Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

166 Àz országgyűlés képviselőházának Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak a szövegét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa) : Interpelláció a népjóléti és munkaügyi miniszter úrhoz a munkanélküli biztosítás tárgyában: «Tekintettel az évről-évre nagyobb arányú és tartósabb jellegű munkanélküliségre és súlyos következményeire, mikor hajlandó a miniszter úr a munkanélküli biztosításról szóló törvényjavaslatot a Ház elé terjeszteni ?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor : T. Ház! (Halljuk ! Halljuk !) Már eddig is megdöbbentő kép tárult elénk, de ennél még sokkal megdöbbentőbb az a közöny, amellyel a mélyen t. kormány és külöaösen a t. túlsó oldal ezt a kérdést tárgyalja és fogadja. Mi nem akartunk egyebet, midőn ezt a kérdést napirendre tűztük, mint azt, hogy a kormány és a törvényhozás figyelmét erre a ma itt előttünk magasló és tornyosodó probléma-sorozatra felhívjuk s a mi felelősségünk tudatában és a túlsó oldal felelősségére való hivatkozással, kölcsönös megértéssel a bajokon segíthessünk. Megdöbbent ez a magatartás azért, mert nem magát a lényeget nézik. Olvassuk a lapokban, hogy interpellációink bejegyzése után, miután azok tömegesebben érkeztek, haditanácsot tartottak kormánykörökben és nem a felett tanácskoztak, hogy miképp lehetne segíteni ezen a romboló vészen, hanem a felett tanácskoztak, hogy miképpen lehetne ezt a mi fellépésünket hatálytalanítani. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Talán az újságok nem írták meg úgy a hogy volt, de az eddig kialakult hangulatból is azt kell elfogadnom, hogy ez felel meg a valóságnak. Mi a munkanélküliség problémáját hoztuk ide azzal a céllal, hogy ezzel a problémával méltóztassék komolyan foglalkozni, méltóztassék ennek a problémának megoldását sürgősen elősegíteni. A munkanélküliség problémáját kétféleképpen lehet megoldani : munkaalkalmak teremtésevei, és szociális, kötelező, munkanélküliség esetére való biztosítással. Mi állandóan, amióta itt szavunk van, az első megoldást ajánlottuk és kértük. Noha a másodikat is szorgalmaztuk, a súlyt az elsőre helyeztük. Azt mondottuk, méltóztassék foglalkoztatni a parlagon heverő munkáskezeket, ami nemcsak munkásérdek, hanem érdeke az országnak is, mert hiszen a munka termékenysége az egész ország gazdasági életének fellendülését jelenti. Ha azonban a legjobb akarat és a legjobb igyekezet mellett is maradnak munkáskezek tétlenül, azokat méltóztassék ne alamizsnaszerűleg, hanem szerzett jog alapján, jogszerűen biztosítani és őket segéllyel ellátni, hogy azalatt az idő alatt, amíg hibájukon kívül munkához nem juthatnak, legalább kenyérhez jussanak és családjukat tudják eltartani. Ha az országot egy családnak minősítjük, mint ahogy sokszor szeretnek ezzel a hasonlattal élni, akkor különösen kötelessége mindenkinek és különösen a családfőnek, a kormánynak gondoskodni arról, hogy ebben a családban senki ne koplaljon, senki ne nélkülözzön, itt éhen senki fel ne forduljon. Ez azonban nem történik meg, noha meg kell állapítanom, hogy ösztönzés, figyelmeztetés volt kellő időben és kellő mennyiségben. Leszek bátor a munkanélküliségi biztosítás rövid magyar történetének dátumait ismertetni. 1923-ban — tehát nyomban azután, hogy ide bekerültünk — január 29-én Jászai Samu képviselőtársunk határozati javaslatát a Ház elfogadta. 1924. július 7-én — tehát volt latitüd, elég tág, hogy közben lehetett volna intézkedni — a szakszervezeti tanács küldöttséget vezet Vass József miniszter úr elé, aki kijelentette, hogy 245. ülése 1929 január 30-án, szerdán. utasítja a törvényelőkészítő osztályt és már a törvény alapelveiről is nyilatkozott ugyanakkor. 1924-beh, ugyanabban az évben, október 22 én Kabók interpellál. A miniszter úr kijelenti, hogy egészen rövid idő múlva szakemberek elé terjeszti a javaslatot. 1924. november 13-án a miniszter úr nyilatkozik, hogy a törvényjavaslat a legközelebbi időben készen lesz és a parlament elé terjeszthető. 1925. március 6-án a szakszervezeti tanács küldöttségének bejelentette a miniszter úr, hogy egy két héten belül az érdekeltségek megkapják a javaslatot és a kormány munkaprogrammjába beilleszti. 1925. november 24-én Peyer Károly határozati javaslatot nyújt be a Házhoz, melyet a Ház elfogad. Ugyanennek az évnek december 16-án Kabók Lajos interpellál. A miniszter úr kijelenti, hogy igéret köti a kormányt és elhatározott szándéka a kormánynak, hogy a törvényjavaslatot letárgyaltatja. 1926. március 17-én Kabók Lajos interpellál. Bud miniszter a népjóléti miniszter úr nevében bejelenti, hogy a törvényjavaslatot már megküldte az érdekelteknek. 1926. március 24-én Esztergályos János nyújt be határozati javaslatot. Az új országgyűlés első képviselőházában 1927. március 31-én Kabók Lajos interpellál. A miniszter úr azt válaszolja, hogy letárgyaltatta már az érdekeltségekkel, de aggodalmai támadtak és ezidőszerint, amíg az aggodalmak el nem multak, nem hajlandó előterjeszteni a javaslatot. Ez volt az a híres nem. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) 1927. március 19-én Kabók Lajos és társai indítványt jegyeznek be a munkanélküliségi biztosítás törvénybeiktatásáról. Áz indítvány megindokolását mai napig sem tűzték napirendre. (Zaj.) 1927, április 7-én Propper költségvetési beszédében sürgette a munkanélküliségi biztosítást. A miniszter úr válaszolt, hogy a javaslatot nem tudja most idehozni és nem tudja rövid időn belül idehozni, amíg meg nem oldotta azt a benne tornyosuló nehézségit, hogy melyik külföldi szisztémát fogadja el, melyik külföldi módszer a legjobb. 1927. november 23-án Peyer Károly interpellál. Válaszul azt kapja a kereskedelemügyi miniszter úrtól, hogy a kormány a munkanélküliségen beruházásokkal kíván segíteni. 1928. április 17-én Kabók Lajos határozati javaslatára a költségvetési vita folyamán a népjóléti miniszter úr a javaslat mellőzését kéri. Indoka az volt, hogy ha elvi nehézségek nem is volnának, a praktikus nehézségek egészen bizonyosan feldöntik, mert a munkásságnak az ország egyik helyéről a másikba való szabad átözönlése megnehezíti a mozaikszerű biztosítási rendszer kiépítését. Kabók Lajos határozati javaslatban a városi autonómiákat hívja fel, hogy a helyi munkanélküli biztosítást valósítsák meg városi biztosító pénztárakkal. Ez a Werdegang, t. Képviselőház, amely ma folytatódik. Nem tudom még, milyen, választ fogok kapni. Szeretném, ha tévednék ezúttal és olyan választ kapnék, amilyent nem várok, t. i. kedvező választ, amely szerint a miniszter úr kijelenti, hogy ezzel a régen vajúdó kérdéssel végre végezni óhajt és ideterjeszti azt a törvényjavaslatot, amely Magyarországot hasonlóvá teszi a többi nyugati államhoz és megvalósítja a munkanélküliség esetére való kötelező biztosítást. T. Képviselőház! Ismerem azokat az okokat, amelyekért bizonyos körökben ezt a javaslatot elgáncsolták. Sokan azt mondják, hogy egy ilyen