, más célra fordítják. Ez tehát azt jelenti, hogy az a még nagyon kis csörgedező pénzerecske is el fog apadni. Azok a kis családiház-építkezések tehát, amelyek a vidéki városokban igen sok embernek lehetővé tették megfelelő családi otthon építését, a jövőben még nehezebben fognak menni, mert hiszen a minisztériumnak kevesebb fedezet állván rendelkezésére, még kevesebbet fog nyújtani. Itt azután a pénzügyminiszter úr figyelmét vagyok bátor felhívni erre a kérdésre. Méltóztassék egyszer egypár vidéki városba elmenni s megnézni, hogy a kézműiparosság, a munkásság, a kistisztviselők hogyan élnek, hogyan laknak és hogy mekkora területek vannak még a város körül, amelyeket nagyszerű, egészséges munkáslakásokkal lehetne beépíteni. Nem gondolja-e a miniszter úr azt, hogy nagymértékben hozzájárulnánk a megélhetés olcsóbbá tételéhez azzal, ha legalább annyit tennénk meg, ami megvan Németország, Szászország minden városában és Svédországban is, hogy a város körül apró kis házak vannak (Zaj a szélsőbaloldaton), igen egyszerű munkások, tisztviselők kis kertjükben majdnem egész évi szükségletüket meg tudják termelni igen csekély költséggel-Nem kérünk mi az államtól támogatást, nem kérünk adományt, nem kérünk szubvenciót sem, egyszerűen azt, hogy a kormány tegye lehetővé egyfelől a Társadalombiztosítóba befolyó összegek 30°/o ának törvényszerű felhasználását ilyen célú építkezésekre, ezenkívül arra kérjük a pénzügyi kormányzatot, hogy ezt a módot figyelemmel kisérve, a népjóléti tárcának sokkal nagyobb összeget bocsásson e célból rendelkezésére, mintamenynyit a múltban rendelkezésére bocsátott. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A népjóléti miniszter úr nem kíván szólani. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a népjóléti miniszter úrnak a pénzügyminiszter úr nevében is adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) A Ház a választ tudomásul vette. (Kabók Lajos : Nem vesszük tudomásul! — Propper Sándor : Nem ! Szavazzunk ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Következik Propper Sándor képviselő úr inter1 pellációja a népjóléti és munkaügyi minister úrhoz.